2014. szeptember 14., vasárnap

Ez egy olyan szerelem, ami soha nem múlik el!

Ez a cím egy olyan gondolat, mely minden megszállottra igaz, így rám is. A vasút szeretete vagy magától jön, vagy teljesen elmarad, de aki beleszeret, az menthetetlenül a rabja is marad. Ez egyfajta életérzés, nem tudom elmagyarázni, de aki benne van úgyis pontosan tudja mi is ez. 

Akár azt is mondhatnám magamról, hogy már az anyatejjel ezt ittam, mivel nagyon korán kezdődött minden. Bármilyen hihetetlen, apró kislány koromban alakult ki ez az azóta is tartó rajongásom. Rengeteget utaztam vasúton éjjel-nappal (igen! akkor még egész nap jártak a vonatok). A gőzösökkel kezdtem, aztán mikor megjelentek az első Nohabok, végérvényesen megpecsételődött a sorsom, szerelmes lettem. Nagyon! Imádtam velük utazni a nagyszüleimhez, meg nem szűnő türelmetlenséggel várva minden egyes találkozást velük. 
Csak később kezdett körvonalazódni, hogy az akkor még meglévő 20 közül melyik is az, amihez jobban vonzódom. A meggypiros! Igen a Király! 

A Király - M61 010 - 14 évvel ezelőtt került az Alapítvány tulajdonába, azóta nagyon sok minden történt vele. Tavaly egy nagyon komoly felújításon esett át - hűtőcsere - melynek végig szemtanúja voltam. Teljesen lenyűgözött a fiúk hatalmas kitartása, a néha végtelennek tűnő órák munkája és a csodálatos végeredmény! Ez a csodálatos gép nekik és természetesen az Alapítványt támogatóknak köszönheti meglétét, ez igazán fantasztikus dolog! 

