2016. február 27., szombat

Nohab szerelem - emlékezés

Az utóbbi hónapok sűrű eseményei során rengeteg fotót készítettem, feldolgozásukra azonban igen kevés idő jutott. Végre elérkeztem az év végén készült képek kiválogatásához, ennek köszönhetően az a pillanat is elérkezett, mely azt hiszem minden Nohab rajongó nevében hatalmasnak mondható volt. 
2015. december 22! 
A karácsony előtti napokban már mindenki az ünnepekre készült lázasan, mi Nohab megszállottak azonban ......... erről szeretném megosztani veletek egy szép nap történelmi pillanatait.  

A reggel hatalmas köddel indult, nem igazán vett kegyeibe az időjárás bennünket. No de kit érdekelt ez? Egy Nohab a legpocsékabb időben is csodaszép, hát még ha többen vannak! 
A nap apropóját az adta, hogy az M61 004 pályaszámú gép torzója a Közlekedési Múzeum átépítése miatt végre méltó helyére, Tapolcára került sok ember rengeteg munkájának köszönhetően. Ez a nap nem csak egy egyszerű avatás volt, hanem egy fantasztikus, lélekmelengető NOHAB ÜNNEP! 
Az érkezés utáni pillanatok egyike. 
A hatos "fogat".
A hatos fogat hatalmas kürtszóval robogott be Tapolcára mindannyiunk örömére. Sokunk szemében még könnycseppek is megjelentek, leírhatatlanul szép érzés volt akkor és ott átélni mindezt.
Valami történt. 
Aztán valami elkezdődött........... valami olyan amire bevallom nem is számítottam. Először ők álltak így, majd ..........
Valami történt. 
 ............ már hatan voltak, és ..............
Így együtt, már heten! 
.......... csatlakozott hozzájuk a Nohab flotta tiszteletbeli tagja Ketty, a Kárpát Vasút Kft gépe. Ez megtisztelő volt mindenki számára. Szép volt így együtt a hét turcsi orrú!
Az ünnepelt.
A Tapolca város nevét is viselő M61 004-es pályaszámú Nohab vezérállása méltó helyén várta az avatási ceremóniát.
Tapolca
Szegénykém még ütött-kopott - éveken keresztül még az önkéntesek által felajánlott munkát sem fogadta el a múzeum -, de a jó idő beálltával dolgos kezek teljesen fel fogják újítani, hogy újra régi szép pompájában tündökölhessen.
M61 017 pályaszámú Nohab.
M61 020 pályaszámú Nohab.
Azóta ez a gép is bekerült a javító műhelybe, hogy ismét régi szép fényeiben tündökölhessen.
Őfelsége, a Király.
M61 006 pályaszámú Nohab.
A teljes megújulás után pazar látványt nyújtott a 006-os, sokáig nem volt látható, de megérte a hosszú várakozás, mert szemet gyönyörködtetően szép lett!
M61 001 pályaszámú Nohab.

M61 019 pályaszámú Nohab. 
459 021 pályaszámú, de sokunk által csak Kettynek nevezett Nohab.
Végtelenül jó érzés volt végigfotózni őket külön-külön is! Aztán valami megint elkezdődött.
Átállás az avatáshoz.
A kettes vágány kezdett megtelni.
A kettes vágány megtelt.
Az átállások után következett egy nagyon szép avató ünnepség, sok-sok video-felvétellel, érdemes rákeresni a YouTube-n!
Sajnos azonban mint mindennek, ennek a szép napnak is a végére érkeztünk. Az egész napos köd a fotókra is rányomta a bélyegét, de ez akkor is igazi Nohab ünnep volt, tele vidámsággal, csodás emlékekkel.
A szerelvény ismét összeállt s elindult hazafelé, Budapestre.
A búcsú pillanatai. 
A város ismét kürtszótól harsogott, de ez már a búcsú hangja volt. Azt hiszem mi Nohab szerelmesek életünk végéig nem fogjuk mindezt elfeledni. Jó lenne minden évben megismételni!


2016. február 13., szombat

Emlékeim - hazánk egyik legkülönlegesebb tája.

