2015. június 8., hétfő

A Déli-bükk kincsei.

Bárhova is utazom, már hónapokkal előtte lázban égek, kifulladásig keresek-kutatok, várom az ötleteket, örömmel fogadom az újabbnál újabb ötleteket. Így volt ez mostani utam előtt is. Egy kedves miskolci fotós-botanikus ismerősöm tanácsára felkerestem egy aprócska falvat, előzetes csevegéseink során igazán kecsegtetőnek tűnt. Odaérve és végigjárva a javasolt utat döbbentem rá, hogy micsoda kincseket találtam. A nap végén visszagondolva úgy éreztem, megbocsájthatatlan bűn lett volna mindezt kihagyni. No de kicsit - szokásomhoz híven - előre szaladtam mondandómban. 

A bükki erdőségek ölelésében található egy apró település Bükkzsérc, melynek tiszta, egészséges, jó levegőjű klímája van. Csodálatos, a Kárpátok hegyvonulatának kicsinyített mására emlékeztető hegykoszorúban gyönyörködhetünk ha az Egri úton végighaladva elérkezünk a Kerek-domb nevű magaslatra. (Erről későbbiekben fotók is lesznek.)
A buszról leszállva célirányosan neki is indultam a domb meghódításának. Ahogy közeledtem hozzá, egyre nagyobb izgatottság uralkodott el rajtam. Hallomásból már sejtettem, hogy különleges ez a hely, de ..........
A Kerek-domb felé.
A Kerek-domb felé
....... ez minden képzeletemet felülmúlta. A település csodálatos összhangban van a természettel! Sehol semmi szemét, gondosan ápolt földek és eszükbe sem jut, hogy "beleszaladjanak" a természet "templomába". Tiszteletben tartják amit az idők során Természet anya adományozott nekik, eszükbe sem jut, hogy letépjék vagy kiássák a vadvirágokat, állataikat sem engedik szabadon kószálni. 
Egy pár percig csak álltam némán, jó volt élvezni a zöld vad színeit, az érintetlenséget. Szívemet melegség járta át, s végtelenül örültem, hogy eljöttem ide. Elmélkedésemből kedves kísérőm "ébresztett" fel: "még nem vagyunk ott". Minél közelebb kerültem a dombhoz, annál izgatottabb és türelmetlenebb lettem. S nem hiába .......
Kerek-domb
....... a "Kerek-domb tényleg kerek" kiáltottam fel örömömben. Meghódítása azonban nem is volt olyan egyszerű. Látszólag akár egyenesen is fel lehet rá menni, azonban az alsó cserjesorhoz érve meglepetten állapítottam meg, hogy a természet védelmi stratégiát alakított ki, szabályos árok rendszer alakult ki a domb alján, tele vízzel az előző napi esők miatt. 
No de mint többen is tudjátok, nem vagyok az a könnyen feladós fajta, megtaláltam a titkok kertjének bejáratát. Kísérőm tudta merre kell mennünk, de rám hagyta a "kód megfejtését", s ettől a dolog még izgalmasabbá kezdett válni. Elindultam felfelé ....... 
Iris variegata - tarka nőszirom
Iris variegata - tarka nőszirom
........ s már rögtön az elején ráleltem jó néhány tő, csodálatos tarka nősziromra. Tipikus lejtősztyepp lakó, kedveli a meszes, löszös talajt. Jól érezte itt magát, ez nem is volt kétséges. Elég gyakori fajnak mondható, szépsége miatt mégis sokan kiássák, s így el is pusztítják. Védett!

