2015. március 30., hétfő

Egy évforduló margójára.

Bár Budapesten születtem, a gyermekkorom jelentős részét Zala megyében, Cserszegtomajon élő nagyszüleimnél töltöttem. Édesapám szülei egyszerű parasztemberek voltak, nagyon tisztelték és megbecsülték a földet, a közvetlen környezetüket, a természetet. Ebben a szellemben nőttek fel az Ő gyermekeik és ezt adták tovább nekem is. Így visszagondolva mégis azt mondanám, édesapa testvére "fertőzött" meg engem igazán. Sok mindent megmutatott, türelmesen magyarázott, én pedig folyamatosan "támadtam" őt a kérdéseim garmadájával. 
Akkoriban még nem létezett természetvédelem, nem is igazán volt rá szükség, mert az emberek nem pusztították a környezetüket értelmetlenül, önző módon, mint napjainkban. (tisztelet a kivételnek) Rengeteget tanultam a természet teremtményeiről, a vizes élőhelyek rejtelmeiről. Hatalmas élményt jelentett a fűben hasalva élvezni a vadvirágok illatát, a tarka lepkék hadát, a bogarak zümmögését. Élénken emlékszem még az első bódító illatú lednekre, mely elindított felfedező utamon.
Mogyorós lednek - szerelem első látásra!
Így visszagondolva bizton tudom, hogy neki köszönhetem azt a hatalmas tudásszomjamat, mely a mai napig kielégíthetetlenül hajt a további ismeretek felé. Akkor és ott akadt még más is, ami "megpecsételte" a sorsomat: egy csodálatos pillangó, mely szinte megrészegülve itta a nektárt, én pedig mozdulatlanul, lélegzet visszafojtva figyeltem őt. 
Fecskefarkú lepke
Rengetegszer jártunk nagybátyámmal a Kis-Balatonnál is. Akkor még nem csapolták le, vad és nagyon izgalmas hely volt. Beeveztünk a nádfoltok közötti szabad vízterületekre és élveztük az elénk terülő madárvilág látványát! Kit érdekelt akkoriban a szúnyogsereg! 
A Hévízi-csatorna a Kis-Balatonnál.
Egy igazán szép rész.
Hosszú évek elteltére és a természetvédelem hathatós segítségére volt szükség, hogy ismét igazán szép vizes élőhellyé váljon ez a hely. 
Az "új" nádasrész.
Sokkal vadabb és izgalmasabb hely volt, de még így is szép! Sajnos rengeteg visszafordíthatatlan kárt szenvedett a terület, az idő múlásával talán egyszer ugyanolyan lesz mint anno. 
Kissé talán elkalandoztam, de minden amiről eddig írtam, mint blogom elején is utaltam már rá, meghatározó szerepet töltött be az életemben. Megszállottam járom azóta is a természetet, nyitott vagyok minden szépségére, amivel elhalmoz, s közben nagyon féltem is Őt! 

Látva az elmúlt időszakok hatalmas, emberek által okozott pusztításait éveken keresztül önkéntes aktivistaként igyekeztem tenni is azért, hogy mindez megszűnjön. Figyelemmel kísértem a hivatásos természetvédőket, folyamatosan tartottam velük a kapcsolatot, segítettem amiben csak tudtam, és akkor ismertem meg azt az embert, akinek köszönhetem, hogy immár két éve aktív tagja lehetek én is ennek a szervezetnek. 
Hosszú éveken keresztül türelmesen vártam arra, hogy bekerülhessek ebbe a fantasztikus csapatba, aztán egyszer csak megcsörrent a telefonom és jött a kérdés: lehetőség van arra, hogy itt dolgozzál, érdekel még a dolog? Hogy érdekel-e? Madarat lehetett volna velem fogatni, olyan boldog voltam! Nem könnyű munka, időnként hálátlan és nagyon kemény is tud lenni, de mindezzel már régóta tisztában voltam. 

