2016. június 13., hétfő

Jancsi, Juliska és az elvarázsolt erdő

Egyszer volt, hol nem volt, még az Operencián innen ........... így is kezdhetném, hiszen a hely ahol jártam akár mesebelinek is nevezhető. Történetem, vagy ahogy szívem szerint nevezném - mesém - egy csodálatos hegy fantasztikus erdejében játszódik, kérlek kísérj el te is és érezd jól magadat "velem"! 

Korán kelni és utazni egy mesés helyre, kinek ne tetszene? Velem is ez történt: kora reggel indulás Vácra, ahol már várt rám egy kedves kollégám, akit én inkább már barátnak neveznék. Kérdésemre, hogy hova megyünk, a válasz csak annyi volt: "ha most elmondom, hol a meglepetés?" Izgatottan ficeregtem a hegyi utakra is alkalmas autó ülésén, lestem az ablakon keresztül, vajon hova is megyünk. Egyik település a másikat követte és már biztos voltam benne, hogy a Börzsöny vonulata az úti célunk. Kíváncsi gyermek módjára ismét feltettem a kérdést, de a válasz csak egy kedves mosoly volt és egy szó: "türelem". Már a hegyen kanyargott utunk, szemem itta az elém táruló látványt, majd egy ismerős helyhez érve felkiáltottam: Királyrét? Nem, hangzott a válasz, immáron hatalmas kacajjal kísérve. "Már szitás az oldalam nem baj?" kérdeztem, de ............. "az a te bajod" hangzott a felelet. Közben már tovább is haladtunk, felfelé a hegy magasabb régióiba. Aztán egyszer csak megálltunk az erdő közepén, elhangzott a parancsszó: "kiszállás, innen gyalog megyünk tovább"! 
Hatalmas örömmel pattantam ki a kocsiból, hátamra kaptam a zsákomat, fotómasina a vállamon és indulásra készen toporogtam, míg útitársam is össze cók-mókolta magát. "Indulunk már?" kérdeztem, mire immár másodszor hallottam a szót: "türelem"! 
Ácsingózás közben próbáltam feltérképezni hol is vagyunk. A körülöttünk lévő bükkös egyértelműen jelezte számomra, hogy a hegy jóval magasabb régiójában lehetünk már. Végre elindultunk! "Most kb. 750 méteren vagyunk, felfelé fogunk menni, készülj egy kis kaptatóra." 
Fehér acsalapu mező.
Felfelé haladva elsőként egy fantasztikusan szép és nagynak mondható fehér acsalapus terület kényeztetett látványával. Ez a növény a Börzsönyben nagyon kevés helyen él, itt éri el kiterjedésének legnagyobb részét. Ritkaságának köszönhetően hazánkban védettséget is élvez! Egyszerűen imádtam amit láttam! 

Valahol a Magas-Tax és a Nagy-Hideg-hegy között járhattunk, a levegő tele volt virágillattal, az erdőben madárcsicsergés kísért bennünket utunkon. Vidáman baktattunk egyre feljebb, s közben én figyelmesen hallgattam a felém áramló információ áradatot. 
Farkasboroszlán
Egyszer csak egy hatalmas cserje került látószögünkbe. Farkasboroszlán! Mint kiderült, ez a példány a Börzsönyben csak elszórtan találhatóak közül a legterjedelmesebb. Ámultam-bámultam, ki látott már ilyet? Kb. másfél méter magas és dúsan ágas-bogas szép példány!
Farkasboroszlán
Először teljes pompájában készítettem róla felvételeket, majd közelebb lépve párat kattintottam a még zöld színű bogyókról, mely már a termése. Éretten szép pirosak lesznek, csábítóan szépek, de vigyázzunk velük, mert mérgezőek! Egy igazán különleges növény, őshazája a mediterránium, nálunk átlagosan 18 évig élnek. Ha nem tud megújulni magoncok útján, kipusztul. Védett, nagyon vigyázzunk rá!