Pár fotó elkészítése után tovább araszoltunk, s figyelmemet valami csodaszép piros "varkocs" keltette fel. Ő pedig igazi löszgyep kedvelő! Akkor pedig ez a domb egy igazi botanikai kánaán, s egy különleges ritkaság is: löszdomb. Sajnos napjainkra ezek az élőhelyek nagyon megfogyatkoztak, az emberek termelésbe fogták, megművelték, s ezzel megszűnt a természetes vegetációjuk. 
A "vörös" csapathoz közeledve a látványtól elámultam. Találkoztam ugyan már ezzel a fajjal máshol is, de ilyen szép példányokkal még sosem volt dolgom. 
Echium russicum - piros kígyószisz
A piros kígyószisz egy igazi reliktum - maradvány - faj, rendkívüli kincse hazánk flórájának. Védett! 
Echium russicum - piros kígyószisz
Akár méteresre is megnő - ezek a példányok is ilyenek voltak - a virágok sűrű kunkorvirágzatban ülnek, sötétpiros színű, a porzók kiállnak belőle. Hihetetlenül szép! 
Felértem a domb tetejére, s visszanéztem .......
Bükkzsérc
........és ott volt Bükkzsérc apró házacskáival és templomával. Tovább indultam és ekkor döbbentem rá, hogy ennek a helynek hosszan elnyúló gerince is van, tele titkokkal, melyen felfedezésre várnak. Elsőként egy megkésett nyílású hegyi herére leltem, kedves kis virág ő is. 
Trifolium montanum - hegyi here
Tele volt az egész rét nagy pacsirtafüvekkel, helyenként lila volt tőlük minden. Ez a különleges vadvirág május elején kezd virágozni, és még szeptemberben is találkozhatunk vele. Védett!
Polygala major - nagy pacsirtafű
Következő, sudár termetű vadvirágom a kék saláta volt, mely fészekvirágzatával igazán mutatós szépség. Különlegessége, hogy nagy melegben szirmait összezárja, s csak néhány óráig virágzik. Következő napra szirmai már elszáradnak s egy másik virág nyílik ki.
Lactuca perennis - kék saláta
A domb tetejéről elém táruló látvány leírhatatlanul szép, ha azt mondom rá: pazar, nagyon kevés lenne. Mint blogom elején is utaltam már rá, következzen néhány panoráma fotó. 
Panoráma a Kerek-dombról
Panoráma a Kerek-dombról
Panoráma a Kerek-dombról
A fotón bal oldalon látható hegycsúcs a Hódos-tető, melynek magassága 504 méter, a Bükkzsérchez tartozó hegyek közül ez a legmagasabb. Különlegessége a felvételen is jól látható "kopasz" alakzat, mely igazi mészkősziklagyepeket takar. Izgalmas hely lehet, érdemes lenne visszatérni ide és ezt is alaposan átmazsolázni. 
A panoráma képek elkészítése után a domb gerincére vonultam át, újabb kincsek után kutatva. Nem is váratott magára sokáig. 
Dictamnus albus - nagyezerjófű
A nagyezerjófű hazánkban az egyetlen vadon élő rutaféle. Akár egy méteresre is megnő, virágzata nem csak szép, nagyon finom illata is van. Itt a gerinc részen már jellemzően sztyeprét alakult ki, ez a faj ilyen helyeken érzi nagyon jól magát. Védett! 

Két héttel bükki tartózkodásom előtt hatalmas mennyiségű bíboros kosborral találkoztam, melyek azóta már termésüket érlelik, éppen ezért meglepődtem, hogy itt még találtam szép, nyíló példányokat is. Ez valójában azt igazolja, hogy ez a hely egy igazi hideg-zúg lehet, s emiatt van ez az elhúzódó virágzás. Védett!
Orchis purpurea - bíboros kosbor
Orchis purpurea - bíboros kosbor
Orchis purpurea - bíboros kosbor
Rengeteg vadvirág lengedezett a friss szellőben, nagyon sok fényképet készítettem, nehéz volt eldönteni melyikeket is tegyem be ide, kis történetembe. 

Búcsúznom kellett ettől a gyönyörűséges helytől, fájó szívvel elindultam visszafelé. Még egy panoráma kép és vége. 
Visszatekintés, az utolsó panoráma fotóm
Mint minden utam végén, most is lógó orral szedtem lábaimat a falu felé, hamar elszaladt a napom. Egyszer csak valami kékségre lettem figyelmes és .............
Clematis integrifolia - réti iszalag 
Hát persze! Hiszen a domb alján állt a víz! A réti iszalag pedig ártéri kaszálókon, nedves réteken találja meg létfeltételeit. A nem várt "ajándék" egy-egy száron már a termését is érlelte. Igazán kellemes a virágzó példányok között megbújó kis "kócosok" látványa. Védett!

Immáron valóban utam végére értem, a szívem tele szeretettel, melegséggel és hatalmas örömmel. Remélem kedves olvasóm, te is átérezted legalább egy kicsit mindazt a természetszeretet és szépséget, ami egész utamon kísért! 

Köszönöm, hogy velem tartottál, csodás napot kívánok neked!



2015. június 1., hétfő

A Természet Katedrálisában.

Hazánk egyik talán legérdekesebb, kőzettanilag legizgalmasabb helyét a Bükk hegység vonulatainál találhatjuk meg Bélapátfalva fölött. Ez pedig nem más, mint a csodálatos Bél-kő.

