2014. október 30., csütörtök

Károly-templom, Bécs

Sokszor indultam már hirtelenül jött ötlet alapján útnak, s ezek az esetek többségében mindig be is váltották, a hozzájuk fűzött reményt. Nem volt ez másként mostani, bécsi kiruccanásomnál sem. Jött a sugallat, hamar kitanulmányoztam a neten a lehetséges szálláshelyeket, foglaltam és elkezdtem gyűjteni a látogatható helyek listáját, természetesen a tömegközlekedési lehetőségekkel együtt. Ez volt egy hétfői nap, kedden már a vonatjegyem és Wien Linienre - helyi közlekedés - használható szelvényem is megvettem. Némi pénzváltás, elemózsia vásárlás és már csak az indulásra vártam. Aztán elérkezett az idő, kelés reggel 4-kor, a vonat 6-kor indult el velem, negyed 10-kor pedig már Bécsben is voltam. Ment minden, mint a karikacsapás! Sajnos két napos ott tartózkodásom alatt vigasztalanul borult volt az ég, ez a képeimen is erőteljesen látszik. De kit érdekelt ez akkor? Bécs fantasztikusan szép város, rengeteg látnivalóval. Mindezekből sajnos nagyon keveset láttam, az időm véges volt, egy jó indok a visszatérésre! 
Rengeteget mentem, az ennivalómat menet közben fogyasztottam el, a szálláshelyemen összesen talán 6 órát töltöttem el, de ez nem panasz ám, nagyon élveztem! 

Mivel egész nap jártam a várost, estére már kissé elfáradtam, de tudtam, hogy Bécsben éppen Mária-napok vannak, nem hagyott békén a lehetőség: minden templom este 10-ig volt nyitva. Irány vissza a városba, várnak a fények, az élmények! 
Így kerültem Bécs 3. kerületébe, a Karslplatz déli oldalán található Károly-templomba is. Aki egy kicsit is ismer, tudja rólam, hogy nem igazán rajongok a barokk stílusért - nekem kicsit túl cicomás - de ez a templom .............. mesésen szép! Azt hiszem ez a jelző jelen esetben ritkaságnak számít az én számból, de el kell ismernem, hogy valóban párját ritkító, különleges!  
Karlskirche - Károly templom
Irodalmi adatok szerint Európa egyik leglenyűgözőbb barokk templomának számít, ezzel én is akkor szembesültem, mikor beléptem az épületbe, de erre majd visszatérek. 

A templom 1716-1730 között Johann Bernhard Fischer von Erlach grazi születésű építész vezetésével épült. Hatalmas kupolája 76 méter magas, amit panorámalift segítségével meg is lehet tekinteni, bár ottjártamkor erre nem volt lehetőség amit az akkori helyzetben meg is lehetett érteni. Rögtön a főbejárat mellett szembetűnő Angyalfigurák láthatók, melyek Franz Casper alkotásai, az Ó- és Új-testamentumot jelképezik. A kupola mellett két oldalt Diadaloszlopok állnak, ez Johann Christoph Mader munkája, Szent Károly élete és csodája jelenetekkel gazdagon díszítettek. A főkapu fölött pedig egy Giovanni Stanetti munkásságát dicsérő Timpanont láthatunk. 

S akkor lépjünk be együtt és nézzünk körül! 
Főoltár
Mikor beléptem a templomba, még a lélegzetem is elállt, bevallom még meg is hatódtam a látványtól. Az egész belső tér nagyon különleges, az eddig megszokottaktól nagyon sokban eltérő. De már megint előreszaladtam. 