Ahogy emelkedtünk, már csak bükkösben jártunk. Hatalmas termetükkel tiszteletet parancsolóan őrzik az erdőt. 
Montán bükkös
Ez már egy montán bükkös, aminek a lombozata zárttá teszi az erdőt, kevés a beszűrődő napfény, így az aljnövényzet is ritka.  
Szinte a lépteinket is hallani lehetett a csendben, csak egy-egy madártrilla "zavarta" meg ezt az idillt. Egy jó darabig ilyen erdőrészben haladtunk, majd egyszer csak történt valami ...............
Panoráma
.............. kitárult az erdő, egy szép nyitott részre értünk. Elő a géppel és fotózás! Meseszerű látvány terült elém. Kicsit elidőztünk itt, majd elhangzott a "parancs": "a csodáknak még nincs vége, ideje tovább mennünk!" Mindezt persze egy huncut mosoly is kísérte, mely kíváncsiságomat tovább fokozta. 
Panoráma
Ismét bükkösök következtek, majd ..............
A világ közepe
............ majd megérkeztünk a világ közepébe. S hogy miért is ez a neve? Egy kaszálóhoz értünk, ahol egy bükkfa tövében álló kis padra ülve, a fa törzsének támaszkodva ez a látvány tárult elém. 700-750 méteres csúcsok, minden világos és haragos zöld, csak a madarak énekelnek, békés és nyugodt körülöttünk minden. Kell ennél több egy természetszerető embernek? Néhány percit ücsörögtünk, majd elindultunk következő úti célunk felé. "Ehetnénk néhány falatot" hangzott el, mire én rábólintottam. "Hol?" kérdeztem én. "Majd egyszer csak ott leszünk" jött a válasz. Visszatértünk a bükkösbe és ott róttuk tovább lépteinket. 
Egy házikó tetejét láttam felbukkanni, a lépteimet izgatottan meggyorsítottam, a gépemet ismét előkaptam és .............
Jancsi és Juliska ház
Jancsi és Juliska ház
............ úgy éreztem, mintha hazaérkeztem volna. Valójában ez egy vadászkunyhó, de bennem olyan benyomást keltett, mintha egy igazi mézeskalács házikó lenne.
Leültünk a tűzrakóhelynél lévő padokra, s vidáman, a lábamat lógázva elfogyasztottam a magammal hozott szendvicsemet. Közben persze újabb és újabb történeteket hallgattam végig, melyek igencsak megmosolyogtattak. Istenien éreztem magamat, nem is akartam, hogy vége legyen ennek a napnak!
Mennünk kellett.
Jancsi és Juliska háznál
"Vár ránk még némi különlegesség" hangzott el, így még jobban felvidulva és kíváncsiságtól hajtva lódultam meg felfelé.
Elérkeztünk egy újabb kaszálóhoz és ..........
Sárga gyűszűvirág
............. az alsóbb régióban teljesen kinyílt virágzatú sárga gyűszűvirág itt még csak bókoló, bimbós állapotában volt látható. Én mint kislánykoromban, "beosontam" a rét közepére, s egy különleges, apró virágú kosborfélére leltem. A szívem a torkomban dobogott, nagyon örültem neki.
Tojásdad békakonty