Egy kis történelem: A Bél nemzetség hajdani szállás területe fölé magasodó Bél-kő e vidék szent hegye, melynek csúcsán még a közelmúltban is áldozatot mutatott be a környék lakossága: Apostolok oszlása napján (július 15.) az új lisztből sütött első kenyeret, mint szentelményt felvitték a hegyre és a mészkőszikla tetejére helyezték. A Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt monostor temploma a középkorban búcsújáró hely lett. A ciszterci monostor, melynek történetében nevezetes dátum 1241: a vesztes muhi csatából menekülő IV. Béla királyt itt éri be egy üldöző tatár csapat. A Bél-kő délkeleti oldalában Baranyi István remete 1720 körül épített remetelakot és kápolnát. A kicsiny Szentháromság remeteség 6 x 4 méter alapterületű kápolnájának csak az alapfalait találjuk meg a Disznós-kút nevű - mára elapadt - forrás mellett. (forrás: Bükki Nemzeti Park) 
Sikerült felkutatnom az interneten a Bél-kőről egy régi metszetet, melyen egyértelműen látszik, milyen is volt a hegy, mielőtt beindult a bányászata. Összehasonlításként készítettem egy olyan felvételt is, melyen elég jól látszik az elbányászott hegyrész. 
Az elbányászott Bél-kő.
A hegység legidősebb felszíni kőzete a nagy vastagságú, világos szürke színű Bükkfennsíki mészkő. A vöröses árnyalatú, viszonylag kis vastagságú kőzet pedig az úgynevezett Répáshutai mészkő. Ezt láthatjuk a fotón is, azonban a későbbiekben lesznek még további érdekességek. 