A főoltár Szent Borromei Károly megdicsőülését ábrázolja, aki egyben a templom védőszentje is. Magát a templomot is az Ő tiszteletére emelték az 1713-as több-ezer bécsi életét követelő pestisjárvány után, mivel úgy gondolták, hogy neki köszönhetik, hogy a járvány hamar véget ért. (info: bécsi kiadvány)
Téli sekrestye.
Nyári sekrestye.
A nyári sekrestye fölött, az emeleti részen látható a Császári Oratórium is, ami valljuk be, nálunk nem igazán jellemző látvány. 
A szentély fölötti freskó.
A szentély fölötti freskóról sajnos semmi közelebbi információt nem sikerült begyűjtenem, de remélem ez a látványt nem fogja befolyásolni!
Az épületet ott tartózkodásom ideje alatt is restaurálták (kívül-belül), de még így is alaposan körbe tudtam járni és fotókat készíteni. 
Szószék
A szentély bal oldalánál indultam el a további képek elkészítéséhez, s rögtön találkoztam is az első számomra nagyon meglepő dologgal. 
Kétszintes oldalkápolna.
A baloldali, rögtön a szentély mellett álló oldalkápolna oltárképe Giovanni A. Pellegrini festménye, mely Jézust ábrázolja, amint meggyógyít egy köszvényes embert.
Mint fentebb már utaltam rá, meglepő látványban is részem volt. A templomnak négy oldalkápolnája van, s mindegyik kétszintes. A felső szint kupola részéhez pedig az alsó szintről fel lehet látni!
Oldalkápolna kupolarésze.
Mint a képen is látható, a felső szintre is fel lehet látni, s onnan lefelé is. Az esetleges leesést pedig védőkorláttal oldották meg. Ilyen építészeti megoldással most találkoztam először, rendesen magával is ragadott a látvány!
Oldalkápolna kupolái egyben.
Íme együtt a két kupolarész. Elképesztő megoldás, nagyon tetszik! Felbátorodva első próbálkozásomon, egy másik kápolnánál is készítettem ilyen jellegű felvételeket.
Baloldali mellékoltár.
A baloldali mellékoltárnál Sebastiano Ricci festménye látható, mely Mária mennybemenetelét ábrázolja.
Baloldali mellékoltár freskó.
Legnagyobb bánatomra erről a freskóról sem találtam semmi útmutatót, remélem elnézitek nekem ezt is! 
Baloldali oldalkápolna.
Az orgonához közeleső, baloldali második oldalkápolna oltárképe Máté evangéliumának egy részletét ábrázolja, Daniel Gran festette.
Az oldalkápolna kupolarésze.
Az oldalkápolna kupolarésze. 
Ismét egy érdekesség a kétszintes kápolna kupoláinak freskóiról. Fantasztikusan szépnek találom! 
A szentély melletti jobboldali kápolna.
Ottjártamkor egy kórus éppen próbát tartott, így ennél a kápolnánál sajnos nem tudtam összefotózni a kétszintes kupola freskókat, de igyekeztem úgy készíteni a képet, hogy legalább valamennyire látszódjon a felső rész is. Az oltárképet Jacob van Schuppen készítette, témája: Lukács lefesti a Szűzanyát.
Jobboldali mellékoltár.
A jobboldali mellékoltár festményének témája, Szent Erzsébet alamizsnát osztogat, melyet Daniel Gran készített. 
Jobboldali mellékoltár feletti freskó.
A negyedik oldalkápolnáról sajnos nem tudtam fotót készíteni a jelenleg is tartó felújítások miatt. A főkupola is restaurálás alatt van, arról azért próbáltam egy kis ízelítőt készíteni, sajnos csak így sikerült.
A főkupola.
A főkupola freskóját Johann Michael Rottmayr készítette, fő témája a pestisjárvány. Nézzétek el nekem e hiányosságot, de oly szép, muszáj volt legalább ennyire lefotózni!
Orgona a karzattal.
Az orgona.

A karzat fölötti freskó.
Az orgona és a karzat feletti freskó készítőiről szintén nem sikerült megtudnom részleteket, de azt hiszem mindezért kárpótol majd benneteket a szépségük.

Általános szokásom, mielőtt kilépek egy-egy épületből - főleg ha templom - mindig visszatekintek a távozásom előtt. Most sem volt ez másként, s elkészült a búcsúkép is.
Búcsúkép.
Amíg a templomban tartózkodtam, végig tartott a kóruspróba, szédületesen élveztem, teljesen magával ragadott! Mint a búcsúképen is látható, ekkor már szertartásra készültek, a főkaput is kitárták a hívők és érdeklődők előtt.
Felejthetetlenül szép élmény volt ez számomra, azt hiszem, még sokszor végig fogom nézni az itt készült fényképeimet.

Bízom benne, hogy benneteket is megérintett ez a sok szépség és élveztétek a bemutatómat! Szeretettel üdvözöllek mindnyájatokat, csodás napot kívánva!

2014. október 15., szerda

Tihanyi-félsziget, ahogy én láttam - 1 rész.

