2014. június 13., péntek

Liszt Ferenc Zeneakadémia

A régi szép időkben, amikor még nálam is a megfizethető kategóriába tartozott a Zeneakadémiába járás, még bérletem is volt a komolyzenei előadásokra. Még ma is elég behunyni egy kis időre a szemem, magam elé képzelem a helyet, s szinte még mindig beleborzongok a fantasztikus akusztika adta zenei élményekbe. Különös hangulatú épület volt már akkoriban is, de most így felújítás után maga a tökéletes szépség. Végtelenül örültem, mikor lehetőséget kaptam az épület földszinti részének fotózására, hiszen ezzel régi szép emlékeket is sikerült felélesztenem! 
Sajnos az épületet kívülről csak "saroknézetből" és undok troli és egyéb kábelek "díszletei" között tudtam fotózni, ráadásul ott jártamkor még a nap is oly furán világított, de el kellett fogadnom ezt a helyzetet, nem igen volt más választásom. No de elég a nyafizásból, jöjjenek a fotók!
Liszt Ferenc Zeneakadémia
Hosszas felújítás után 2013. októberében nyitotta meg újra kapuit a szecessziós stílusban épült Zeneakadémia. Az ünnepélyes átadáson természetesen csak a magasabb körökből származók, valamint a sajtó képviselői jelenhettek meg. Anno én is szerettem volna jelen lenni, hiszen nem csak az épület, maga a komolyzene is közel áll hozzám, de finoman elutasítottak, hivatkozva a várható nagy létszámú hivatalos látogatókra. A dolog pozitívuma, hogy lehetőséget kaptam egy másik időpontban történő látogatásra. Akkor még azt hittem az egész épületet végigjárhatom majd és sok-sok felvételt készíthetek az épület belsejéről is, de ez sajnos nem valósulhatott meg. Ebbe a döntésbe is bele kellett törődnöm, de nem adom fel a reményt, hogy végül egyszer mégis sikerül! 
Hosszas sopánkodásomat immáron befejezve következzen néhány felvétel a homlokzati részről. 
A Zeneakadémia főbejárata a kőatlaszokkal.
Liszt Ferenc szobra.
Liszt Ferenc szobrát Stróbl Alajos készítette, ez az épület homlokzati részének legfőbb díszítőeleme. A felújítás előtt siralmas állapotban volt, attól féltem meg sem tudják majd menteni.
Homlokzat
A homlokzat másik különlegessége a Zene géniuszai szoborcsoport, melyeket Maróti Géza készített. 
Homlokzat
Homlokzat
Telcs Ede szobrászművész műve a fent látható alkotás, melynek a Zene fejlődése címet adományozták.
Medalionokat is láthatunk, melyek az elsőként megalakult tanári kar igazgatójának Erkel Ferencnek és az első zeneszerzés-professzorának, a német Robert Volkmannak állítanak emléket. 
Robert Volkman medalion.
Erkel Ferenc medalion. 
S ha már alaposan megszemléltük kívülről, lépjünk beljebb! Már az utcai főbejárat is kincset rejteget számunkra. 
Bejárat a földszinti részre.
Már a bejárat is fantasztikus látvány, még ezután következnek a legszebb részek.
Földszinti rész.
Kitárul a bejárati ajtó, s vele együtt a tér is a maga csodálatos látványával. Leírhatatlan érzés volt mindezt a szépséget újra látni! A burkolatokat a Zsolnay gyár gyártotta, a felújítása nagyon szép lett.
Bejárat a nagyterembe.
Bejárat a nagyterembe.
A nagyterembe vezető bejárati ajtók fölött is a zenei életből merített témájú domborműveket láthatunk. 
Zsolnay burkolat részlete.
Maguk a Zsolnay gyár által készített kerámiák is el tudnak varázsolni, ki ne tudna belefeledkezni szépséges látványukba? Azonban akad valami itt a földszinti részen, mely képes arra is, hogy teljesen letaglózzon. Ez pedig nem más, mint a szemet-lelket gyönyörködtető díszkút, melyet Róth Miksa készített mozaikból.
Najádok forrása.
A kút nem véletlenül kapta a Najádok forrása nevet, idézem: "a najádok az éneküket kísérő hárfaszerek révén Apollónhoz kötődnek... A kúton a szatűrüszok vadságára a vízköpőként alkalmazott torz-fej utal". (forrás: Raffay Endre: Apollón szentélye)

