2016. november 1., kedd

Fel a hegyre.

A Balaton és a körülötte lévő hegyek mind egy-egy csoda, boldog vagyok, hogy néha visszatérhetek oda. 
Idén néhány napot ismét eltölthettem az egyik talán legszebb részén, a Tihanyi-félszigeten.  Nem titkolt vágyam volt, kicsit a hegyi részeit ismét végigjárni, felidézni a múlt kedves, szép emlékeit. 
Indulás előtt a szokásos izgalom lett úrrá rajtam, de ez minden természetjáró utamkor így szokott lenni. Ezen a napon az Apáti hegy "meghódítása" volt elsődleges úticélom, s mivel egy hosszabb útvonalat jelöltem ki magamnak, reggel elég korán nekivágtam túrámnak. 
Rögtön utam elején a számomra már jól ismert Újlaki templomromot fotóztam, miközben szomorúan kellett megállapítanom, hogy nagyon magára maradt az épület. Fák, cserjék lepték el szinte mindenhol, s ha nem állítja meg valaki ezt a folyamatot, örökre az enyészeté válik majd. 
Újlaki templomrom
Sokáig nem volt időm sopánkodni, hiszen még rengeteg kilométer várt rám. Kissé szomorkásan indultam tovább. Feljebb érve azonban az elém táruló kilátás mint a kósza szél, elfújta rossz kedvemet, megálltam néhány percre gyönyörködni, no meg persze kattogtatni. 
A Tihanyi-félsziget nádas része.
A Tihanyi-félsziget nádas része.
Menet közben a jelzett úttól kissé távolabb, de egy láthatólag jól kitaposott ösvény utam elhagyására csábított. Magányos, kissé lepusztult, de még mindig nagyon hangulatos pihenőre leltem rá. 
Pihenőhely távol a túrista úttól.
Nem is értettem, miért nem vezetik ide az erre járó túristákat, hiszen ez fantasztikus hely! Megpihenve elábrándoztam a hely szépségén, miközben elfogyasztottam reggelimet, majd elindultam vissza, a jelzett úthoz. 
Hamarosan ismét egy nyitott részhez értem ahol egy napozó gyíkocskára leltem. Oly elmerülten hevert a napfényben, még azt sem vette észre, hogy sorozatfotókat készítek róla. 
Zöld gyík
Aztán huss, pillanatok alatt el is tűnt. Tekintetem ismét a távolba révedt ........
Bozsai-öböl
 ....... magával ragadott a Bozsai-öböl látványa. Nagyon régen jártam már erre, a nádas még mindig csodálatos! Fekete István jutott róla eszembe, ki nagyon szerette a balatoni nádasokat, és a gyermekkorom, amikor a berekben - a Kis Balatonnál - eveztem anno. Bevallom, még egy könycseppet is elmorzsoltam a szememben. 
Bozsai-öböl
Jóval több időt töltöttem el itt, mint amennyit kellett volna, de a lábaim nem igazán akarództak tovább menni. Tudtam azonban, hogy még sok szép dolog vár rám, így folytattam utamat. 
Gejzirit szikla
Megérkeztem a Tihanyi-félsziget különleges, szép gejzirit sziklás részéhez, geológusainknak való igazi csemege ez a hely! 
Bablevelű varjúháj
Itt leltem rá az ősz jellegzetes vadvirágára, a bablevelű varjúháj néhány virágzó példányára, majd kicsivel feljebb a védett őszi csillagvirágokra is.
Őszi csillagvirág
Felérve az Apáti hegyre a már elkészült de még át nem adott új kilátóról is készítettem néhány felvételt, majd elindultam lefelé a hegyről. 
Kilátó az Apáti hegyen
Utam egy idő után gyönyörű tölgyek között vitt ...
Tölgyek
... majd leértem a Belső tóhoz.
Belső-tó, Tihany
Túrám végén jóleső fáradtsággal a lábaimban, boldogan figyeltem a tó partján legelésző lovakat. Szép nap volt, csodálatos élményekkel.