Tihany nevét meghallva szinte mindenkinek az ott található bencés apátsági templom jut eszébe, s ez természetes is. Bár ott is jártam, rengeteg fotót is készítettem, a saját szemszögemből nézve szeretném bemutatni az ott látottakat, természetesen úgy a településnek, mint a félszigetnek is helyet adva. Mivel bőven akad témám, egy blogban nem is tudom mindezt megosztani veletek. 

Sajnos a rendelkezésemre álló idő elég rövidke volt, így a lábamat nem kímélve, szinte folyamatosan mentem, az éjszakai alvásra szánt időszakokat is alaposan megkurtítottam. Volt hogy órákig álltam a parton és csak bámultam ki magamból, "lerészegedve" az elém táruló látványtól. Ebben segítségemre volt, hogy a szálláshelyemről könnyedén eljuthattam a félsziget különböző pontjaira is. 

A hajnali felszálló pára, a nappali kéknél is kékebb égbolt tükröződése a Balatonban, a felhők játéka a víz felszínén, megszínezve azt, és a gyönyörű naplementék, mind-mind állandó mozgásra, fotózásra késztettek. Na és persze a régi szép emlékek, melyek folyton ott kavarogtak bennem. 

Mikor a buszom bekanyarodott a félszigetre, különös bizsergető érzés kerített hatalmába, és ez ott tartózkodásom egész ideje alatt nem múlt el, nagy szerelem ez nekem! Megérkezve szálláshelyemre csak gyorsan átöltöztem, magamhoz vettem a gépemet és már indultam is, vártak az élmények.
Aki annyit volt gyerekkorától kezdve a Balatonnál mint én, tudja milyen érzés visszatérni a nagyváros zajából, bűzéből, és újra látni a víz békés, néha haragos hullámzását. 
Először a Révhez mentem le, az volt hozzám a legközelebb. 
Tihanyi Rév
Bár szembe fényes helyzetben voltam, ennek a látványnak mégsem tudtam ellen állni. Váltásban a kompok Szántód és Tihany között.
Tihanyi Rév
Kikötött a Baross Gábor nevét viselő komp és én játszva a felhők különös formájával és a szél által lengetett náddal, "bekereteztem" e látványt. Ottjártamkor elég magas volt a Balcsi vize, még a mólót is megcirógatta lágy hullámaival. 
Tihanyi Rév
Elment a komp, én is tovább indultam, természetesen jó hosszan a magyar tenger mentén. 
Tihanyi-félsziget
A békésen ringatózó csónakok szinte csábítottak egy jó kis evezésre, de sajnos akkor nem volt rá lehetőségem. 
Tihanyi-félsziget
Felocsúdva ábrándozásomból fura zajra lettem figyelmes, de mire megláttam az okozóját, már huss el is repült. Igazán nem bántam, hiszen tudtam, hogy rucákkal még lesz dolgom ott tartózkodásom idején, inkább a vízben fáradtan elfeküdt holt fát kezdtem el fényképezni. Ez a látvány bárhol is legyek, mindig magával ragad, sosem hagyom ki a megörökítését. 
Aztán .... 
Tőkés récék
........... meg is jelentek, nem kellett sokáig várnom rájuk. Nagyon tetszett, ahogy az őszi színbe öltözött, vízbe hullott levelek között úszkált egy tőkés réce pár
Ismét megnyílt a nádas, kitágult a tér és ........
Tihanyi-félsziget
....... megjelent a balatoni csendélet. Elég fáradtan indultam neki az utazásnak, de itt mintha elfújták volna. Pár percig elméláztam, aztán folytattam utamat, tudtam megannyi csoda vár még rám, lesz lehetőségem feltöltődni. 
A napocska gyönyörű hátteret adva kínálta nekem a következő szép látványt. 
Őszi levelek
Hirtelen ismét furcsa szárnysusogás ütötte meg a fülemet, de ez nem ruca volt. Egy aprócska vízimadár telepedett le a parti sziklák egyikére és élénk csemegézésbe kezdett. Oly éhes lehetett, még az sem zavarta, hogy fotózom, sőt még videó felvétel is készült róla. 
Havasi partfutó
Egy havasi partfutó! Nagyon aprócska kis madárka, folyamatosan izgett-mozgott, táplálkozott, de én nagyon örültem a látványának! Hazánkban csak átmeneti vendég, északon költ. Védett! 
Elérkeztem a kikötőhöz.
Tihany, kikötő
Közben megérkezett Balatonfüredről a menetrend szerinti hajó is. Nagyon örültem neki, ilyet a Dunánál nem lehet látni. 