S elkezdődött! 
Bár nagyon sokat képeztem önmagamat szakkönyvek segítségével, az első pár hétben mégis hatalmas "rendetlenség" alakult ki a fejemben. Rendeletek, törvények, ügyiratok, jelentések ...... és még sorolhatnám, de egy idő után már úgy éreztem, megy minden. Bevallom néha tudatlannak éreztem magamat, de hála a kedves és türelmes kollégáknak, nem beszélve a főnökömről, dőltek az adatok a fejembe. 
A Nemzeti Park ahol immáron két éve dolgozom, hatalmas területet foglal magában, csak a Hortobágyiak nagyobbak nálunk. Ami azonban bennünk különös, az az élőhelyek sokfélesége, mozaikossága! S ami még izgalmasabb az az, hogy a Budai-hegység hazánk egyik legfajgazdagabb területe, amiről előtte én sem igazán tudtam. 
S akkor következzen néhány kedvcsináló fotó. 
Budai-hegység - Jegenye-völgy
Budai-hegység - Mária-szurdok
Budai-hegység - Remete-szurdok
Budai-hegység - Szénások Európa Diplomás Terület, Nagy-Szénás
Budai-hegyek - Tarnai-pihenő
Budai-hegyek - Sorrento, a csodás dolomitsziklákkal
A Budai-hegység egyik legkülönösebb vadvirágja, a Janka-sallangvirág.
Sokszor visszacsengnek fülembe a főnököm kedvenc szavai: "Nem kell ahhoz túl messzire menni, hogy ennyi növényt és állatot megtalálj, elég ha kisétálsz a Budai-hegyekbe!" S ez tényleg így van! Az elmúlt két év alatt szinte folyamatosan tanultam és még mindig "kicsi" a tudástáram, fejlődnöm kell! Egy valami azonban biztos: a természetvédelem sokkal több, mint hivatás, több mint egy "szerelem", szavakban kifejezni képtelenség! Boldog vagyok, hogy én is ott lehetek velük! 

Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel, és velem tartottál ebben az "ünneplésben" kedves olvasóm! Remélem legközelebb is velem tartasz majd, további szép napot! 

2015. március 22., vasárnap

Kedvenc helyeim - a Remete-szurdok és környezete.