Úgy gondolom e felvétel méltó zárása blogomnak. Remélem akad majd köztetek olyan, akinek sikerült megérintenem a lelkét ennyi szépséggel! Bízom benne, hogy egyszer sikerül több képet is készítenem az épület belső részeiről, hiszen emlékeimben bizton él a többi csoda is, én pedig türelmesen ki fogom várni ezt pillanatot.

Köszönöm, hogy velem tartottál kedves olvasóm, további szép napot kívánok neked!

2014. június 8., vasárnap

A Turjánvidék kincsei

Kora tavasszal mikor minden zöldellni és virágzani kezd, a Turjánvidéken nem találunk mást, mint sivár pusztaságot. Mire rétjeinken szinte már minden virágba borult, akkor kezd mocorogni a természet - április vége felé - ezen a különös helyen. 
A Turjánvidék a Duna egykori hordalékán alakult ki, a változó méretű és alakú mélyedések gazdag lápréteknek adnak otthont, a szárazabb részeken pedig homokpusztarétekkel találkozhatunk. A láprétek a szomszédos magasabb területek rétegvizeinek felszínre kerülésével kialakult lápteknőkben alakultak ki. Mivel ez valójában egy süllyedék, a klímája is jóval hűvösebb, mint a többi területé. Ennek és a pangó víznek köszönhetően ébredezik lassabban itt a természet, de ami utána történik, maga a csoda! A láprétek jellemző és védett növényei a kosborfélék, de a homoki gyepekben is szép szerével találhatunk különleges fajokat.
Botanizálni egy ilyen helyen? Ki nem hagytam volna! Fantasztikus a növényvilág, szemet-lelket gyönyörködtető! A láprét első kosborféléi az agár sisakoskosbor (agár kosbor) és a pókbangó.
Anacamptis morio - agár sisakoskosbor
Az agár sisakoskosbor szára 10-20 cm magas, virágzata rövid 6-10 virágú fürt. Virágai sötétebb vagy világosabb bíborszínűek, zöld erezettel, de előfordul rózsaszínű vagy fehér változata is. Nyílási ideje a szakirodalom szerint április-május, itt a lápréten azonban inkább május elején találkozhatunk vele. Védett!
Ophrys sphegodes - pókbangó
Erről a növénykéről az a hír járja, hogy akár 30 cm-esre is képes felmagasodni, de többéves tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy jó ha 10-15 cm-es példányokkal találkozik az ember. A pókbangó nevét a zöld száron ülő, apró vörösesbarna rovarra, vagy pókra emlékeztető virágjainak mintázata miatt kapta.
Ophrys sphegodes - pókbangó
Mézajka sötét barna színezetű, bársonyos szőrzetű, kopasz mintázattal. Nyílási ideje: április vége-május. Fokozottan védett!

Ahogy elkezdenek nyílni az agárkosborok és a pókbangók, már jól láthatóak a többi kosborféle levelei, bimbós szárai. Egy-két nap után ismét újabb csodák nyílnak, visszatérésre csábítva. S beindul egy hatalmas virágzási időszak, fantasztikus szépségeket kínálva a különlegességeket kedvelőknek. Még a pókbangó nevelgeti utolsó virágocskáit, mikor megjelennek a vitéz kosborok. Sajnos róluk nem tudtam elfogadható felvételt készíteni, nem sikerült időben elcsípnem a virágzását.

