2014. május 30., péntek

Az Alpok csodái - 2. rész

Az Alpok csodái című blogom előző részében túrázásom első mozzanataival ismertettelek benneteket, s akkor jeleztem azt is, hogy lesz még folytatása. 
Mielőtt útjára indítottam ezt az egész folyamatot, rengeteget gondolkoztam hogyan is osszam fel a témakört. Ha az út során fotózott növényekkel is foglalkozom, kevesebb hely jut magára az útvonal bemutatására, így úgy döntöttem, egy harmadik rész összeállításával fogok csak foglalkozni a botanikával. Remélem ez a döntésem nem lesz majd hibás és így is többen visszajöttök majd azt is áttanulmányozni! Most azonban visszatérek blogom fő témájához, a túraútvonal bemutatásához, következzen valóban a 2. rész. 

Az előző részben Muggendorf apró településéről indulva igyekeztem megmutatni nektek a Myra vízesését, képzeletben, s a fotóimon keresztül fel is jutottunk e csodavilág tetejére. Onnan továbbindult kis csapatunk a Hausstein-szikla irányába, ahol alaposan körbe is néztünk. 
Hausstein-szikla alatti kaszáló.
Mielőtt meghódítottuk volna a sziklát, megálltunk kicsit pihenni az alatta elterülő csodálatos hegyi kaszálón, mely számomra például egy botanikai csemege is volt. Míg a többiek pihentek én elhasalva a magas fűben, sok-sok virágfotót készítettem, de ezek majd a következő részben lesznek láthatóak. Mint mindig, itt is sereghajtóként indultam tovább, annyira lázba hoztak a növények. A kíváncsiság azonban engem is hamar továbbhajtott, indulás felfelé, a tetejére! Felérve az elém terülő látványtól még a lélegzetem is elállt néhány pillanatra. Valami különös varázslat kerített hatalmába, moccanni sem tudtam, majd felocsúdva félig még mindig kábultan fotózni kezdtem. Íme néhány panoráma felvétel: 
Kilátás a Hausstein-szikla tetejéről.
Kilátás a Hausstein-szikla tetejéről.
Kilátás a Hausstein-szikla tetejéről.
Helyenként egy-egy fenyőág belelógott a képbe, de egész egyszerűen kihagyhatatlannak éreztem e lehetőséget, így elfogadtam e jelenséget. Remélem ti is így érzitek majd! 
Közel negyedórát töltöttünk el itt bámészkodással, szinte mindenkit rabul ejtett az elé táruló mesevilág, de indulnunk kellett tovább, várt bennünket a Steinwandklamm. 
Ahova fel lehet menni, onnan valahogy le is lehet jönni. Hát nem mondom! Az út meredeksége .... De ez nem panasz akar lenni, hiszen nagyon élveztem ezt a szakaszt is. 
Lefelé menet a Hausstein-szikla tetejéről.
Lefelé menet a Hausstein-szikla tetejéről. 
Magasan kiálló, göcsörtös fagyökerek és hatalmas mészkősziklák, ez kísérte utunkat végig lefelé. Nagyon szép volt az erdő, ahol helyenként a bükk is megjelent a fenyők között. Maga a tökély! 

Leértünk Furt városába a Triesting-völgybe szomjasan, éhesen, de széles mosollyal az arcunkon, s vegyes várakozással a szívünkben, az út folytatására gondolva. Elsőként azonnal egy csodálatos porta és a hozzátartozó hatalmas legelő látványa, valamint egy távolból is jól látható havas hegycsúcs ragadta magával a figyelmemet, s ismét exponálásba kezdtem.
Triesting-völgy, kaszáló
Schneeberg
A Schneeberg magassága 2076 méter, s mint a fotón is jól látható, volt még rajta némi hó ottjártunkkor is. Maga a hegy neve magyarul annyit jelent: Hó-hegy, nekem ez is nagyon tetszik! A felvétel elkészítéséhez "kis-majom" módjára természetesen felmásztam egy kerítés tetejére, de hát én ilyen "is" vagyok.
Fél óra pihenés és már indultunk is tovább felfedező utunkra. Eleinte kaszálók, gyümölcsösök és hegyi legelők sora mellett haladtunk, majd egy virágparadicsom következett, de erről is a következő részben írok majd. 
Gyümölcsös
Elérkeztünk következő úti célunk felé, de ........... jött a viharjelző hangja ....... ez az, amire az Alpokban járóknak szinte mindig készülnie kell. 
Steinwandklamm
Itt még egy fotót tudtam készíteni, aztán az ég egyben leküldte ránk az összes áldását eső formájában. Hiába a jó esőkabát, egyetlen száraz ruhadarab maradt csak rajtam, mindenemből csöpögött a víz. Mivel a buszunk miatt tartani kellett az iramot, legnagyobb bánatomra pár felvétellel a tarsolyomban és sok bánattal a szívemben, de haladnunk kellett tovább. 
Steinwandklamm
Steinwandklamm
Az eső ahogy jött, huss el is ment, de az emiatt elmulasztott fotókért semmi sem tudott kárpótolni. Óvatosan elővarázsoltam a fotómasinámat és készítettem a Steinwandklamm-ról még néhány felvételt, bár ez a szakasz sajnos már a vége volt. Még az átélt események sem tudták magát a látvány élvezetét elvenni tőlem, hát ha még többet fotózhattam is volna.
A szurdok vége egy barlangban végződik, majd onnan visz egy pazar kilátóhelyre. 
Türkenloch
A Türkenloch annyit jelent, Török-barlang. Mint a felvételen is látható, csak előre hajolva lehet bejutni, aztán teljes sötétségben egy lánc segítségével lehet elérni a barlang másik szájához, ahol még alacsonyabbra le kell húzódzkodni a kijutáshoz. Milyen jó néha "törpillának" lenni.
Kilátás a Türkenloch felől.
Ennek a látványnak még a képen látható fa - oldalt - kikerülhetetlensége miatt sem tudtam ellenállni. Balra egy csodálatos sziklagyepfolt, jobbra pedig egy káprázatos hegyi kaszáló látható. Mennyei ez egy olyan megszállottnak, amilyen én tudok lenni! No de indulás tovább! 
Gasthof-vendégház
Mire a Gasthof-vendégházhoz értünk, félig már meg is száradtak a ruháink, de amíg ott pihiztünk, kiteregettünk mindent ami még vizes maradt. Élveztük a napocska melegítő sugarait és isteni finom házi sörfőzdében készült csapolt sört iszogattunk. 
Azonban ennek az idilli állapotnak is véget kellett vetni, vár még bennünket néhány kilométer a buszunkig. Mit nekünk, indulás! 
A Jagasitz-n tovább indulva készítettem még néhány felhős-napsugaras képet, nem tudtam ellenállni az elém táruló csábításnak.
A Jagasitz-on haladva.
A Jagasitz-on haladva.
A Jagasitz-on haladva.
Felirat hozzáadása
A Jagasitz-on haladva. 
Ezzel a csodás látvánnyal búcsúzott tőlünk az Alpok. Rengeteg élményt, izgalmat éltünk át kis csapatunkkal, köszönettel tartozunk szervezőinknek és túravezetőnknek is! 

S ahogy előző blogomban ígértem, fotók a BKV-s buszról és Feriről, az egyik sofőrünkről. Az első kép még utazásunk elején készült, a második pedig a hazaindulásunk előtti pillanatokban. 
A buszunk, amivel utaztunk.
Feri a busz előtt egyenruhában visszaindulásunk előtt, Sándor pedig már a volánnál ülve.
Mindent egybevetve azt hiszem csak annyit mondhatok így blogom második részének végéhez érve, hogy ha ezt kihagytam volna, soha nem bocsájtottam volna meg magamnak. Fantasztikus volt a szervezés, szédületesen jó kis csapat jött össze és .............. na de azt hiszem ennyi ömlengés elég is lesz mostanra. 
Remélem a következő, botanikával foglalkozó részben is ellátogattok majd hozzám, addig is köszönöm a figyelmeteket!

További szép napot kívánok mindnyájatoknak!

2014. május 27., kedd

Az Alpok csodái - 1. rész

A tőlem talán már mindnyájatok által megszokott rövid földrajzi, geológiai adatokkal kezdeném élménybeszámolómat az Alpokban tett túrázásomról. 

Európa legnagyobb és talán legfiatalabb hegységrendszere, valójában az Eurázsia-hegységrendszer része. A Rhone folyó völgyétől egészen a Kárpát-medencéig nyúlik, legmagasabb csúcsa a Mont Blanc (4807 m). Kőzetei: mészkő, dolomit, gránit és homokkő. Növényzete: 500 méterig tölgyesek, 500-700 méter között gyertyános-tölgyesek, 700-1000 méterig bükkösök, 1100-2100 méterig fenyves erdők, 2100-2500 méter között törpefenyvesek, havasi rétek, legelők, 2500-3000 méterig sziklahavasok, havasi rétek, 3000 méter felett pedig egész évben hótakaró található. Csapadék tekintetében a nyugati oldal kapja a többet, ezt én is átélhettem ottjártamkor. 

E rövid bemutató után rátérek blogom fő témájára, a hegységben tett látogatásomra. Tekintettel arra, hogy elég hosszú túraútvonalon jártam, különleges, mozaikos élőhelyeket is láttam, úgy döntöttem, egy blogba ekkora anyagot nem célszerű besűríteni. S akkor következzen beszámolóm első része. 

Reggel 4:10-kor csilingelő hang - a mobilom - hozta tudomásomra, ébresztő lustaság, várnak a túratársak. Gyors "strandolás" a zuhany alatt, öltözés, kávézás, pakolás és indulás a buszhoz, mely 5:30-kor indult velünk a nagy útra. A kora reggeli álmos arcok helyett mindenkin csak mosolyt és egyfajta izgatottságot láttam, jómagam is hasonlót éreztem. Úti célunk első helyszíne Muggendorf település volt, bőven falhatta kilométereit bérelt buszunk. Apropó busz! Legnagyobb meglepetésemre egy BKV-s távolsági Volvo szállított bennünket két BKV egyenruhás sofőrrel, melyet napunk végén egy felvétellel meg is örökítettem. (Nem mindennap utazom Ausztriába BKV-val!) 
Tekintettel a napi penzumra, csak egyszer álltunk meg fél órára pihenni Mosonmagyaróvárnál, majd indultunk is tovább. Ahogy közeledtünk az Alpok vonulata felé, egyre nagyobb lett a zsongás a járművön, alig vártuk már hogy odaérjünk kiinduló állomásunkra. 
Végre megérkeztünk ebbe az apró kis városkába, mely a tengerszint felett 664 m magasan található. Leszállva a buszról először csak próbáltam befogadni a rengeteg inputot, ami ott ért. Egészséges hegyi levegő, melyből igen jól esett jó nagyokat szippantani, virágillat, legelésző lovak és fenyőerdők mindenhol, amerre csak a szem ellát. Ja és csönd! Hatalmas, megnyugtató csönd. A turistaházban, vagy ahogy az ott élők nevezik, menedékházban az üzemeltető személyzet úgy fogadott bennünket, mintha már nagyon régóta ismernénk egymást. Mosoly, szívélyesség és udvariasság, talán így lehetne legrövidebben jellemezni. 
Menedékház Muggendorfban
Kicsit bámészkodtunk, már amennyire lehetett, majd nekivágtunk a Myra-patak - vagy talán folyam? ki tudja -  méltán híres vízesésének.
Muggendorf település.
A Hausstein-szikla.
Bámészkodásunk egyik főszereplője a Hausstein-szikla masszívuma volt, mindenki el volt ragadtatva tőle. Túravezetőnk közölte: oda fogunk a vízesés után felmászni. Oda? Ajaj! Mintha kicsit magasan lenne. Ó dehogy! Menni fog ez, és ment is, de erről majd később írok. 

Tudni illik, hogy Ausztriában mindenhol fizetni kell a Nemzeti Parkoknál a bemutatóhelyek meglátogatása előtt. 
Mivel már a buszon összeszedtük a napi "ojro" adagot, egy önkéntes beállt a hosszan kígyózó sorba megvenni a jegyeket egész napra, mi pedig addig is meresztgettük a szemünket, na és persze fotóztunk. Hihetetlen "csatazajjal" várt bennünket a vízesés, szinte egymás szavát is alig értettük. No de kit zavar egy ilyen kis apróság, mikor ennyi szépség vár rá? 
Egy kis történeti összefoglaló a vízesésről.
Míg vártunk a jegyekre, pár felvételt még készítettünk kiinduló pontunknál. Tudnotok kell, hogy a vízesés 80 méter magasból ejti le terhét, mesés látványt nyújtva ezzel. Látogatni alulról felfelé irányban lehet, elkerülendő az esetleges szembejövő forgalmat, nem beszélve a biztonságról. 
 Myrafalle
Myrafalle
Már alig vártuk, hogy végre elindulhassunk felfelé, a víz és a dübörgő hang irányába. Megkaptam a belépő kártyámat, érvényesítettem és már bent is voltam a csodabirodalomban. Rengeteg híd várt ránk hol jobb, hol baloldalon kiépítve. Helyenként olyan erővel zúdult a víz, hogy az objektívemet is törölgetnem kellett. Bánja a kánya, készültem ilyen helyzetre is! S akkor következzenek a fotók! 
Myrafalle
Myrafalle
Myrafalle
Myrafalle
Myrafalle
Myrafalle
Myrafalle
Myrafalle
Myrafalle
A fenti fotón látható híd pontosan a vízesés kellős közepéhez lett kiépítve - ezen a helyen hatalmas szélességgel száguldott lefelé a víz -, azt sem tudtam merre nézzek oly gyönyörűséges volt. Igyekeztem még a hídra lépésem előtt "egybefogni" a témát több-kevesebb sikerrel. 
Myrafalle
Myrafalle
Ehhez a részhez érve már látható volt a vízfal vége, kissé elszomorodva vettem tudomásul. Végtelenül élveztem az utat felfelé, közel 120 fotóból válogattam össze ezt a párat, amit most itt veletek is megosztok. 
Myrafalle
Myrafalle
Ez a hatalmas mészkőszikla választja ketté a Myra lezúduló vízözönét, ez a vízesés legfelső szakasza. A szikla feletti részen már csak a bővizű patakját láthatjuk. Íme: 
A Myra-patak
Talán kicsit szokatlan lett ez az összeállítás, de úgy gondolom elsőre ennyi elég is, hiszen ez a csodaszép és izgalmas hely megérdemelt egy több felvételes bemutatást. Remélem tetszett amit láttatok, és a folytatásban is ellátogattok majd hozzám! Köszönöm a figyelmeteket, további szép napot kívánok mindnyájatoknak! 


2014. május 21., szerda

Vendégségben a Mezőföldön

Már tavaly nyár eleje óta csábított a Mezőföldi tájegységben dolgozó egyik kollégám, hogy látogassam meg az "Ő" birodalmát. Mivel akkor még nagyon új voltam az osztályon, nem igazán mertem belevágni, mindig csak azt mondtam folyamatos unszolására, hogy talán majd jövőre. 

Aztán elérkezett az az idő, amikor hosszas egyeztetés után végre kijelöltük látogatásom napját, már csak a főnöki beleegyezés hiányzott az indulásomhoz. Háááááááááááááát ........ mit mondjak? Nem is volt olyan egyszerű, mivel felettesem a találkozó előtti nap délelőttjén folyton azt hangoztatta, hogy van itt elég dolog az irodában, maradj te csak Pesten. E mondat elhangzásakor egy másik, egyébként denevér specialista kollégám éppen ott volt az irodában és csak somolygott az elhangzottakon. Mikor a főnököm valamiért kiment a helyiségből, csak mosolyogva annyit mondott nekem: "el fog engedni, mert nagyon kedvel téged és tudja, hogy ezzel örömöt szerezne". Nos erre mit is lehet mondani? Remélem, így lesz! 
Az ebédhez sem sok kedvem volt, nagyon elszontyolodtam. Fél háromkor elindult a főnököm egy megbeszélésre, de mielőtt végleg becsukta volna az ajtót maga mögött, szélesen elmosolyodva közölte: "hívd fel Istvánt, beszéljetek meg mindent, érezd jól magadat, készíts sok fotót és légy jó". Madarat lehetett volna velem fogatni! (a denevéres kollégának pedig adósa lettem egy hatalmas pusszanccsal) 