A Budai-hegyvidék északnyugati részén, a fővárossal határosan Máriaremete és Remeteszőlős között található egy csodálatos szurdok, mely nevét az egykor ott élt remetéről kapta, ez a Remete-szurdok.  Északi oldalán a 423 m magas Remete-hegy, délről pedig a 373 m magas Hosszú-erdő-hegy található, melyeknek fő kőzete felső triász-kori Dachsteini mészkő. A szurdokvölgyet 1974-ben nyilvánították védetté, majd 1978-ban a Budai Tájvédelmi Körzethez csatolták fokozottan védett területként. 
A szurdok éghajlata az országos átlaghoz képest pár fokkal mindig alacsonyabb. Ennek oka az, hogy a kelet-nyugat irányban nyitott szurdokvölgyben "megül" a hideg levegő, a lejtők nehezebben melegszenek fel és gyorsabban hűlnek le, mint a környezetük. Az északi (Remete-hegy) és déli lejtők (Hosszú-erdő-hegy) között jelentős hőmérséklet különbség alakul ki, mely akár 8 fok is lehet. A szurdokban járva ez jelentősen érzékelhető is. További különlegessége még, hogy a levegő nedvességtartalma a szurdok magasabb peremein alacsonyabb, a mélyebben fekvő részein magasabb, és sokkal gyakoribb a harmatképződés. Az éves csapadékmennyiség szokatlanul alacsony, 600-650 mm, melynek következményeként a szurdokban folyó Ördögárok-patak nyaranta többször ki is szárad. Botanikai értékei leginkább a jégkorszakból itt maradt endemikus (bennszülött) fajok, mint pl. a Waldstein-pimpó, az egyhajúvirág és a pilisi-bükköny.
Waldsteinia geoides - Waldstein-pimpó
Sternbergia colchiciflora - apró vetővirág 
A szurdokvölgy igazi különlegessége, hogy rengeteg növénytársulással találkozhatunk, igazi botanikai kánaán. Jómagam most kora tavasszal érkeztem - nem első és nem is utolsó - felfedezőutamra, s legnagyobb meglepetésemre a szurdok elején még fotózásra csábító, csodálatos hóvirágmező fogadott. (Más helyeken már el is nyíltak.) A hóvirágokról tudni kell, hogy nagyon szeretik az északi kitettségű, hűvös helyeket, hegyeinken is ezeken a részeken lelhetünk rájuk nagyobb egyedszámban. 
Hóvirágmező a szurdok elején.
Galanthus nivalis - kikeleti hóvirág
Ami beljebb haladva még jobban meglepett, az a változatos megjelenésük. Ezekből a felvételekből mutatok be lejjebb néhányat. 
Galanthus nivalis - kikeleti hóvirág
Ha jól megnézitek, a belső lepelkör "becsípéseinél" megvastagodott a zöld rész
Galanthus nivalis - kikeleti hóvirág
Négy külső szirom! Ezzel a jelenséggel már tavaly is találkoztam egy másik helyen, szintén a Budai-hegyekben, de ez attól jóval távolabb esik. Kicsit bele is kukucskáltam némi segítséggel. 
Galanthus nivalis - kikeleti hóvirág
Igazán különleges és szép látvány! 
Galanthus nivalis - kikeleti hóvirág 
Ezeken a példányokon a zöld mintázat inkább sárgásnak tűnik. 
Galanthus nivalis - kikeleti hóvirág
A külső szirmok "cérna" vékonyak! Elképesztő mire képes ez a kis amarilliszféle! Nekem meg már szinte mániámmá vált a különleges példányok keresése, mert biztos, hogy fogok még találni kutatómunkám során. 
Fölocsúdva a különlegességek keresgélése után "végre" ismét folytattam utamat. Pár méter megtétele után huss, eltűntek a hóvirágok és valami igazán különleges és finom illat csapta meg az orromat. Keltikék tömkelege, egy igazi "szőnyeg" várt rám. 
Keltike szőnyeg
Remete-szurdok
Girbegörbe, gircses-görcsös fák őrzik az Ördögárok-patak medrét, képtelenség fotózásmentesen elhaladni mellettük.
Gagea lutea - erdei tyúktaréj
Egy aprócska sárga liliomféle, az erdei tyúktaréj csábított ismét megállásra és újabb fotózásra. Ez a kis növényke is szereti az ilyen üde, kissé hűvös lombhullató erdőket. Nem messze ezektől az apróságoktól újabb vadvirágok "invitáltak" megtekintésre. 
Isopyrum thalictroides - erdei galambvirág
A boglárkafélék családjába tartozó hófehér virágú erdei galambvirág is üde színfoltja a szurdokvölgynek.
Pulmonaria officinalis - pettyegetett tüdőfű
A pettyegetett vagy orvosi tüdőfű ismert gyógynövény is, légzőszervek gyógyítására használják. Érdekessége, hogy a virágzás előrehaladtával a piros színű virágok kékeslilává válnak. Bájos kis növényke ő is! 
Ilyenkor kora tavasszal a fák még nem bontották ki leveleiket, kissé több lehetőség adódik a szemnek a pásztázásra. Így lehet "rálelni" erre az "apró kavicstömbre" is. 
Remete-szurdok
Nagyon sokszor beszéltünk/beszélünk a holtfa fontosságáról, hiszen ezek jelenlététől függ nagyon sok élőlény (ízeltlábúak, gombák) élete is. Mivel én rendszeresen járom e helyet, nyomon tudom követni a változásokat is. Két évvel ezelőtt lefotóztam egy olyan holtfát, melynek töve még a helyén volt, a lombkoronát tartó törzse az ágakkal pedig szépen mellette elfeküdt. Akkor nagyon megfogott a látvány, s ez most sem volt másként, csak az elmúlt két év alatt bizony nem kis változás is történt. Ezt a fotóimon keresztül szeretném nektek is megmutatni. 
Holtfa 2013. áprilisában.
Holtfa 2015. márciusában.
A képeket elnézve egyértelműen látható, hogy az erdő apró lakói "belakták", s lassanként valóban az örök elmúlásé lesz. Engem nem tagadom,  letaglózott ez a látvány.Percekig álltam némán, és közben azon gondolkodtam milyen csodálatos is a Természet! Továbbhaladva ismét hatalmas keltike mező következett, melynek illatát a szél is magával hozta. 
Keltike mező - Remete-szurdok
Corydalis cava - ujjas keltike
Corydalis cava - ujjas keltike
Az ujjas keltike a mákfélék családjába tartozó faj, melynek alapszíne lila. Előfordulnak azonban szinte hófehér virágú példányok is, mint a fotón látható. Egy bizonyos: szépek, csábítóak és igazán finom illatúak! 
Ottjártamkor az Ördögárok-patakban még az aszályos március ellenére is csordogált a víz, ezzel a fotóval fejezem be blogomat. A szurdokot körbeölelő hegyekről majd később talán készítek egy újabb összeállítást.
Ördögárok-patak a Remete-szurdokban.
Egy csodálatos hely, sok ígéretes botanikai különlegességgel, ez az ami az ide érkezőkre vár. Remélem sikerült sokatok érdeklődését felkelteni, s egy szép napon útra kelve ellátogattok Ti is ide. Köszönöm a figyelmeteket, remélem tetszett amit láttatok és legközelebb is velem tartotok majd!