2017. január 23., hétfő

Tizenhatezer lóerő

Mikor egy Nohabot látok, melegség önti el a szívemet, és szinte betegesen vágyom rá, hogy megsimogathassam gyönyörűséges turcsi orrát. Ha mindez megnyolcszorozódik? Fantasztikus érzés! Ilyen élményben lehetett részünk a múlt év utolsó előtti napján, nyolc turcsiorrú zakatolt velünk Tapolcára. 
A Kelenföldi pályaudvarról indultunk, onnan is a leghosszabb vágány mellöl. A nyolc gép mögött tizenkét személyvagon és az Orfeum kocsi volt, soha ilyen hosszú szerelvény nem indult még a Balaton felé. 
Az indulás előttti fotózás és a hatalmas tömeg miatt késésben voltunk, de kit érdekelt mindez, mikor ilyen gyönyörű gépekkel mehettünk. 
Kelenföld, indulás előtt.
Nyolc Nohab, az annyi, mint tizenhatezer lóerő! Ahogy sorban végigsétáltam mellettük, a finoman duruzsoló motorok hangja maga volt a csoda! 
Végre elhangzott a sípszó, és elindultunk .......
Székesfehérvárnál
Első állomásunk Székesfehérváron volt, ahova hangos kűrtszóval "robbantunk" be. 
Csajágnál
Csordultig tele lettek a kocsik, az elég hideg idő ellenére az ablakaink szinte végig nyitva voltak, folyamatosan fotóztunk. 
A Balatonnál. 
Révfülöpön
Révfülöpön
Révfülöpnél várnunk kellett az ellenvonatra, így elég szépen jutott időnk fotózásra is.
Felsőörs - a vezérgépünk

Megérkezett az ellenvonat, elhangzott a két rövid kűrtszó, mely beszállásra hívott bennünket és indultunk tovább.
Azt sejtettük, hogy Tapolcán sokan várnak majd ránk, de ............ csak lépésben tudtunk becsorogni az állomásra a hatalmas tömeg miatt.
Mesés látvány! 
Aztán a gépek szétkapcsolás után szép lassan a helyükre álltak, úgy ahogy 2015-ben is.
Turcsi gyülekezet
Turcsik 
Turcsik
A tesójuk
A 2015-ben elhangzott tisztelgő kűrt most is harsogott, üdvözölve négyeskét, s nem utolsó sorban a vasút, a Nohabok szerelmeseit.

Mikor az ember jól érzi magát észre sem veszi, hogy milyen gyorsan elszalad az idő. A mozdonyok szép lassan ismét beálltak a vagonok elé, elérkezett a búcsú pillanata. Gyönyörű nap volt, még a napocska is kisütött, még szebbé téve, de ....... indulnunk kellett hazafelé.
Legnagyobb örömünkre lehetőséget kaptunk még egy fotós megállásra Badacsonytomajon.
Badacsonytomaj 
A háttér fantasztikus - a Badacsony vonulata - a szerelvény pedig a lemenő nap fényében egyszerűen csodálatos volt.

Több mint ötszáz képpel jöttem haza, nagyon nehéz volt ezt a pár fotót kiválogatni közűlük blogomba. Remélem mindezek ellenére érzed ennek a napnak a fantasztikus hangulatát te is, kedves olvasóm!
Köszönöm megtisztelő figyelmedet, további kellemes időtöltést kívánok Neked!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése