2015. február 28., szombat

Keresztelő Szent János Templom

Szentendre számomra egy varázslatos városka. Nem csak az óvárosi keskeny, zeg-zugos utcáit, a macskaköves, régi időkre emlékeztető útjait kedvelem, szeretem a sok cégért, a melankolikus hangulatát is, ami árad belőle. Az ott található templomok meglátogatását pedig kihagyhatatlannak tartom! Számos vallás és kultúra megfér itt egy helyen, kevés település dicsekedhet ilyennel hazánkban.
Kicsit a múlton is elmerengve úgy gondolom, a blogom főtémájául választott római katolikus templom megérdemel egy kicsit részletesebb leírást, természetesen fotókkal együtt. 

A városban sétálva sokan csak annyit tudnak e szép és különleges épületről, hogy ez a Vártemplom. Ez részben igaz is, hiszen valóban a Várdombon áll, nem hivalkodik, inkább szerény szépségével vonzza magához az ott járó turistákat. Első ránézésre, a külső támpillérek láttán középkori épületnek tűnik, de közelebb menve, alaposan körbetanulmányozva látszanak rajta a barokk átépítések. 

Írásos dokumentumok szerint a 13. század elején épült e helyen az első templom, de - mint a történelemben oly sokszor, itt is - a városba érkező visegrádi ispán szinte teljesen leromboltatta sok másik épülettel együtt. A 14. században gótikus stílusban lett újjáépítve. A török dúlások idején sajnos ismét nagyon romossá vált. Kevés része élte túl a törökök támadásait, a szentély boltívét még meg tudták menteni, a többi rész azonban már szinte teljesen a barokk stílus jegyeit viseli magán.
Keresztelő Szent János templom.
Mint a fenti fotón is jól látható, a bejárat és a külső támpillérek megőrizték a gótika jegyeit. Sokszor jártam már itt, de sosem jutottam be a templomba. Aztán mellém állt a szerencse egy nagyon kedves hölgy személyében, aki látva őszinte érdeklődésemet, megnyitotta nekem a belső ajtót is. Elmondhatatlanul örültem e lehetőségnek, s belépve szinte azonnal fotózásba kezdtem, közben pedig a hölggyel beszélgettem az épület múltjáról, és csodálatos megújulásáról.
Keresztelő Szent János templom.
A szentély a nyolcszög három oldalával zárul, különleges fiókos keresztboltozat fedi, mely középkori eredetét is igazolja. A főoltárnál látható festmény Keresztelő Szent Jánost és Jézus megkeresztelését ábrázolja, melyet 1818-ban Carolus Schöfft készített. 
Keresztelő Szent János templom. 
Keresztelő Szent János templom.
A falfelületek freskói 1933-38 között készültek a Szentendrei Festők Társasága - Bánáti Sperák József, Ónodi Béla, Jeges Ernő, Heintz Henrik és Pándy Lajos - által.
Keresztelő Szent János templom.
A mennyezeten a szentek hódolnak Mária előtt. A festményen Szt. István, Szt. Imre, Szt. László, Szt. Erzsébet és Szt. Margit látható, illetve Máté, Márk, Lukács és János szimbólumai.
Keresztelő Szent János templom.
Keresztelő Szent János templom.
Keresztelő Szent János templom.
 A Háromkirályok oltára 1748-ban készült, két festményből áll. Az alsó a három király Jézus előtti hódolatát ábrázolja, a felső képen Jézus Péternek adja át a mennyek kulcsait.
Keresztelő Szent János templom. 
A kóruson 1 manuálos, 9 regiszteres, 1911-ben készült Rieger-orgona látható. Itt végére is értem bemutatómnak, remélem tetszett amit láttál kedves olvasóm! S mint szinte minden alkalommal, következzen most is egy kis visszatekintés a templomra.
Keresztelő Szent János templom.
Hálásan köszönöm a figyelmeteket, remélem legközelebb is velem tartotok majd! Tartalmas, szép napot kívánok mindnyájatoknak!

2015. február 18., szerda

A Duna árterén járva.

A Duna Európa leghosszabb folyója, ezt már a kisiskolásoknak is tanítják, van azonban valami, amivel méltánytalanul keveset foglalkoznak. Ez pedig a Duna - és többi folyamaink - fantasztikus árterei, mely mindenhol teljesen más arcát mutatja. Minden, látszólag rendezetlenséget tükröző látványa mesés élményeket, feltöltődést nyújt az arra járóknak. Sajnos városainkban agyonszabályozott a folyók, de érdemes néha másfelé is elkalandozni, hisz rengeteg lehetőség van rá! Több ilyen helyen jártam már én is - ezekről analóg fotóim vannak - most azonban már az új technológia segítségével digitális felvételeket is készítettem. S hogy hol jártam? Vácott! 