Valaha ez a mesevilág még a Balaton része, egy öböl volt, változás a 18. századtól folyamatosan következett be. Ennek okát nem szeretném itt részletezni, inkább a jelen szépségeit mutatnám be.
S hogy miről is szeretnék nektek mesélni? Lássuk.
A Kis-Balaton térképe. 
Egyszer volt hol nem volt .............. volt egyszer egy kislány, aki legszebb éveit e helyen töltötte, s részese lehetett annak a csodának, ami csak látható volt. Rengetegszer jártunk itt csendesen evezve kis ladikunkat, s közben hatalmas élményeket gyűjtöttünk. Hajnalban indultunk, valami - a mai napig meghatározhatatlan - büdös kotyvalékkal lekentek, így a szúnyogok csak "kicsit" ettek meg. De kit érdekelt akkor a vérszívók támadása? A madarak látványa mindenért kárpótolt. A nád susogása muzsika volt a lelkemnek, végtelenül élveztem. 
Sok-sok év elteltével visszatértem ide, s most erre emlékezem. 
Fenékpuszta, Diás-sziget és a Kányavári-sziget - olyan csodákkal várják az oda érkezőket, amire talán nem is gondolnának. 
Utam első állomása Fenékpusztán volt - ide csak előzetes bejelentkezés után lehet jönni - a  Vönöczky Schenk Jakab Kutatóháznál. 
Vönöczky Schenk Jakab Kutatóház 
Vönöczky Schek Jakab Kutatóház 
Innen indultunk felfedező útra egy kedves nemzeti parkos kollégával. Amire szinte azonnal felfigyeltem, egy széles folyam, a Hévízi-csatorna. 
Hévízi-csatorna 
Telis-tele volt hófehér tündérrózsákkal, s itt-ott a sárga virágú vízitök is kidugta fejecskéit. (Gyerekkoromban sokat pancsoltam benne Hévízen.)
Hévízi-csatorna 
Jó volt újra itt barangolni, hatalmasakat szippantottam a levegőből, ezeket az illatokat soha nem feledem. 
A Zala vize.

Az egész testemet átjáró melegség öntött el ettől a látványtól, felelevenedtek bennem a régi szép emlékek. Szinte éreztem a csónak ringását, hallottam a nád csábító susogását, s vágytam valamire. Valami megmagyarázhatatlan szomorúság is rám tört, hiszen aki anno megmutatta nekem ezt a mesevilágot, eltávozott közülünk, nem tudok neki erről a látogatásomról mesélni. Vettem egy mély levegőt és elraktározva a felém áramló élményeket, ismét mosolyogtam. 
Már alig vártam, hogy az általam hőn szeretett Diás-szigetre érjek. Menet közben pár mesterséges denevérodút is láttam. 
Mesterséges denevérodú.
Lassanként megérkeztünk a Diás-szigetre vezető úthoz. Jobbra-balra a már oly jól ismert helyek látványa fogadott. 
Magassásos tócsagazzal, békalencsével és rencével. 
A magassásosok igazi menedékhelyet adnak a kisebb-nagyobb vízimadaraknak, kétéltűeknek, hüllőknek, rendkívül szép és érzékeny élőhelyek. 
Vejsze 
A vejsze egy halászati eszköz: nádból vagy vesszőből fonott, a fenékre rögzített állandó jellegű fal és hozzá csatlakozó fogókészülék. A halak szokásos (vagy feltételezett) vonulásának irányát keresztező fal egy szűk nyíláson át különböző alakú ketrecbe, fogó részbe vagy egymásból nyíló ketrecekbe tereli a halakat. Ide bejutva a kifelé vezető utat nem találja meg a hal, így alkalmanként szákkal kimeríthető. /forrás: Magyar Néprajzi Lexikon/
Innen már szinte karnyújtásnyira volt csak tőlem maga a sziget. Gyerekkoromból még élénken emlékeztem rá, izgatottan vártam, hogy ismét ott legyek. 
Fekete István emlékház
Ebben az épületben élt hosszú-hosszú évekig Fekete István író, aki sok kedves állat- és gyermektörténettel ajándékozott meg bennünket. Itt dolgozott Vönöczky Schenk Jakab természettudós is. A házban e két személynek emléket állítva, kiállítás is látható. 
A ház bejárata mellett egy nagyon szép Fekete István verset olvashatunk.
Fekete István: Nádas
Végigolvasva e csodálatos gondolatokat, visszareppentem ismét az időben és millió fantasztikus érzés kavargott bennem. Micsoda szép gyermekkorom is volt nekem! 
Régi magyar halászeszközök. 
Régi magyar halászeszközöket bemutató ismertető tábla is látható a ház falán. Gyerekeknek is ajánlanám e helyet. 
Matula-kunyhó
A Tüskevárból jól ismert Matula-kunyhóval is találkozhatunk. Valaha még én is aludtam ilyen helyen, hallgattam az állatok éjjeli neszezését, hajnalban a madarak dalát. Végtelenül jó érzés volt ott lenni! 
Bevallom nagyon nehezemre esett visszaindulni. 
Csatorna- és zsiliprendszer
Még volt lehetőségem egy "kis" sétára, amit alaposan ki is használtam. Készítettem még "pár" felvételt. 
Kis szigetecske. 
Kis-Balaton
A nyílt vízfelületen sások alkotta szigetek láthatóak. A levegőnek isteni illata van! Véget ért itteni látogatásom, tovább mentem a mindenki által szabadon látogatható Kányavári-szigethez. 
Kányavári-sziget hídja.
Nyári lúd tojó kicsinyével.
Nyári lúd tojó kicsinyével.
Itt sikerült néhány fotót kattintanom nyári ludakról is, aminek igazán örültem. Fióka nevelés időszakában még félénkebbek, szinte folyamatosan bujkálnak. 
Végére értem "mesémnek", búcsúzóul következzen még egy különleges felvétel. 
Kis-Balaton
Gyönyörű emlékek hazánk egyik legkülönlegesebb tájáról!