A május közepe a lápréteken és az őket szegélyező homoki gyepekben igazi "ínyenc falat", rengeteg virág "mutogatja" magát fotózásra csábítva.
Anacamptis coriophora - poloskaszagú sisakoskosbor
A poloskaszagú sisakoskosbor (poloskaszagú kosbor) nem éppen kellemes illatáról híres, nevében sem cáfol rá a belőle áradó "illatról". Nos róla is azt írja a szakirodalom, hogy akár 35 cm-esre is felmagasodik, de valójában egy apró, s elég nehezen meglelhető növényke. Apró termete - kb. 10 cm - miatt fokozatosan taposási veszélynek is ki van téve.
Anacamptis coriophora - poloskaszagú sisakoskosbor
Virágzata általában vöröses-barna, de előfordul sárgásbarna és zöldes fehér színben is. Eddigi olvasataim szerint június-júliusban szokott nyílni, de a valóságban mindez május közepén - két hét - le is zajlik. Védett!

Igazán változatos színekben pompáznak a Turjánosban a hússzínű ujjaskosborok, látványuk teljesen magával tudja ragadni az embert. 
Dactylorhiza incarnata - hússzínű ujjaskosbor
A hússzínű ujjaskosbor különféle szín- és alak változataival kényezteti el a botanikusokat. A fenti képen alapszínében, és tömörebb virágzattal látható, de van ennek ellenpéldája is.
Dactylorhiza incarnata - hússzínű ujjaskosbor
A felvételen jól látható, hogy a tömör virágzati forma képes karcsú, hosszan elvékonyodó külsővel is megjelenni.
Az alakváltozatok mellett a színekkel is szokása "játszani" ennek a kosborfélének.
Dactylorhiza incarnata - hússzínű ujjaskosbor
Mint a fenti képen is látható, rózsaszínű szirmok látványával is kecsegteti az arra járókat. Nagyon szép!
Dactylorhiza incarnata - hússzínű ujjaskosbor
Igazi "unikum" a hófehér virágzatú megjelenés, mely nagyon ritka. Remélem a bemutatott színváltozatok elnyerték a Ti tetszéseteket is! Ez a faj is májusban virágzik és védett!

A hússzínűvel szinte egy időben nyílik a mocsári sisakoskosbor (mocsári kosbor), bár az ő virágzási ideje áthúzódik június elejére is.
Anacamptis palustris - mocsári sisakoskosbor
A mocsári sisakoskosbor (mocsári kosbor) valóban sudár termetűnek mondható és az egyik leggyakoribb láp- és mocsárréti kosborunk. Virágjainak színe jellemzően sötétvörös-sötétlila színűek, fürtben állnak a száron.
Anacamptis palustris - mocsári sisakoskosbor
A virágzat néha rózsaszínű vagy akár fehér is lehet, bár ez rendkívül ritka jelenség.
Anacamptis palustris - mocsári sisakoskosbor
A fenti fotón látható rózsaszín változat a Turjánosban is csak szálanként megtalálható, a fehérre pedig idén nem sikerült rátalálnom. Védett!

A kosborfélék legkülönlegesebb fajai a bangófélék, melyből a pókbangót már be is mutattam feljebb. Akad azonban még más bangó is a területen, következzenek most ők.
Ophrys insectifera - légybangó
A légybangó számomra is újdonságot jelentett, idén találkoztam vele először. Őrá is, mint a többi bangófajra, a karcsú, nyúlánk megjelenés a jellemző.
Ophrys insectifera - légybangó
Ez a faj az apró sötétbarna, néha fekete légyre emlékeztető virágformája miatt kapta magyar nevét. Igazi különlegessége a a mézajak felső részében látható négyszögletes mintázat. Nyílási ideje május. Rendkívüli ritkasága és sérülékenysége miatt fokozottan védett! 

A harmadik itt élő bangóféle is különleges megjelenésének köszönheti elnevezését.
Ophrys scolopax - szarvas bangó
Mint a fotón is látható, a szarvas bangó valóban kifejlett "szarvacskákkal" rendelkezik, melyről hazai elnevezését is kapta. Bár a szakirodalom szerint inkább a száraz élőhelyeket szereti, a Turjánosban található lápréten is remekül érzi magát. Ez a legkésőbben nyíló bangófélénk, virágzása május vége-június első felére tehető. Ritkasága miatt fokozottan védett!

