2016. szeptember 18., vasárnap

Újra Nohab az északi oldalon.

Bár a Nohab-GM Alapítvány évente csak egy élményutat szokott szervezni, idén mégis kivételt tett, a Nohab rajongók táborának nem kis örömöt szerezve ezzel. 

Ennek nem más volt az oka, mint az, hogy a MÁV idén nem indított Nohabos - Tekergő, Kék Hullám - meneteket az eddig megszokott hétvégi napokon, a megszállott rajongók legnagyobb bánatára. Ennek okát nem szeretném ebben a posztban feszegetni, egy azonban biztos: a MÁV jelentős árbevételtől esett el ezzel, mivel sokan csak a Nohab menetek miatt ülltek fel a vonatokra, akár néhány megállónyira is. (Hát igen, fura egy népség vagyunk mi, ezt el kell ismernem.) 

Rengetegen keresték meg az Alapítványt kérve, hogy nem indítana-e egy nyári évadzáró külön menetet a sok Nohabra "kiéhezetteknek"? Rövid időn belül összeállt a kép: lesz élményvonatozás! Az idő rövidsége miatt nem volt egyszerű feladat, de az Alapítvány ezt is fantasztikus gyorsasággal megoldotta. 
Aztán elérkezett a nagy nap, egyre többen gyülekeztünk a Déli pályaudvaron. Szerelvényünk az előző alkalomhoz hasonlóan a Vasúttörténeti Park kocsijaiból és természetesen egy Retro büfékocsiból állt, mindehhez fergeteges hangulat párosult. 
Szerelvényre állás - Déli pályaudvar 
Indulásra készen - Déli pályaudvar
Legnagyobb meglepetésemre és persze örömömre, nagyon sok utasunk volt. A régi összeszokott társasághoz újabb fantasztikus utastársak csatlakoztak.Végre elindult a menet! 
Székesfehérvár állomáson csak lassan és persze a szokásos hangos kürtöléssel haladtunk át. A régi elbontott ipari műemlék torony helyén minden utas egy-egy szál virággal tisztelgett a múltnak. (Erről sajnos nem tudtam fotókat készíteni, de internetes fórumokon képeket és videókat is találhattok róla.)
Ellenvonat
Első hosszabb pihenőnk Balatonfűzfő állomáson volt, ahova az ellenvonatot a 418 320 pályaszámú Csörgő húzta. 
Néhányszor még megálltunk, vezérünk pedig szinte folyamatosan kürtszóval üdvözölte a vonal mentén álló fotósokat. Remek volt a hangulat!
Ellenvonat
Következő várakozásunk Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomásnál volt, ahol sajnos elég sokat kellett állnunk különböző okok miatt. (A képen a 628 305 pályaszámú, sajnos elég siralmas állapotban lévő Szergej látható.)

Egy újabb hosszú kürtszóval köszöntöttük Tapolca vasútállomást, ahol már rengetegen várták érkezésünket.
Tapolca vasútállomás
Egy órányi pihenés után lassan indulnunk kellett tovább Keszhelyre. Nem kis izgalommal vártam már erre a pillanatra.
A testvérkénél.
Néhányan egy-egy szál virágot vittünk a Testvérkének is. 
Tapolca vasútállomás
És irány Keszthely! 
Keszthely vasútállomás
Nekem Keszthely olyan mintha a szülővárosom lenne, sok szép gyermekkori emlékem fűződik hozzá és a környezetéhez (Cserszegtomaj, Kis-Balaton, ...) Bevallom az állomásra érve már csak nyeltem a könnyeimet és próbáltam valamit kezdeni a torkomban lévő gombóccal, több-kevesebb sikerrel. (Elismerem, érzelgős típus vagyok.) Számomra rövidnek tűnt az ottani tartózkodás, de ...... vissza kellett indulnunk Tapolcára.
Tapolca vasútállomás
Az M61 004 Tapolca keresztnévre hallgató balesetes Nohabnak fantasztikusan jó állapotban megmaradt a vezérállása, ennek megtekintésére és fotózására most lehetőség is adódott, amit persze én  ki nem hagytam volna.
M61 004 vezérállás
M61 004 vezérállás 
M61 004 vezérállás 
Miután alaposan kifotóztam magamat, elindultam a Király irányába újabb felvételek készítéséért. (Alig van róla képem.) 
Tapolca vasútállomás
Éppen jókor érkeztem hozzá vissza, pont a forgolódásra.
Tapolca vasútállomás
Egy kis együttállást is sikerült elkapnom a 418 327 pályaszámú csörgővel. Gyorsan elröppent a nap, indulnunk kellett vissza Budapestre. 
Hazafelé
A lemenő nap szembefénye varázslatos fotótéma volt, többen éltünk is ezzel a remek lehetőséggel. Lassanként haza is értünk, addigra már teljesen ránk is sötétedett. 
Déli pályaudvar
A tőlem megszokott búcsúfotó: esti fényben Őfelsége! Blogom végére érve köszönöm, hogy velem tartottatok, mindenkinek további kellemes, szép napot!