S hogy miért is adtam e különös címet a blogomnak? A felvételen is jól láthatóak a szép "templom tornyok". A hegyet meglátva nekem ez a gondolat jutott eszembe rögtön, s ez azóta is dolgozik bennem. Elindulva felfelé, egyre magasabbra érve úgy éreztem, szent helyre érkeztem, egy Katedrálisba. Lehet, hogy ezt a gondolatsort elolvasva megmosolyogsz kedves olvasóm, de erről a helyről semmi más nem jutott eszembe. Áhítattal vegyes érzelmekkel telve, kíváncsian indultam el felfelé. 
Palás kőzet.
Rögtön utam elején különös jelenségre lettem figyelmes. Sötétszürke, szinte majdnem fekete, palás kőzet. Hát ez meg micsoda? Gyorsan előkaptam "segéd anyagomat" és próbáltam magyarázatot keresni minderre. Bármennyire hihetetlen, ez is mészkő, mégpedig a Lökvölgyi Formáció, mely tengeralatti lerakódott üledékből képződött. Vajon mivel fogok még találkozni? Ez motoszkált a fejemben, miközben újabb "kaviccsal" találkoztam.
Élénk növényvilág a sziklán.
Volt valami ebben a látványban, ami erősen emlékeztetett valamire. De erre valójában csak jóval később döbbentem rá igazán. Egy különleges, szép színre lettem figyelmes. Közelebb érve örömmel állapítottam meg, hogy egy ritka, védett fajra leltem rá. 
Hesperis matronalis - hölgyestike
A hölgyestike egy igazán impozáns, különleges keresztesvirágzatú faj. Bükköseink, szikla- és szurdokerdeink bájos szépsége.
Hesperis matronalis - hölgyestike
A virágzata fehér vagy halvány lila színű és rendkívül finom illatú. Védett! Továbbhaladva újabb meglepetés várt rám, egy kosborféle, mely a Budai-hegyekben már a termését érleli. 
Cephalanthera damasonium - fehér madársisak
A fehér madársisak az egyik leggyakoribb kosborunk, fő virágzási ideje május eleje, hidegebb helyeken azonban ez elhúzódhat akár június elejéig is. Idén valamilyen okból kifolyólag amerre csak jártam, vagy még bimbós, vagy már elnyílt állapotban leltem rá, úgyhogy ennek a példánynak nagyon megörültem. Védett! 
Campanula sibirica - szibériai harangvirág
Szinte teljesen a sziklából nyújtózkodott felém a maradásra csábító szibériai harangvirág. Kedvelem szép, szinte csengettyű formájú virágzatát. Itt is valami különös érzést éreztem, de még mindig nem tudtam valójában mi is akar ez lenni. Gondolataimat valami más terelte el, megérkeztem a palabányába. 
A volt palabánya.
A bánya bezárása, a terület védetté nyilvánítása 2008-ban történt, azóta Természet Anya ismét birtokába vette a területet, gyógyítgatja sebeit, miközben kincseit még mindig a lábunk elé helyezi.
A volt palabánya. 
Remekül látható, ahogy a különböző mészkő rétegek feltorlódtak, majd összekapcsolódtak. Fantasztikus látvány! Merengésemből keskeny kis utacska és egy tájékoztató tábla csábító szövege rázott fel, elindultam lefelé.
A hajdani ejtőakna maradványai.
A mészkőfal ezen részén látható hosszanti üreg a hajdani ejtőakna maradványa. Ezen "ejtették" le az itt bányászott agyagpalát a Palavágat szintjére, ahol először aprították, majd föld alatt, a vágaton keresztül lóvontatású csillékkel szállították ki a "napra". (info: Bükki Nemzeti Park) Innen a mészkővel együtt jutott el a régi cementgyárba. 
Mészkőréteget találkozása.
Új élet a sziklafalban.
Igen! Utoljára ilyen jelenségekkel az Alpok mészkő vonulataiban találkoztam. Abban a pillanatban, ahogy megláttam a közel négy méter magasan, a sziklafalban nyíló harangvirágokat, eszembe jutott minden, ami reggel óta motoszkált a fejemben. Igazi alpesi hangulat! Ez valóban az! 
Visszatekintés a Palabánya felé.
Elég sokáig elidőztem itt, indulnom kellett tovább, még sok csoda várt rám. Ismét a kijárt utat jártam, időközben ki-ki tekintve a körülöttem elterülő látványok irányába. 
Panoráma a lankásabb részek felé.
Sziklafali vegetáció.
Különös jelenség állított meg: bazaltláva! Hogy is van ez már megint? A földkéreg hasadékain izzó bazaltláva ömlött ki. Geológusaink csak párnalávának hívják, hivatalos elnevezése pedig Szarvaskői Bazaltláva Formáció. Közel egy évvel ezelőtt jártam Szarvaskőn, ahol már találkoztam ezzel a különleges kőzettel, de arra még álmomban sem gondoltam, hogy itt, a Bél-kőnél is látni, tapintani fogom. Döbbenten álltam előtte. Lassanként újabb bányaterülethez érkeztem.
Bányaudvar oldala.
Beljebb araszolva kitágult a tér, apró fehér virágok vártak rám. Még a levegő is belém szorult az elém táruló fantasztikus látványtól. 
Dianthus plumarius subsp. praecox - korai szegfű
A korai szegfű törékeny, szép virágjai bókoltak mindenfelé! Nehéz szavakba foglalni, mit is éreztem mikor megláttam őket!
Dianthus plumarius subsp. praecox - korai szegfű
Párnás, igazi sziklai virág, lenyűgöző szépség! Hazánkban csak a Bükkben és az Aggteleki-karszton találkozhatunk vele, fokozottan védett!
Bél-kő sziklái.
Bélkő sziklái.
Bél-kő sziklái.
Akár egy holdbéli táj, úgy terült elém ez a bányaudvar. Sokan talán kietlennek gondolják, de ez nem így van! Telis-tele van élettel!
Centaurea triumfetti - tarka imola 
A tarka imola a fészekvirágzatúak családjába tartozó, szárazságtűrő, védett virág. Úgy tűnik itt, a "sziklakertben" is remekül érzi magát, szép sudár termetű lett pazar virágzattal. 
Centaurea triumfetti - tarka imola 
Míg az imola csak szálanként volt megtalálható, rengeteg harangvirággal, korai szegfűvel és egy újabb különlegességgel is találkoztam.
Saxifraga paniculata - fürtös kőtörőfű
A kőtörőfüvek tökéletesen alkalmazkodtak a sivatagi körülményekhez, levelükben és szárukban tárolják a vizet, melyet csak nagyon lassan párologtatnak el.
Saxifraga paniculata - fürtös kőtörőfű
A fürtös kőtörőfű virágzásakor a levelek közül egy karcsú szár nyúlik ki, melynek végén bogban nyílnak a fehér, öt tagú, sárga torkú virágok. Bevallom engem ezek a piros pettyek is teljesen magukkal ragadtak. Védett!
Ébresztő az álmodozásból, indulni kell tovább! Nehezen indultam neki, a korai szegfű párnácskák lépen-nyomon maradásra csábítottak, rengeteg képet készítettem róluk. Íme még egy. 
Dianthus plumarius subsp. praecox - korai szegfű
Nagyon későre járt már, még a csúcsra is fel akartam menni, így kénytelen voltam a szegfű áradatot otthagyni és elindulni még feljebb. Bár a távolság nem volt hosszú, az emelkedő elég "kellemes, nyelvlógatós" lett. Felértem! Ami onnan elém tárult, minden képzeletemet felülmúlta! Még így, borús időben is fenséges, szívmelengető látványt nyújtott.
Kilátás a bükki bércekre.
A Bélkő nyerge.
Bélapátfalva és a Bél-kő.
Egy ideig csak lélegzet visszafojtva álltam a jelenség előtt, moccanni sem tudtam, annyira magával ragadt az elém táruló táj látványa. De indulnom kellett lefelé. A hegyről leérve a Gyári-tóhoz érve még egyszer visszatekintettem a Bél-kő csodálatos csúcsaira.
Bél-kő a Gyári-tó felett és a víz tükrében.
Végére értem egy útnak, mely örök nyomot hagyott a lelkemben, beleszerettem ebbe a hegybe, s bizton tudom vissza kell ide térnem! Még sok titkot rejteget előlem, amiket meg kell fejtenem. 

Köszönöm, hogy velem tartottál kedves olvasóm, remélem tetszett amit láttál! Legyen szép a napod!