A Turjánban található láprét nagy fajgazdagságát igazolják még az alábbi kosborfélék is jelenlétükkel. 
Anacamptis pyramidalis - tornyos sisakoskosbor
A tornyos sisakoskosbor (vitézvirág) talán a legnagyobb populációja a Turjánosnak, helyenként akkora mennyiségben találhatók meg, hogy az ember szinte lépni sem tud tőlük. Mérete változó, 10 cm-től akár 50 cm-esig is megnőhet.
Anacamptis pyramidalis - tornyos sisakoskosbor
Bár latin nevében az szerepel hogy piramis alakú, ezen a helyen tojás alakú virágzatot is nevel. Mint a felvételeken is látható, a virágzat sűrű, bíborpiros vagy lila színű. Azonban mint több kosborfélénél, itt is előfordulnak színváltozatok. Nekem rózsaszínű változatával sikerült találkoznom, de nagyon ritkán hófehér színben is előfordulhat.
Anacamptis pyramidalis - tornyos sisakoskosbor
A képen is jól látható, hogy a virágzat először mindig bíborpiros színben indul, majd nyíláskor egy csodálatos átalakuláson esik át, rózsaszínű lesz. Nyílási ideje május vége-június, védett!

Elérkeztem az utolsó kosborféle bemutatásához, mely itt él.
Gymnadea conopsea - szúnyoglábú bibircsvirág
A szúnyoglábú bibircsvirág a Turjánosban élő kosborfélék legkésőbben nyíló faja. Igazi szép, karcsú termetű növényke, változatos alakú, sokvirágú és nagyon finom illatú.
Gymnadea conopsea - szúnyoglábú bibircsvirág
Miután idén ottjártamkor még alig-alig nyiladozott ez a szépség, előkerestem egy tavaly készült - akkor éppen két héttel később jártam ott - felvételt, hogy bemutathassam a virágzatot is. Nyílási ideje május vége-június, védett!

Láprétjeink különleges szépségei közé tartoznak még egyes nősziromfélék, most következzenek ők. Az első amit szeretnék bemutatni, sajnos nagyon kis populációval van jelen a területen melynek elsősorban a szárazodás az oka.
Iris sibirica - szibériai nőszirom
A szibériai nőszirom akár 80 cm magasra is képes megnőni, szárának csúcsán általában egy virág szokott kifejlődni. Kedveli a nedves, vizes talajokat, ott találja meg igazán életfeltételeit. Nyílási ideje május, védett!

A másik nősziromféle amit szeretnék bemutatni, távolról nézve talán még hasonlít is a szibériai nősziromra, de közelebb érve láthatóak a hatalmas különbségek.
Iris spuria - fátyolos nőszirom
A fátyolos nőszirom is képes akár 80 cm-esre megnőni, virágzata azonban lényegesen eltér a fent említett fajtársától. A lepel halványlila, ibolyás kék erezetű, középen sárga sávval. Virágzási ideje május, védett!

Mint blogom elején említettem, a Turjánosban a lápréteket szép homoki gyepek is kísérik. Az itt élő fajokból szeretnék még néhányat megmutatni nektek, természetesen a teljesség igénye nélkül. Valójában a védett, a ritka és a különleges vadvirágokkal fogok most foglalkozni. Rögtön két lenfélével kezdeném ismertetőmet.
Valami furcsa, megmagyarázhatatlan okból hatalmas rajongást érzek a lenfélékkel kapcsolatban. Ahogy finom szirmukat legyezgeti a szél és szinte integetnek, lebilincselő látvány számomra.
Linum flavum - sárga len
A sárga len képes akár 40 cm-esre is megnőni, tövenként akár 25-35 virágot is kifejleszt. A csodálatos aranysárga pártából narancssárga erek dagadnak ki, mely tökéletes szépséget kölcsönöz neki. Virágzási ideje május-június (augusztus), védett!
Linum hirsutum - borzas len
A borzas len előző társához képest akár 120 cm magasra is képes megnőni, bár bevallom én eddig inkább csak 60 cm-es példányokkal találkoztam. Szirmai liláskékek, szabadok, csak a tövükön összenőttek, a bibéje vékony, mely a végén bunkósan megvastagodik. Sajnos nagyon sokan összetévesztik a hegyi illetve a házi lennel, pedig elég szembetűnően viseli sajátságait. Nyílási ideje elég hosszú: május-szeptember, védett! 
Él a területen egy különleges színű fészekvirágzatú növényke is, melyet alap, azaz eredeti színében nem is sikerült megtalálnom. 
Centaurea scabiosa - vastövű imola
A vastövű imola elég erőteljes növekedésű faj, akár 150 cm magas is lehet. Virágjainak színe lila, de  a fenti fotón látható példány szinte teljesen hófehér, mely a növényt még érdekesebbé, szebbé teszi. Gyakori fajnak mondható, általában június elejétől nyílik, virágzási ideje szeptemberig elhúzódik.

A pillangós virágzatúakból is többféle él itt, ezekből is kiragadtam egy igazi szép különlegességet. 
Astragalus asper - érdes csüdfű
Az érdes csüdfű is képes akár 100 cm-esre megnőni, virágzata nyúlánk, dús füzérben állnak, szirmai sárgák. Különlegessége, hogy virágai nem nyílnak ki teljesen. Nyílási ideje június-augusztus, védett!
Következő, s egyben utolsó faj amit szeretnék nektek bemutatni, az ajakos virágzatúak családjához tartozik. 
Leonorus cardiaca - szúrós gyöngyajak
A szúrós gyöngyajak is képes akár 150 cm-esre megnőni, sudár termetéhez képest azonban virágzata nagyon apró. Gyógynövényként is ismert. 
Leonorus cardiaca - szúrós gyöngyajak
Virágzata álörvös füzér, színe rózsaszínű. Nyílási ideje május-június. 

Elérkeztem blogom végéhez, remélem tetszett amit itt olvastatok, láttatok! Szeretném kihangsúlyozni, hogy a 
Turjános fokozottan védett terület, belépni csak engedéllyel és szakvezetővel lehet! 
Én a nemzeti park dolgozójaként lehettem jelen a területen. Igyekeztem minél több dolgot megosztani veletek az ott található növényvilággal kapcsolatban. Célom elsősorban az volt, hogy rávilágítsak arra a tényre, hogy hazánkban igenis nagyon sok és szép hely van, hatalmas értékekkel. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok, legközelebb is várlak benneteket! További tartalmas, szép napot kívánok mindnyájatoknak! 



2014. június 3., kedd

Ybl év 2014 - Magyar Állami Operaház

Ebben az évben ünnepeljük Ybl Miklós, a nagyszerű alkotásokat ránk hagyott építész születésének 200. évfordulóját. E jeles esemény jóvoltából indítottam útjára e blogsorozatomat, melynek első részében az Erzsébet téren található Danubius kutat, majd később a Szent István Bazilikát igyekeztem bemutatni. Azóta jó néhány hét eltelt, más blog témáim is akadtak, s voltak még fotózásban is elmaradásaim. Már a Bazilika is "nagyobb falatnak" tűnt, a mostani írásom főszereplője pedig úgy tűnik még nagyobb. Ezt nem panaszként mondom, hiszen a felvételek készítésének minden pillanatát élveztem, arra azonban még álmomban sem gondoltam, hogy négy alkalom szükségeltetik majd mindezekhez. A külső és a belső területeken is kétszer-kétszer jártam ott, továbbá visszakerestem néhány felvételt 2012-ből is. De elkészült és nagyon örülök, hogy kitartásom gyümölcsét veletek is megoszthatom. 

A Magyar Állami Operaház, ahogy én látom.

Ha azt mondom, hogy az Operaház Budapest egyik legjelentősebb, egyben legszebb épülete, azt hiszem nem esek túlzásba. Építése 1875-ben kezdődött és eredetileg három év alatt kellett volna elkészülnie, de anyagi okok miatt erre csak 1884-ben került sor.
A zenés drámai műfajnak és balettelőadásoknak is helyt adó épület neoreneszánsz stílusban épült, és ha alaposan megnézzük, némi olasz hatást is láthatunk benne (Ybl többször is járt Itáliában, s tanulmányozta az olasz művészetet).
Magyar Állami Operaház
Az épület homlokzati dekorációjának tervezésében Schickedanz Albert valamint az építésvezető Schmal Henrik is segédkezett.
A homlokzatot balusztrádos főpárkány koronázza, rajta tizenhat zeneszerző szobrával, melyek balról jobbra haladva a következők: Monteverdi, Scarlatti, Gluck, Mozart, Beethoven, Rossini, Donizetti, Glinka, Wagner, Verdi, Gounod, Bizet, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Moniuszko és Smetana. (A szobrokról készített képeket terjedelmi okokból nem tettem bele a blogba.)
Az épület külső részének talán legfeltűnőbb eleme a két Stróbl Alajos által carrarai márványból faragott egyiptomi szfinx az oldalbejáratok mellett. Az egyik maszkot, a másik babérkoszorút tart a karmaiban. 
Maszkot tartó egyiptomi szfinx.
Babérkoszorút tartó egyiptomi szfinx.
A homlokzati galéria színes majolika díszítéseit Marschenke Vilmos készítette. Pazarul néz ki! 
A homlokzati galéria egyik részlete.
Az épület oldalbejárója a Dalszínház utca felől található, a kocsifeljárót négy hatalmas oszlopon álló erkély védi esőtől hótól. 
Kocsifeljáró a Dalszínház utcai oldalon.
A kocsifelhajtó sgraffitói. 
A kocsifelhajtó hármas boltívének szürke-fekete-fehér-arany szín-összeállítású sgraffitói (bekarcolt díszei) Scholtz Róbert műhelyének köszönhetőek.

Az épület külső részén még számtalan szép alkotás látható, melyekről fotókat is készítettem, de mint már feljebb is jeleztem, terjedelmi okok miatt, s mert a belső térre kicsit több részt szántam, kénytelen voltam ezeket is mellőzni. Nézzétek ezt el nekem, köszönöm! 
Mielőtt belépnénk a főkapun, hajtsuk kicsit lejjebb a fejünket, nézzünk néhány pillanatra a lábunk elé. 
A főkapu előtti tábla.
Néhány pillanatot szánjunk a főbejárat fölötti sgraffito megtekintésére is, melyek szintén Scholtz Róbert műhelyében készültek. 
A főbejárat fölötti hármas boltív sgraffitói.
Lépjünk be az épületbe, szemünket szoktassuk a benti fényekhez, álljunk meg néhány percre és élvezzük az elénk táruló fantasztikus látványt! A reneszánsz hangulatú előcsarnokot különböző színű nemes-márvány burkolatok uralják.
Az előcsarnok márványoszlopokkal.
Az aranyozott dongaboltozatot 8 márványoszlop tartja, kazettáiban Székely Bertalan a kilenc múzsát festette meg.
Az előcsarnok dongaboltozata Székely Bertalan festményeivel.
Ha már megszokta szemünk a belső fényeket, színeket, nézzünk körül kicsit alaposabban az előcsarnokban, higgyétek el megéri! 
Az előcsarnok.
A képen a földszinti ruhatár valamint az emeletre felvezető díszlépcső kis részletei láthatók. Szerencsés időpontot választottam ki erre a fotózásra, éppen délelőtti előadás volt, így a világítás is tökéletesen megfelelt a fotók elkészítéséhez. 
Feljárat az előcsarnokból.
Nem titkolom, a torkomban vert a szívem s már alig vártam, hogy egyszer végre úgy igazán megnézhessem az épületet belülről is. Anno még a gyermekeimmel jártunk itt, a Diótörő balettelőadást néztük meg, de ez most valami más volt.

Végre elérkezett az a pillanat is amikor lekerült a belépést tiltó zsinór és még jobban kitárult előttem az épület, megmutatva eddig rejtett szépségeit is. A főlépcső ágai az előcsarnok két széléről egyenesen a földszinti nézőtér bejáratáig vezetnek. Ezen túljutva valami különös varázslat kerített hatalmába, az Operaház talán legszebb részébe értem, a díszlépcsőhöz.
Díszlépcső
Bevallom ide érve úgy éreztem mintha megállt volna az idő, s vele együtt az én lélegzetem is. A lépcsősort kísérő márványkorlát anyaga Horvátországból származik, anno azonban a bánya ahonnan idekerült, még a történelmi Magyarországhoz tartozott. Az ámulatból lassan magamhoz tértem, s bár kissé szédülten a látványtól tovább indultam. Mielőtt a két irányból összetalálkoznak a márványkorlátok, megálltam tisztelegni a nagy művész előtt.
Ybl Miklós mellszobra a díszlépcsőnél.
S ha már megálltam fényképezni a mérnök úr szobránál, kicsit felfelé is elkalandozott a tekintetem. A látvány önmagáért beszél, nézzétek!
Pillantás a második szintre.
A második és a harmadik szint.
Káprázatos látvány együtt a márványkorlátok és a vörösmárvány oszlopok, nem beszélve a mennyezeti díszítésekről! Kihagyhatatlan fotótéma!

Felérve a díszlépcsőn emeld fel a tekinteted és hagyd magad elveszni az aranykazettás tükörmennyezeten Than Mór kilenc téglalap alakú festményének látványában, mely a Zene ébredését és diadalát ábrázolja. (Igyekeztem a lehető legnagyobb felületét fotózni, de amatőr felszerelésemmel csak így sikerült.) Nézzétek!
Than Mór: Zene ébredése és diadala.
A díszlépcsőnél a két szintet átfogó, későreneszánsz itáliai csarnokokat idéző foyer (büfé) található.
Foyer (büfé)
A foyer dúsan aranyozott mennyezetén kétoldalt Dionysos születését és neveltetését, középen pedig diadalmenetét festette meg Vastagh György.
Dionysos születése és neveltetése.
Dianysos diadalmenete.
A foyer oldalfalainak képeit az akkor még csak húszéves Feszty Árpád készítette, kinek karrierje ezután kezdett felfelé ívelni. A képek témáját a természetből merítette, nagyon szépek!
Feszty Árpád festményei.
Feszty Árpád festményei

Mint blogom elején már említettem, a Dalszínház utcai oldalon külön kocsifeljárót találunk. Ez valójában egy reprezentatív, elkülönített útvonalhoz vezet, az úgynevezett királyi lépcsőhöz, melyen az emeleti szalonokhoz lehet eljutni. A királylépcső emeleti galériája az Operaház egyik legszebb része ahol a különleges márványok színhatása keveredik a boltíveken Scholtz Róbert dekoratív festéseivel.
A királylépcső emeleti galériája.
A királylépcső emeleti galériájának mennyezeti része.

Napjainkban ez a hely ad otthont az Operaház emlékmúzeuma kiállítási anyagának. A lépcsővel szemben található hatalmas, Belgiumból származó tükör különleges légkört sugároz, méreteinek köszönhetően szinte még jobban kitágul körülötte a tér.
A királylépcső, a tükör és a galéria.
A galérián keresztül juthatunk be a királyi váróba, melyet a híres festőről, Székely Bertalan teremnek neveztek el.
Székely Bertalan terem.
Székely Bertalan terem
A Székely Bertalan terem falain körben az opera nagy alakjai láthatóak egy-egy sikeres szerepükben ábrázolva. A fali selyemkárpit és a szicíliai tölgy-ből készült belső burkolatok a mai napig eredeti állapotukban láthatóak.
A Székely Bertalan terem tölgyfaajtóinak egyike.
A szicíliai tölgy anyaga puhább, könnyen faragható, ezért esett akkoriban erre a választás. Nagy élmény látni ezt a csodaszép kézi faragást!

Kábulatomból felocsúdva mint mindig, utolsóként hagytam el e helyiséget, s követtem csoporttársaimat a következő helyiségbe. A vörös szalon nevét tölgyfaborításáról és meggyszínű selyemkárpitjáról kapta, innen lehet megközelíteni a nézőtéri díszpáholyt. 
Vörös szalon.
Mennyezetét Than Mór mitológiai képei díszítik: a Hajnal és az Éj, a Három grácia, Ámor és Psyché, valamint Paris ítélete.
Hajnal és az Éj
Ámor és Psyché valamint Paris ítélete
A három grácia.
A vörös szalont elhagyva már csak egy valami várt ránk, a nézőtér! Még egyszer végighaladtunk a díszlépcsőn, így lehetőségem nyílt ezt a csodaszép részt felülről nézve is újra fotózni. Íme:
A díszlépcső felülről nézve.
Lehetetlenség betelni ezzel a látvánnyal, szívmelengető! Leérve a földszinti páholyok bejáratához ismét egy mesevilág várt ránk.
A patkó alakú, háromemeletes nézőtér lélegzetelállító élményt nyújt. Minden emeletsor más-más kiképzésű, ennek ellenére mégis fantasztikus egységet képez. A földszinti páholyokat ión, az I. emeletieket korinthoszi, a II. emeletieket kariatidákkal díszített oszlopok tartják. A páholyokat aranyozott mellvédek és könyöklők díszítik, közöttük aranyozott ónból öntött, stilizált akantuszleveleket mintázó elválasztó korlátok láthatók. Az aranyozáshoz 24 karátos aranyfüstöt használtak, összesen 2,7 kg-ot. A színpaddal szemben, a nézőtér középső részén két emeletet átfogó királyi díszpáholy, két oldalpáholya fölött Donáth Gyula allegorikus szobrai a négy hangnemet személyesítik meg.
A háromszintes nézőtér a királyi páhollyal.
A kerek mennyezeten Lotz Károly monumentális kupolafreskóját láthatjuk, melynek címe a Zene apotézisa. Tökéletes egységet alkot a nézőtér szépségével és reneszánsz stílusával. A kompozíciót a lantforgató Apollón uralja, az ő játékát hallgatják az olympusi főistenek kíséretükkel, a félistenekkel, gráciákkal, múzsákkal és démonokkal együtt. (Sajnos többszöri próbálkozásom ellenére sem sikerült a kupolát teljes méretében, együtt lefotózni.)
Lotz Károly: Zene apotézisa - kupolafreskó
A nézőtéri nagy-csillárt Mainzban készítették és a nézőtér mennyezetének közepén található füstelvezető szellőzőkürtőbe rögzítették. Két acél sodronykötél tartja, kézi csörlők segítségével lehet leengedni ha karbantartásra van szüksége. Leengedéséhez 25 perc, felemeléséhez azonban már kétszer ennyi idő szükséges, mert ügyelni kell, hogy a csillár ne forduljon el tengelye körül. Ezt a munkálatot egyszerre csak 15 ember képes elvégezni a mai napig is. Eredetileg 500 gázláng égett rajta, 1895-ben azonban bevezették az elektromos világítást. Jelenleg 2,1 tonna a csillár súlya és 220 darab fényforrással működik.
A nézőtéri csillár.
A színpadnál Ybl az országban először vasfüggönyt és záporszerkezetet is alkalmazott. A színpadgépezet vízhidraulikával működött, mely az egész világon itt került először bevezetésre. A kulisszákat víznyomással mozgató színpadi hidraulika vízszükségletéhez két saját kutat fúrtak a pincében.
A színpad a zenekari árokkal.
Ottjártamkor éppen a Salomé díszletei álltak a színpadon, bevallom nekem nagyon tetszett a látvány.

Az Operaház első karmestere Erkel Ferenc volt, de művészeti sikerét Gustav Mahler indította el 1888-ban, mikor bemutatásra került Mascagni Parasztbecsület című operája.  

Végére értem egy hatalmas lélegzetű blognak, nézzétek el nekem, de úgy gondolom mint a bazilika esetében is, hogy ezt is egyben kell kezelnem. Hatalmas mennyiségű fotót készítettem az épületről, igyekeztem úgy kiválogatni az itt bemutatottakat, hogy elég részletesen szemléltetni tudjam ezt a csodálatos épületet.
Úgy gondolom blogomat egy régebben, advent idején készült felvétellel illően zárhatom le.
Az Operaház adventi fényekben, esti kivilágításban. 

Hálásan köszönöm a türelmeteket, a figyelmeteket, remélem tetszett amit itt láttatok! Várlak benneteket legközelebb is, további szép napot kívánok!