Tihany, kikötő
Egy igazán impozáns megjelenésű vízibusz, mely a Szántód nevet viseli. Még néhány percig élvezhettem a látványát, majd tovább ment. Ott tartózkodásom ideje alatt szerencsére többször is láttam. S ha már Balaton, természetesen hattyúk is. Meg is jelent az első, méltóságteljesen pózolva a gépem előtt. 
Bütykös hattyú
A párja egy kövön állva, lustán tollászkodott, mit sem törődve azzal, hogy fotózom. 
Bütykös hattyú
Visszasétálva a kikötő mólójáról készítettem első képemet az Apátságról, a későbbiekben még lesz róla több is. 
Tihanyi Apátság
Varázslatos látványt nyújt, ahogy a Balatonba benyúló félsziget nyelvén magasodik. Csábítóan hatott, fel is mentem oda, de .... erről mint fentebb is írtam, egy másik blogban írok részletesebben. Azért néhány szépséget onnan fentről is szeretnék megmutatni nektek ízelítőként. 
Az Apátság és a Paprikaház épülete
1862-ben épült ház
1862-ben épült ház
Igazán szépen felújított, 1862-ben épült régi házban működik egy étterem, nekem nagyon tetszett. Nem messze ettől az épülettől áll egy szintén igényesen felújított épület. 
Füstös ház
Füstös ház udvara
Egy tipikus balatoni házikó, nem is lehet nem szeretni! Maga az utca is ódon hangulatot sugároz magából, nem is tudtam megállni, hogy pár képet készítsek róla. 
Öreg-Tihany, utcakép
Nem véletlenül kapta az Öreg-Tihany nevet, hiszen valaha csak a település e részén voltak épületek. A délutáni napfény különös megvilágítást adott neki, nagyon tetszett amit láttam. 
Kicsit kisétáltam az Apátság mellé is, hogy fentről is láthassam, élvezhessem a Balaton látványát. Hááááááááááááááát ......... 
Tihanyi panoráma
.... egy kis ízelítő, lesznek még képek erről is. Nehezemre esett, de vissza kellett fordulnom, még volt egy-két elintéznivalóm is.
A Tihanyi Hajós Egylet kikötője
Vigaszomra szolgált a Tihanyi Hajós Egylet kikötőjében ringatózó, szebbnél-szebb vitorlás. Itt is elidőztem néhány percig, de muszáj volt továbbhaladnom. 
Kis idő múlva jött a következő meglepi, egy különös lepke formájában, melyre először csak a hangja alapján lettem figyelmes. 
Ezüstgammás aranybagoly
Akkor és ott, nem igazán tudtam hová tenni őt, de hazaérve szerencsére jött a segítség a behatározásához. Még soha nem találkoztam ezüstgammás aranybagollyal, a röpte nagyon hasonlított a szenderfélékéhez, de valahogy mégis más volt.
Miután elintéztem a dolgaimat egy kis pihenés, fürcsi, vacsi után ismét útnak indultam, de ekkor már csak a Révhez sétáltam le. A lemenő nap sugara ezüst hidat képezett a víz felszínén, s bár már eléggé fáradt voltam, maradásra csábított. 
Ezüsthíd
Ezzel a fotóval blogom első részének a végére is értem. Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket és a folytatásban is velem fogtok majd tartani! Addig is mindnyájatoknak tartalmas, szép napokat kívánok!




2014. október 10., péntek

Lánglovagok régi szépségei

Még nyáron, a múzeumok éjszakáján jártam Kőbányán, a Tűzoltó Múzeum különleges rendezvényén. S hogy miért is használtam a különleges jelzőt? Mert csak e napon nézhettek meg két fantasztikus, régi tűzoltóautót az oda érkező látogatók. Normál nyitvatartási időben ezek a szépségek sajnos nem megtekinthetőek, mert nagyon féltik őket, amit meg is tudok érteni. 
Jó szokásom szerint hátulról támadtam, hiszen "alig" voltak feltűnőek az udvaron látható autók. (Természetesen később a múzeum belső kiállítását is jó alaposan kicsemegéztem, de erről majd később.) 
Rengeteg érdeklődő volt, nagyon nehezen lehetett megoldani a fotózást. Ennek egyik oka talán a napjainkban nem igazán látható két, "őskori" járgány volt. Kicsi-nagy egyformán körbecsodálta őket, felmászott rájuk, szegény tűzoltókat hatalmas kérdés áradattal ostromoltuk, mindent tudni akartunk e ritkaságokról. 