Nem szaporítom tovább a szót, ha esetleg valakit a részletek is jobban érdekelnek, sok mindent megtudhat, ha felkeresi az Alapítvány honlapját. Most inkább egy csodálatos napról szeretnék nektek írni, természetesen rengeteg fotóval is illusztrálva. 
Borongósan, szomorkásan indult a napunk, már napok óta vigasztalhatatlanul esett az eső, mégis abban reménykedtünk, rendeződnek majd a dolgok. 
Eligazítás
Hagyományos tábla
Kötődve a hagyományokhoz, az akkori időszak MÁV tájékoztató tábláival lettek felszerelve a vagonok. Ezek ám a kincsek!
Pisti, a Vezérünk!
Hatalmas örömöt jelentett, hogy Pisti - Tapolcai vezér - vitte a szerelvényt Tapolcára. Indulás előtt egy kedves mosolygós fotó, majd pár órás boldog utazás. 
Déli pályaudvar - indulásra várva.
Percre pontosan el is indultunk, irány Tapolca! Ahogy Kelenföld felé közeledtünk, "imáim" meghallgatásra találtak és előbújt a napocska is. Fehérvárra érkezve már szinte fürödtünk a napsugarakban. 
A lebontásra ítélt torony. Kár érte!
Székesfehérvárig elől ültem a Vezér mellett, fantasztikus élmény volt! A következő meglepetés akkor ért, mikor az első vágányra beérve hatalmas tömeg fogadott bennünket. Akadtak közöttük új felszállók is, de zömében Nohab rajongók vártak a peronon állva, az alapítványi pólókba öltözve, tisztelegve ezzel a Király előtt is. Az érzést, ami akkor kavargott bennem a látványtól, nehéz lenne szavakba foglalni, röviden csak annyi: isteni! 
Székesfehérvár - egyes vágány.
Székesfehérvár
Egyszerűen imádom így fotózni Őfelségét, mesés a lámpáival, a turcsi nóziján szétúszó napfénnyel! Na ugye, hogy ez szerelem? 
Elindultunk következő állomásunk, Balatonalmádi felé. Ekkor már a gép hátsó traktusában voltam. Nézelődés közben kedvet kaptam a kígyózó kocsisor megörökítésére is. Bár a felvétel ablakon keresztül készült, de talán még elmegy itt is. 
Tekeredik .......
Nekem nagyon tetszett ez a látvány. Aztán lassanként beértünk Balatonalmádiba, itt kis pihenő várt ránk. 
Balatonalmádiban.
Ahogy megálltunk, a "siserahad" neki is indult fotózni. Meg kell hagyni, a modell fantasztikusan szép! Menetrendünket a MÁV állította össze, tartanunk kellett, így Vezérünk türelmesen kürtölni kezdett, amit azt jelentette, vissza kell szállni a vonatra, mert tovább kell mennünk. Következő állomásunk Alsóörs volt, ahol .........
Alsóörs.
............ várakozni kell az ellenmenetre, mivel már csak egy sínpáron lehet haladni. Itt bőven maradt időnk akár még egy kis sétára is, bár szinte mindenki a bámészkodás és fotózás mellett döntött. Néhány perc elteltével meg is érkezett a másik szerelvény.
Alsóörs.
Tapolcáról jött a Csörgős menet, nem tudtam megállni, hogy le ne fotózzam. Szinte egész évben ezek a Ganz gépek továbbítják a vonatokat Bp Déli - Tapolca -Bp Déli között. Ismét elhangzott a hívókürt, indulás tovább!
Balatonfüred
Megérkeztünk Balatonfüredre és szinte mindenki ismét előrerohant fotózni. Kellett is, hiszen már másik helyen jártunk! Hát nem irigyeltem a Vezérünket, mert ismét unszolni kellett a "díszes" társaságot a visszaszállásra.
Ismét olyan megállóhely következett ahol .......
Révfülöp
...... újabb ellen szerelvényre kellett várnunk.Mivel tudtuk, hogy elég sokat kell majd itt dekkolnunk, a csipet-csapat jelentős része nekiindult "meghódítani" a vasúti felüljárót egy-két felvétel elkészítése érdekében.
Révfülöp
Ebből természetesen én sem maradhattam le, hiszen "alig van pár fotóm" a Királyról. De megérte, mert ez tényleg nagyon jó lett! (nekem legalábbis tetszik)
Miután kellőképpen kikóvályogtuk magunkat, ismét elhangzott a hívójel.
Badacsony
Már évek óta szeretnék eljönni Badacsonyba pár napra. Ebből idén annyi valósult meg, hogy kétszer megállt itt a vonatom. Először amikor a Tapolcai vasutasnapra utaztam, másodszor pedig most. Jövőre remélem a településből is többet fogok majd látni! No ez persze nem panasz volt ám!
Közeledtünk Badacsonylábdihegyhez ...........
Badacsonylábdihegy - emlékhely
..... ahol a Nohab-GM Alapítvány emlékművet állíttatott az M61 004 borulásának emlékére. Erről nem kívánok ebben a posztban részletesebben írni, hisz az interneten rengeteg információt lehet róla találni. Gépünk szinte lépésben haladva adott lehetőséget nekünk arra, hogy egy-egy szál virágot az emlékműhöz dobhassunk.
Ha azt mondom, hogy torokszorító érzés volt, ................ hát nem! Nagyon elszomorító! 
Úti célunk egyik nagyon fontos célpontja volt ez, s bármennyire megrendítő, egy igazi Nohab-szerető egy ilyen szép gesztust természetesnek tart. Miután ki-ki eldobta az általa hozott virágot, Vezérünk üdvözlő kürttel köszönt el "halott testvérétől". 
A Király ismét gyorsítani kezdett és megkezdte útját egykori otthona, Tapolca felé. 
Tapolcán.
Pisti szemében örömkönnyek a meghatottságtól, hogy ismét egy Nohabot hozhatott Tapolcára, anno az utolsó négy gépet még neki kellett elhoznia innen. Neki ez valóban csodálatos élmény lehetett, jól esett mikor a vállamra borult, majd Gábort ölelte át. Ugye ti is érzitek már, hogy ez egy őszinte szerelem? 
Meglepetés is várt rá. 
Nohab torták.
Őszinte, szeretetteljes mosollyal a száján vette át a kimondottan neki sütött tortát. Az ilyen pillanatok nagyon ritkák, pedig sokszor szükség lenne rájuk! 
A kis ünneplés után még várt ránk egy különleges oda-vissza menet. 
Zalahaláp, rakodó
Ezen a vonalon információim szerint közel hét éve nem közlekedett vonat. Mi mégis bevállaltuk és sikerült! 
Zalahaláp, rakodó
Felmásztam egy dombtetőre és onnan is készítettem pár felvételt, mert ilyen lehetőség azt hiszem soha többet nem lesz. 
Egy kis forgolódás következett, így a Királyt "magányosan" is le tudtam kapni. 
Őfelsége, a Király
Csoportkép
Egy csoportképet is készítettem a "kemény magról", ahogy mi nevezzük. A fotón a Nohab-GM Alapítvány tagjait (sárga mellényesek) és támogatóit láthatjátok. 
Rövid itt tartózkodásunk alatt rengeteg képet csináltunk, élveztük a hely különlegességét. Azonban visszavártak minket Tapolcára, mennünk kellett. 
Tapolca
Tisztelegtünk a múlt előtt is egy-egy szál virággal, egy szép megemlékezés során. A sors különös játéka, hogy az emlékmű domború része az M61 010-est ábrázolja. Jóleső érzéssel simítottam végig rajta. 
Aztán történt valami, amire nem számítottunk ...
Tapolca
....egyszer csak megjelent az M61 019-es fenséges látványt nyújtva. Úgy álltunk ott, mint a gyerekek, már csak a tapsikolás hiányzott. A két testvér együtt és otthon? Hihetetlenül megható!
Tapolca
Egy darabig ott várakozott, volt időnk alaposan körbejárni, képeket készíteni. Elmondhatatlan érzés! Aztán továbbment, mi pedig szomorúan integettünk neki.
Tapolca
Ha az ember jól érzi magát, hihetetlenül gyorsan elszáll az idő, s mire észbe kap vége lesz mindennek. A Király elindult, hogy rátolasson a szerelvényünkre, lassan indulnunk kellett hazafelé. Bár az Ő otthona is Tapolca volt, most már az Alapítványnál van az új "lakhelye".
Tapolca
Elérkezett a búcsú ideje, lógott is az orrunk, de abban a reményben jöttünk el, hogy hamarosan visszatérünk ide, ahol olyan szeretettel vártak bennünket, amire álmában sem gondolna az ember.
Visszautunkon elkapott bennünket egy eső, már nem nagyon tudtunk fotózni. Beérve a Déli pályaudvarra még készítettem egy esős-búcsú képet Őróla.
Déli pályaudvar, végállomás
Fantasztikus nap végére értünk, egy csodálatos baráti társasággal - igen! ezt így nevezném - kiélveztük a finom, napsugaras, élményekkel teli napot. Kevés olyan összetartó csapat van mint a miénk, pedig szükség lenne rá máshol is!

Hallani a gép motorjának a hangját, megsimizni a szép turcsi nóziját .... egy igazi, mással össze sem hasonlítható érzés! 
S ha még mindig nem jöttél rá kedves olvasóm, hogy mi is ez a szerelem .......... akkor talán nem is ismered ezt a fajta érzést, pedig gyönyörűséges.

Blogom végére értem, köszönöm hogy velem tartottatok! Mindenkinek ehhez hasonló szerelemmel teli napot kívánok, legyen szép a napotok!