Tojasdad békakonty
A réten a növények zöld tengerében elég nehezen felismerhetően ott "magasodtak" ezek a gyönyörűséges tojásdad békakonty kosborok. Már oly régen vágytam egy személyes találkozásra, örömömben még fel is kurjantottam. Néhány kép elkészítése, no meg egy alapos csaláncsípés, egy figyelmeztető "indulnunk kell" elhangzása után vidáman követtem idegenvezetőmet. Mivel a csípésre nem volt nálam semmilyen szer, békésen tűrnöm kellett az égető, kellemetlen érzést. De kit érdekelt mindez, mikor tudtam, még sok szépség vár rám.
Berki aggófű
Berki aggófű
Az erdő alja telis-tele volt a berki aggófű termetes, helyenként akár két méteresre is megnövő példányaival, virágzó töveket azonban csak egyet-egyet leltem. Szeretem ezt a vadvirágot, sok helyről hiányzik.
Hegyi árvacsalán
Hegyi árvacsalán
A sárga árvacsalán jóval gyakoribb, mint a képeken látható hegyi árvacsalán, ez élőhelytől is függ. Szereti a hűvös, zártabb erdőket, s mi pontosan egy ilyen helyen jártunk.
Piros mécsvirág
Az Inóci-nyeregnél járva amerre a szem ellát, mindenhol a védett piros mécsvirág kényeztetett el látványával. Soha nem láttam még ennyit belőle, fantasztikus volt!
Tovább haladva egy számomra eddig ismeretlen, védett faj hatalmas tövei csábítottak fotózásra ........
Bodzalevelű macskagyökér
Bodzalevelű macskagyökér
........ a rendkívül ritka bodzalevelű macskagyökér példányai, melyek helyenként a sziklákból kihajtva "integettek" felém.
Azt gondoltam, a mesebeli erdő már nem hozhat több meglepetést, de még mindig tartogatott számomra újat.
Kecses palástfű
A szintén védett és nagyon ritka kecses palástfű egy-egy példányával utam során többször is találkoztam, de mind közül ez volt a legcsodálatosabb. Különleges, karéjos, hullámos szegélyű levele méltóságteljesen terül szét, apró virágzata szolidan húzódik meg benne. Magas hegyeken járva többször is találkoztam már a fajjal, de ilyen szép példányt még sosem láttam.
Lassanként visszaérkeztünk autónkhoz és én lógó orral vettem tudomásul, hogy ennek a napnak a végére értünk. Lejjebb gurulva azonban még egy meglepetés várt rám.
Lábatlan gyík
Egy nagyon ritkán látható, védett kék foltú lábatlan gyík kúszott előttünk az úton. A kormányt félrerántva, óvatosan oldalra álltunk. Úgy pattantam ki a kocsiból, mint akibe belecsíptek, sietnem kellett, nehogy eltűnjön fotóalanyom. Egy egész sorozatot sikerült készítenem róla legnagyobb örömömre.
Lassanként leértünk Kismarosra, a vasútállomásra. Elköszöntem, a lelkemben hatalmas hálával, s a következő találkozásunkban megállapodva búcsút vettem kollégámtól, Jancsitól, Juliskától és az elvarázsolt erdőtől.






2016. június 12., vasárnap

Nohab szerelem - egy csodálatos út története

Évente egyszer adódik alkalom egy élményutazásra a Nohab-GM Alapítvány szervezésében, melyre mindig hatalmas izgalommal szoktam készülni. Idén sem volt ez másként. Gyönyörű, madárcsicsergéses, napsütéses napra ébredtem, hamar összekaptam magam és már indultam is a Vasúttörténeti Parkba. Megtisztelő feladatként kaptam segítő társammal együtt, hogy az erre a különleges napra érkező vendégeinket személyesen fogadjam. Csupa izgatott, mosolygós arccal találkoztam, rengeteg hűséges, visszatérő utasunk volt. 