Bevallom e kirándulásom kissé szomorkás, melankolikus hangulatom javítását is szolgálta, hála barátosnémnak, aki inkább mosolyt szeret látni az arcomon. Teljesen más programra készültem már napok óta, de ........... na mindegy, ez mára már lényegtelen. A hangulatom pocsék volt a reggeli induláskor, a vonatom késett, az idő borúsra fordult ....... de Vácon leszállva egy széles mosoly várt rám és tudtam, előbb-utóbb én is vidámabb leszek majd. Első utunk egy cukrászdába vezetett, kaptam némi boldogsághormont egy isteni krémes elfogyasztásának segítségével, majd a rossz idő ellenére következett egy jókora csavizás.

Mint már fentebb írtam, az idő eléggé kifogásolható volt - szürkeség, hideg és jég, sok jég! Ennek ellenére az ártéri tanösvény, melyről már hallottan anno, megkapóan szép arcát mutatta. Szinte lépésenként álltam meg fotózni, e lelkesedésem lelassított bennünket a haladásban, közben azonban én is elkezdtem feltöltődni, amire igazán nagy szükségem volt.
S akkor következzen néhány felvétel a ártérről. Ne feledjétek: minden rendezetlensége ellenére csodálatos látvány! 
Ártéri tanösvény - Vác
A tanösvény a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén található, létrehozója pedig a Vácott működő Göncöl Alapítvány volt. Bár nem túl hosszú - 580 méter - mégis megkapóan szép dolgokat mutat meg az itt járóknak. 
Ártéri tanösvény - Vác
Az indulásnál rögtön egy pallósor kerül a szemünk elé, ezen halad végig a tanösvény, az itt élő növényeket, állatokat ismertető táblák kíséretével. 
Ártéri tanösvény - Vác
Ártereinken - legyen az bárhol is - jellemzően égerfák és nyárfák - fehér és szürke - találhatóak, melynek oka nagyon egyszerű: szeretik a vizes élőhelyeket.
Ártéri tanösvény - Vác
A zord hideg és a helyenként meglepően sok jeges rész ellenére már előbújtak a sások, mint a fenti képen is jól látható. 
Ártéri tanösvény - Vác
A fotóra tekintve első ránézésre egy összevisszaságot láthatunk, de ez egy ártéri erdőben teljesen természetes látvány. 
Ártéri tanösvény - Vác
Az ilyen helyek rengeteg élőlénynek adnak menedékhelyet, elég sok a költőmadár. Kevésbé zavart, van hol elbújni tollas barátainknak, ami segít a populációk növekedésében is. 
Ártéri tanösvény - Vác
A 2013-as hatalmas dunai árvíz itt is "kitombolta" magát, rengeteg fát kidöntött, mégis magkapó látni az ártér e különös átrendezettségét. 
Ártéri tanösvény - Vác
Szárazodás idején bizony beljebb lopakodnék, hogy még alaposabban körbenézhessek. Természetesen nem költési időszakban! 
Ártéri tanösvény - Vác
Sajnos e helyen véget ér a bemutató ösvény, maga az ártér azonban ennél sokkal hatalmasabb. Bőven akad még felfedezni való, ha van egy vízálló cipellője az embernek. 
Ártéri tanösvény - Vác
Így, a végére érve született meg bennem az az elhatározás, ide május elején vissza kell térni! Akkor még szebb lehet és azt látnom kell! Délutánra már a mosoly is visszatért az arcomra.

Csipet blog lett ez tőlem szokatlanul, a fotók sem "verőfényesek", a látvány azonban talán benneteket is kárpótol. 

Köszönöm, hogy "elkísértetek" e rövidke utamra, remélem tetszett amit láttatok! Várlak benneteket legközelebb is, további szép napot!

2015. február 14., szombat

20 éves a Szénások Európa Diplomás Terület - szakmai jellegű blog

A természetvédelemben dolgozók legfőbb pozitívuma, hogy képesek felismerni a természet egységét, a benne rejtőző szépségekkel és harmóniával. Ők azok akik felelősnek érzik magukat, hogy mindezt megőrizzék, s ha mégis valahol megbomlott volna, helyreállítsák. Ehhez hatalmas szakmai tudásra, rengeteg türelemre és körültekintésre van szükség. 
A természet olyan akár egy könyv, tudni kell olvasni benne, felismerni a benne rejlő értékeket, az  állatokat, növényeket. Útjainkon járva e könyv lapjai nyílnak meg előttünk, feltárva csodás titkait. Mindezt szeretni, érezni és élvezni kell, közben azonban ne feledjük el soha, hogy minden ami körül vesz bennünket ajándék, nem szabad visszaélni a természet türelmével! 

Hazánk egyik legrégebbi természetvédelmi területét Kaán Károly már 1931-ben védelemre javasolta felismerve hatalmas értékeit. 1951-ben kisebb területek már védetté váltak, de a természetes élőhelyek rohamosan gyorsuló pusztulása további lépéseket igényelt. 1978-ban létrejött 10 528 hektár területen a Budai Tájvédelmi Körzet, mely a Budapestet nyugatról sok helyen a városba ékelődő, erdőkkel borított hegyvonulatokat foglalja magában. A Budai-hegység fő tömegét a Kelet-Alpokéval hasonló közép-idei dolomitok és mészkövek alkotják. Jelentős mennyiségben előfordulnak más üledékes kőzetek is - márgák, agyagok, homokkövek -, az alacsonyabb részeken pedig lösz.  
A kőzetek többségét a felszíni vizek viszonylag jól mállasztják, azonban a magnézium-vegyületei miatt nehezen oldható dolomit inkább csak repedezik, aprózódik. Ennek következtében több hegycsoportban törmelékes lejtők, sziklatornyok és éles gerincek alakultak ki.  
A dolomitgerincek mentén sziklaerdők, bokorerdők és rendkívül szép, mozaikos elrendeződésű hideg és meleg sziklagyepek alakultak ki. Ezen élőhelyek nagyon gazdag vegetációval rendelkeznek, a Tájvédelmi Körzet legértékesebb részei
Az ilyen területek közül három élvez fokozott védettséget: a Remete-szurdok környéke, a Budaörsi Kopárok és a Szénások Európa Diplomás terület

Idén 20 éves a Szénások Európa Diplomás Terület, ebből az alkalomból "fogtam tollat". Egyik legnevezetesebb értéke a bennszülött (endemikus) pilisi len, melyet innen írt le Borbás Vince a 19. század vége felé. E faj a világon sehol másutt nem él, hatalmas kincsünk! Rajta kívül még száznál több védett növényfaj található a területen, joggal mondható rá, hogy a botanika fellegvára! 

A Szénások vonulatát - 1 200 hektár - mély völgyek, keskeny gerincek alkotják. E változatos felszínnek köszönhetően különleges klímájú zugok jöttek létre, ahol a hőmérséklet akár 5-10 fokkal is eltérhet a környező területekétől. Ennek köszönhetően ezekben az apró zugokban olyan növények is képesek megélni, melyek egy másik klímában éreznék inkább otthon magukat. 
A növénytársulások kialakulásában nagyon fontos szerepe van az alapkőzet vízháztartásának. A mészkő- és dolomithegyek vízben szegények, a víz a kőzet repedésein keresztül a mélyebb rétegekbe szivárog. Így jönnek létre a csodás karsztbarlangok, melyeknek mélyén összegyűlik a víz, s egyszer csak kristálytiszta vizű forrásként vagy patakként bukkan a felszínre. 
Ennek a felszín alatt kialakuló szépségnek azonban nagyon nagy ára van, melyet a hegytetők élővilága fizet meg. 
A Szénások Európa Diplomás Terület olyan, akár egy ökológiai múzeum, néhány órás sétával a magashegységi fajoktól a mediterránokig, rengeteg különböző életkörülményt igénylő növénnyel találkozhatunk.

Ahhoz hogy e terület visszanyerje múltbéli szépségét és megőrizze botanikai gazdagságát, még mindig nagyon sok munkára van szükség. Fokozatosan le kell cserélni az idegenhonos fafajokat, ilyen az akác és a feketefenyő. 
Tájidegen feketefenyők, melyek a kopár részeken is láthatók
Egykor nehéz munkával ültették ezeket az erdőket. A feketefenyőt például kopár hegyoldalakra, a szinte kézzel felhordott talajtakaróra ültették. A cél nemes volt: a csupasz sziklák helyén erdőt telepíteni. A hegyoldalakon az erózió miatt most is csak a vegetációs időszakban (tavasztól őszig) szabad fát kitermelni. Az akác sem „ördögtől való”, hiszen kiváló használati fa és jó mézlegelő. Viszont észak-amerikai faj, szegényes az aljnövényzete és rovarvilága. 

Ahol őshonos erdők vannak, ott szálalással újítják fel az állományt: csak egy „léket” vágnak ki az erdőből (egy két famagasságú sugarú kört). Ekkora helyen aztán a besütő nap hatására magától újul az erdő. 
A meredekebb oldalakon rézsűfogó gátakat alakítanak ki az erózió ellen úgy, hogy egymástól néhány méterre két fát úgy vágnak ki, hogy maradjon belőlük egy-egy 1 méteres tuskó. A két tuskó közé ágakból fonják a gátat. 

A természetvédelem nem csak a növényekre, hanem az állatvilágra is vonatkozik. A szintén idegenhonos, Korzikából betelepített muflon sok gondot okozott a vidéken. Jelenleg már csak 5-6 példány található belőlük a célzott vadászat miatt. Az őshonos őz, gímszarvas, vaddisznó létszámát olyan szinten kell tartani, hogy az erdő felújulását ne akadályozzák. (a kerítés az ő távol tartásukat is szolgálja)
Muflon, melynek betelepítése hiba volt.
A dolomiton, ahol sekély a talaj, csak 2-3 méter magasra nőnek a fák: a molyhos tölgy, a virágos kőris és a boróka.
Virágos kőris. 
Boróka
A hegyoldalakon ritkás, alacsonyabb növésű ligetes erdők alakultak ki, a párásabb északi oldalon elegyes karszterdő, a déli oldalon molyhos tölgyes bokorerdő. Utóbbi sajnos nagyon ritka, védett társulás, változatosságával elbűvöli az arra járókat.
Molyhos tölgyes bokorerdő, melyben foltokban még megtalálható a tájidegen feketefenyő is.
A molyhos tölgy mellett bogyós bokrok is megtalálhatók - galagonya, kökény, som, csipkebogyó - ezért is kapta a bokorerdő nevet.
Kökénybokrok
Egybibés galagonya termése.
Az erdőfoltok között és a gerinceken különös fajgazdagságú, tündérkertet időző sziklagyepek alakultak ki, végignézni rajtuk felejthetetlen élmény. Ilyen helyeken él a védett homoki nőszirom és különböző árvalányhajfajok.
Homoki nőszirom
A hegytetőkön a vékony talajréteg és a szinte folyamatos vízhiány miatt nem tudott megtelepedni az erdő, ezzel teret adott a lágyszárúak elterjedésének. Ezeken a helyeken az északi oldalakon - mivel azokat kevésbé tűzi a nap, így nedvesebbek is - a hűvösebb éghajlatot kedvelő növények telepedtek meg. Ezeknek köszönhetően ez a sekélyen gyökeredző növényzet megvédi a hegyoldal talaját az eróziótól. Ezért nevezzük ezt a társulást zárt dolomitsziklagyepnek. Ilyen helyeken találtak menedéket a hidegkedvelő fajok, melyek napjainkban csak a havasok magasságában találhatóak meg. Ezen endemikus fajok közé sorolhatjuk a szürke bogáncsot, a budai nyúlfarkfüvet, a Lumnitzer (Szent István) - szegfűt, és még hosszasan sorolhatnám. 
Budai nyúlfarkfű
Lumnitzer (István király) - szegfű (fotó: Halász Antal)
A pilisi len élőhelye a déli oldalon található, ahol néha nagy a forróság és a szárazság. Itt csak kevésbé dús növényzet él meg a vékonyabb talajréteg miatt. Végigjárva egy ilyen területen az embernek olyan érzése támad a látványtól, mintha egy hatalmas sziklakertben járna. Csak szárazságtűrő, fénykedvelő növényekkel találkozhatunk, melyeknek elég az a kevés tápanyag, amit a vékony repedésekben megkapaszkodva az ott összegyűlt talajkezdemény tud nyújtani. Az ilyen helyeket nevezzük nyílt dolomitsziklagyepnek.

A Szénások Európa Diplomás Terület legféltettebb kincsét a Borbás-gerincnél - nevét Borbás Vince kiváló magyar botanikusról, a dolomitlen leírójáról kapta - találhatjuk meg, csak ezen a szűk helyen él.
Kilátás a Borbás-gerinc irányába. (fotó: Halász Antal)
Dolomitlen, vagy ahogy többen is ismerik, pilisi len. (fotó: Halász Antal)
A pilisi lent először 1897-ben írta le Borbás Vince és azt is megállapította, hogy legközelebbi rokona az Olimposz lejtőin él. Ránézésre e kis növényke lágyszárúnak tűnik, de valójában egy 10-20 cm magasra megnövő törpecserje. Fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 Ft! Virágai májusban nyílnak, ilyenkor a világ minden részéről érkeznek botanikus látogatók is. 
A terület csak a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vezetett túráinak keretében látogatható! 
 
Ennek egyik legfőbb oka, hogy a nyílt dolomitsziklagyep nagyon érzékeny a taposásra. Ha lépteinkkel sebet ejtünk a vékony, lazán tapadó talajrétegen, azzal beindítunk egy eróziós folyamatot. A seb nyomán indulva az eső egyre nagyobb területről mossa le a megbolygatott talajt, és mielőtt a növények újra megtelepednének, már csak a kopár, pusztuló karsztfelszín fog fehérleni. 
Ezért a szigorú szabály: az Európa Diplomás Terület körbezárt területén biciklizni, motorozni tilos, és a gyalogosok sem térhetnek le a kijelölt turistautakról! 

Néhány szóval szeretném nektek bemutatni a terület állatvilágát is. Kis szerencsével találkozhatunk a fűrészlábú szöcskével, az imádkozó sáskával, a dolomit kéneslepkével, a fecskefarkú lepkével, a nappali pávaszemmel, a lonclepkével, az aranyos tűzlepkével, a nagy színjátszólepkével, a citromlepkével, a kis színjátszólepkével, a pókhálós lepkével, a szürkés hangyaboglárkával, a kis Apollólepkével, a tüzes tarkalepkével, a nagy szarvasbogárral, a bikapókkal, a zöld gyíkkal, a pannon gyíkkal, a rézsiklóval és még hosszasan sorolhatnám, nehezen érnék a végére. 
Fűrészlábú szöcske és a háttérben egy imádkozó sáska. (fotó: Halász Antal)
A fűrészlábú szöcske Magyarország legnagyobb szöcskefaja, egész Európában nagyon megfogyatkozott. Reliktum faj, hazánkban védett, eszmei értéke: 50 000 Ft, szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján is! 
Bikapók (a fotón egy hím példány látható)
A bikapók elnevezése onnan ered, hogy a hím veszélyhelyzetben fejét leszegi, mint a bika, potrohát pedig felemelve tartja. Védett, eszmei értéke: 5 000 Ft. 
Zöld gyík, hím példány a Kis-Szénáson.
A zöld gyík nevét feltűnő világosszöld pikkelyeiről kapta. A hím nászidőszakban szája körül és a torkán látványos kék színezetet kap. Védett, eszmei értéke 25 000 Ft.
Fecskefarkú lepke a Nagy-Szénáson.
A fecskefarkú lepke a nyílt hegyi- és dombvidéki helyeket kedveli, 2000 méteres magasságig megtalálható, néha azonban a kiskertekbe is bemerészkedik. Védett, eszmei értéke 10 000 Ft.
Kis Apolló-lepke a Kutya-hegyen.
A Szénások területén belül a Kutya-hegyen található meg a Budai Tájvédelmi Körzet legnagyobb kis Apollólepke populációja. Vannak olyan napok is, mikor oly sok repül, hogy látványuktól az ember szinte megrészegül. Ennek egyik oka, hogy leginkább a sziklakibúvásos hegyi kaszálóréteket kedveli. Hazánkban védett, eszmei értéke 10 000 Ft! Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján is!

Blogom végére értem, s bár igyekeztem a lényegesebb dolgokra szorítkozni - így is hosszúra sikeredett - mégis úgy érzem, sok mindent kihagytam. Egy ilyen fórumon képtelenség egy ekkora értékekkel rendelkező területet teljes szépségében bemutatni. Igyekeztem írásomat úgy összeállítani, hogy feltudjam kelteni az érdeklődéseket, és ellátogattok majd ti is erre a botanikai és zoológiai Kánaánba!

Blogom végén szeretnék köszönetet mondani Bíró Sándor és Kézdy Pál kollégámnak a szakmai segítségért, Halász Antalnak pedig a rendelkezésemre bocsájtott fotókért (a képek alatt minden esetben feltüntettem a nevét!), nélkülük nem tudtam volna így megvalósítani! 

Köszönettel tartozom továbbá minden kedves olvasómnak a türelméért és az érdeklődéséért! Remélem legközelebb is velem tartotok majd, további szép napot kívánok mindnyájatoknak!