Az első egy Rába gyártmányú gépjármű, mely 1923-ban készült, s ami nekem még plusz öröm, hogy Ikarus hűtővel! Hiába no! A régi szép időkben az Ikarus és a Rába nagyon sok teherautót, autóbuszt gyártott együtt: Rába alváz, Rába motor és Ikarus karosszéria. De jó is így leírni! 
S akkor jöjjenek a fotók erről a fantasztikus szépségről. 
Rába tűzoltóautó 1923-ból.
Rába márkajel.
 Hát ezzel a márkajellel én ekkor találkoztam először, bevallom meglepett, de nagyon megtetszett! 
Ikarus márkajel.
Hűűűűűűűűűűűűűűű! Ki látott már ilyet? Én nagyon sok Ikarus járművet jártam és fotóztam már alaposan körbe, de eddig ilyen táblával még nem találkoztam. Nekem ez külön kuriózum! 
Ezt a táblát a jármű orrán, a hűtőrács alján, szerényen meghúzódva leltem meg. 
A vezetőállás.
Hát nem látszik túl bonyolultnak a kezelése, de jó erőnlét biztosan kellett hozzá. 
A "sziréna".
Abban az időben még nem ismerték a szirénát, csak különféle kürtökkel jeleztek. A mai zajos világban ezzel persze már semmire sem jutnának, pedig a hangja nagyon!!!! 
A tömlő csatlakozások és a nyomásszabályzók.
Rába tűzoltóautó 1923-ból.
Egy kép hátulnézetből is, hogy láthassátok milyen ötletes kis szerkezet volt ez. Mindnyájunk örömére az is kiderült, hogy egy teljes felújításnak köszönhetően működőképes a jármű! Hát ez szenzációs! 

Mint a fenti képen is látszik, egymás mellett állt a két veterán. 
A másik tűzoltóautó egy Austro-Daimler Magirus gépezetes tolólétra, mely 1914-ben készült, s akkor került hazánkba is egy gépesítési program keretében.
Austro-Daimler Magirus típusú tűzoltóautó.
Motorja, mely négy hengeres, soros és alváza Austro-Daimler gyártmány, a komplett létraszerkezet pedig Magirus konstrukció.  Több fékberendezése van: a hagyományos kézifék mellett az üzemi fék a kardántengelyre hajtott, míg biztonsági célból pajszeres rögzítő fékkel is ellátták.
Austro-Daimler Magirus típusú tűzoltóautó.
A harminc méteres tolólétrát Siemens gyártmányú elektromotorral és a jármű motorjáról meghajtott dinamóval működtették. Ez annak a kornak egy nagy találmánya volt!
A Siemens gyártmányú meghajtás.
A tolólétra szerkezeti része.
A belső részek.
Összesen 1+9 fő szállítható vele. Hossza 8,4 méter, szélessége 2,3 méter, magassága 3,2 méter, össztömege 6500 kg.
A vezetőülésből látva. 
A fotó középső részén egy kurbli szerű fogantyú látható, melynek segítségével az indexet lehet mozgatni. 
Az index.
Jelző harang.
A vezető mellett ülő másik ember dolga volt a harang folyamatos kongatása, mivel akkoriban még nem volt sziréna.
A motor.
A motor.
A motor hengerűrtartalma 6800 köbcentiméter, teljesítménye 29 LE, az autó végsebessége 35 km/h. Miután alaposan kitanulmányoztátok, nézzétek meg oldalnézetből is! Gyönyörű!
Austro-Daimler Magirus típusú tolólétra.
Ezt a tűzoltóautót is teljesen felújították, és tökéletesen működik. Az ottani laktanyában dolgozók nagy szeretettel beszéltek mindkét szerkezetről, és közben szinte folyamatosan törölgették róluk a port, hogy még szebben mutassanak. Fantasztikus egy csapat, jó volt ott lenni!

Talán többetek számára is szokatlan témájú összeállítást készítettem, de remélem ennek ellenére élveztétek amit olvastatok és láttatok! Remélem legközelebb is ellátogattok majd hozzám, köszönöm a figyelmeteket, további szép napot kívánok mindenkinek!