Aztán elérkezett az indulás ideje amit már oly régóta vártam jómagam is. Első menetrend szerinti hosszasabb tartózkodásunk a még mindig szép, rendezett Budapest-Angyalföld állomás volt. 
Budapest-Angyalföld vasútállomás
Budapest-Angyalföld vasútállomás
Kihasználva a várakozási időt, "néhány" felvételt készítettem, kiélvezve a jótékony napsütést is. Egyszer csak megszólalt a jól ismert kürtszó, mely felszállásra figyelmeztetett bennünket. A jelző zöldre váltott, indulhattunk tovább. Következő kijelölt pihenő helyünk már a Pest megyében található Pilisvörösvár volt. 
Pilisvörösvár vasútállomás
Hát itt bizony többet várakoztunk, a jelzőberendezés meghibásodása miatt, de ez felhőtlenül jó kedvünket sem zavarta, mindenki türelmes volt. 
Pilisvörösvár vasútállomás
Kihasználva az ácsingózást többen is sorozat képeket kezdtünk gyártani. Ki tud ellenállni egy ilyen csábító, szépséges fotóalanynak? Az állomáson egy már modernebb, Siemens Desiro motorvonat is állt.
Siemens Desiro motorvonat - Pilisvörösvár
A probléma megoldódott, a kürt ismét felszállásra invitált bennünket. 
Dorogi vasútállomás
Pár perc elteltével megérkeztünk Dorogra, itt volt az első nagy meglepetés! Sokat nem várakoztunk, jött a segítség utunk folytatásához. S hogy hova is mentünk? 
Szerintem senki nem gondolta, hogy ................
Tokodaltáró - Baumit
........... ide érkezünk majd. Hihetetlenül közvetlen emberek vártak ránk. 
Tokodaltáró - Baumit
Az itteni üzemben az építkezésekhez szükséges hőszegelő vakolatokat, speciális anyagokat gyártanak. A Király egyszerűen fantasztikus hátteret kapott! 
Tokodaltáró - Baumit
Tokodaltáró - Baumit
Lecsatolás következett, majd egy kis csemegézés - fotózás az iparvágány végénél. Istenien éreztük magunkat, mindenki végtelenül élvezte a lehetőséget. 
Tokodaltáró - Baumit
Bevallom még engem is meglepett ez a dolog, ismét "pár" kattintás következett. Gépünk ismét legurult szerelvényéhez, elhangzott a kürtszó az induláshoz. Irány vissza Dorogra. 
Dorog vasútállomás
Dorogot elhagyva a Duna folyama kísérte utunkat, csodálatos látványt nyújtva. Kihagyhatatlan fotótéma! 
A Duna Komárom-Esztergom megyénél
A Duna Komárom-Esztergom megyénél
Egyértelműen látszott, hogy az elmúlt időszak csapadékosabb időszaka miatt a folyó vízszintje elég rendesen megemelkedett. Fantasztikus, hogy itt még nincsen agyonszabályozva, fenséges, széles mederben tekereg! 
Eternit gyár vasútállomás
Egy látszólag még használatban lévő vasútállomáson - Eternit gyár - haladtunk tovább Neszmély felé, mely szintén egy Duna menti település. 
Neszmély vasútállomás
Menetrendünk szerint itt is egy kis várakozás volt beállítva, jutott időnk fotózásra is bőven. Jött is egy újabb fotóalany, furi volt apró mérete a mi fenséges termetű gépünkhöz képest. 
Együttállás Neszmélyen
A közben beérkezett Bzmot motorvonat együttállása nekem kihagyhatatlan fotótémát szolgáltatott. Azért a Királyról is kattintottam ám "néhány" képet. 
Neszmély vasútállomás
Neszmély vasútállomása a régi idők stílusát mutatva szép zöld keretet nyújtott a komponálásokhoz. A gép ablakán a tükröződés még több eleganciát adott a témának, nekem nagyon tetszett. 
Újabb kürtszó, indulás tovább..............
Almásfüzitő vasútállomás
............ Almásfüzitőre. Itt következett egy kis körbejárás a géppel, hogy utunkat folytatni tudjuk Tatabánya felé. 
Almásfüzitő vasútállomás - körbejárás
Tatabányára érkezve sajnos a fotózás a délutánra ígért és menetrend szerűen pontosan meg is érkezett eső miatt elmaradt. Egy kis várakozás után következett a nap második meglepetése ...........
Felső-Galla kitérő
Ezen a szakaszon gyakorlatilag a tatabányai bányák bezárása óta nincs személyforgalom, iparvágányként maradt meg, de gazossága még ezt a fajta üzemeltetést is kétségessé tette számomra. Dzsindzsás volt minden. 
Az újra szemerkélő eső és az idő gyors múlása miatt vissza kellett indulnunk Tatabányára. A lejutás tolató menetben nem kis feladatot adott, a pályaviszonyok iszonyúak voltak, de Vezérünknek ez sem jelentett problémát. 
Tatabányára leérkezve, a szabad jelzést megkapva immár hazafelé vettük utunkat. 
Kelenföldi pályaudvar
A Kelenföldi pályaudvarra érkezéssel nekem elérkezett a búcsú pillanata is. Egy üdvözlő kürt elhangzása után "elcsorgott" az én szépségem. 
Fantasztikus, élményekben gazdag nap volt, különleges vasútbarátok körében, végtelenül élveztem. 

Blogom végéhez értem, további szép napot kívánok, vasútbaráti üdvözlettel mindenkinek! 





2016. június 9., csütörtök

Menedék a város közepén.

Van egy hely a főváros közepén, ahol a csodák világába kerül az oda látogató. Ez nem más, mint a Sas-hegy, mely hosszú, viszontagságos évek-évtizedek után 1958-tól fokozottan védett Természetvédelmi Terület lett. 
Elsőként Pénzes Antal írta le 1942-ben, hogy a hegynek olyan értékei vannak, melyeket védelem alá kellene helyezni: „a Sas-hegy felső, sziklás és füves része” megvédésének fontosságát, a területen található természeti értékek: sziklaalakzatok, dolomit- és lösznövényzet, és az ehhez kötődő ritkaságokat felmutató állatvilág védelme érdekében."

Bevezetőül röviden azt hiszem ennyi elég, most inkább szeretnélek benneteket egy kis "sétára" invitálni, ízelítőt adni az ott található különlegességekből. 
A hegy fő kőzete dolomit, a hegylábi részeken még foltokban löszgyepekkel is találkozhatunk. Mindkét élőhely rendkívül érzékeny a taposásra, éppen ezért kijelölt tanösvényen, csak szakvezetéssel látogatható. Az élőhely kezelések miatt vannak látogatók elől elzárt területek, ezek titkaiból nyújtanék át nektek egy kis ízelítőt. 
A hegy karsztbokorerdős része
A dolomiton kialakuló nagyon vékony talajrétegen a hegy nem igazán tud beerdősödni, úgynevezett karsztbokorerdővel találkozhatunk. Jellemző fái a molyhos tölgy és a virágos kőris
Virágszőnyeg
Azokon a részeken, ahol a talajréteg vastagabb, csodálatos virágokkal teli sztyepprétek alakultak ki. 
Filipendula vulgaris - koloncos legyezőfű
A koloncos legyezőfű tipikus jelző faja száraz gyepjeinknek. Fantasztikus látványt nyújtanak, virágjai pedig rendkívül illatosak. 
Melampyrum arvense - mezei csormolya
Melampyrum arvense - mezei csormolya 
A mezei csormolya mutatós, lilás színű bóbitájával teszi színesebbé a rétet. 
Scorzonera purpurea - piros pozdor
A védett piros pozdorral is találkozhatunk. 
Jurinea mollis - kisfészkű hangyabogáncs
A kisfészkű hangyabogáncs is védett. S hogy miért is ez a neve? A válasz a következő fotón látható. 
Jurinea mollis - kisfészkű hangyabogáncs 
Mint a képen is látható, szoros kapcsolatban élnek együtt a hangyákkal.
Jurinea mollis - kisfészkű hangyabogáncs termése

Euphorbia pannonica - magyar kutyatej
Euphorbia pannonica - magyar kutyatej
Sztyepprétjeink egyik különleges szépsége a magyar kutyatej.
Tanacetum corymbosum - sátoros margitvirág
A sátoros margitvirág is a szárazabb erdők szélét, sztyepplejtőket kedveli. Igazán mutatós fészkesvirágzatú.
Sztyepprét 
Árvalányhaj tenger
A hegynek ezen a részén a kilátás is kicsit más, nézzünk körül mit is láthatunk. 
Széchenyi-hegy
Hármashatár-hegy
Mindkét felvételen jól látható, ahogy a város "bekebelezi" a hegyeket, szinte a tetejéig beépültek. 
Nyílt dolomitsziklagyep
A dolomit nagyon könnyen erodálódik, pusztul, emiatt hazánkban mindenhol fokozott védettséget élveznek az ott kialakult sziklagyepek. A látszólag kopárnak tűnő helyeken a vékony és nagyon száraz talajrétegen rejtőzködnek az igazi csodák. Az itt élő növények a gyökereikben vagy tőleveleikben tárolják az értékes, fennmaradásukhoz szükséges vizet. Hatalmas az élni akarásuk! 
Fumana procumbens - közönséges naprózsa 
Fumana procumbens - közönséges naprózsa
Szemmel szinte alig látható a sziklán lévő talajréteg, a közönséges naprózsa mégis itt találta meg életfeltételeit.
Anthericum liliago - fürtös homokliliom
A védett fürtös homokliliom egy igazi finom szépség. Dacolva a dolomit kopárokon szinte folyamatos széllel, büszkén lengedezve kényeztet bennünket látványával. 

Természetesen ennél sokkal több faj él a Sas-hegyen, bemutatni hosszadalmasabb lenne, e felvételek csak ízelítőt nyújtanak az itt ránk váró csodákból. Remélem sikerült felkeltenem a kíváncsiságotokat és minél többen ellátogattok e helyre! 
A tanösvény egy részlete
Búcsúzóul a tanösvény egy különleges részletével köszönök el tőletek, köszönöm, hogy velem tartottatok, további szép napot kívánok!