Másnap reggel korán keltem, mivel fél nyolcra le kellett érnem Székesfehérvárra, ahol a kolléga már várt rám a vasútállomáson. Egy közösen elfogyasztott finom fekete kávé után el is indultunk a csodák világába. 
Hamarosan megérkeztünk látogatásom első helyszínére Belsőbárándra ahol egy csodálatos löszvölgy található igazi botanikai csemegékkel. Leparkolva a terepjárót közölte velem, hogy most jön egy kis séta. Ami elém terült, az valami csoda! Fűtenger, melyből a vadvirágok szinte integetve csalogattak, gyere közelebb. Helyenként szinte derékig érő zöldben mentünk, minden vizes volt még, de engem ez sem zavart, hiszen a hely szépsége teljesen magával ragadott. Mesés! 
Kis tó, csodás legeltetett gyeppel.
Mint már említettem, a hely különlegessége a sok botanikai csoda, mint például a védett buglyos tátorján is, mely érkezésemre sajnos már elvirágzott, így fotózni nem is tudtam. Idén szinte teljesen feje tetejére állt a növényvilág, így ezen már nem is igazán lepődtem meg. 
A magas fűben módszeresen keresgélve István hívó szavára lettem figyelmes: gyere ide! Mentem? Nem! Repültem. Egy másik ritka és védett ajakosvirágzatú növényke várt rám, a szennyes ínfű
Ajuga laxmannii - szennyes ínfű
A szakirodalom szerint ez a növényke akár 30 cm magasra is meg tud nőni, de ........ ez biza jó, ha 8 cm-esre "nyúlt", nem könnyítve meg ezzel a fotózását sem. No de kit zavar ez? Hiszen ez a szépség volt az egyik, ami miatt nagyon szerettem volna végre személyesen is eljutni ide. 
Ajuga laxmannii - szennyes ínfű
Legfőbb előfordulása löszpusztarétek, pusztafüves lejtőkről ismert, de termőhelyei sajnos áldozatul estek termőföldi felszántásoknak. Áprilistól júniusig nyíló, a levelek hónaljában fejlődő virágjainak alapszíne piszkosfehér vagy halványsárga, rajta rendszerint bíboros vagy barnás rajzolattal. 
Löszpusztai reliktum, VÉDETT!

Aztán jött a következő hívás, megkerestem neked még valamit, gyere ide, ha ott végeztél. A kíváncsiság nagy úr, de azt a "pár" felvételt még be kellett fejeznem, s indultam is tovább. 
Egy szintén igazi löszgyepi faj várt rám, a fokozottan védett borzas macskamenta. Apró liláskék virágocskái alig látszottak ki a magas aljnövényzetből, de ki bánja? Mindenre akad megoldás! 
Nepeta parviflora - Borzas macskamenta
Ez a szépség is az ajakosvirágzatúak családjába tartozik és nem mondhatnám el róla, hogy sudár mint a jegenyefa. Úgy látszott ez a nap a laposkúszásos-óvatosságos menet jegyében fog eltelni, immár ez a második nagyon aprócska növénykém. A virágjai pedig leginkább egy apró, na jó legyen két apró gombostűfejnyi méretben mutogatta páratlan szépségét. István hangosan kuncogott rajtam, s megkérdezte: tán nem aludtam eleget éjjel, hogy a földön hempergek folyamatosan? Ezen aztán akkorát nevettem, hogy percekig még a fényképezést is fel kellett függesztenem. 

"Néhány" felvétel után következett az eddigieknél is kisebb hatalmasság, a szártalan csüdfű fotózása. Először csak a leveleit láttam, ami még nem is olyan picurka aztán kétségbeesetten kerestem a virágjait, majd egy újabb nevetés után immár arra is sikerült rábukkannom. Húúúúúúúúúúúúúúú hol van! 
Astragalus exscapus - szártalan csüdfű
5-6 cm magas, vastag gyöktörzsű évelő pillangósvirágzatú. Mint a fotón is látható, az egész növény gyapjas, és nincsen föld feletti szára sem. Levelei páratlanul szárnyasan osztottak, elliptikus alakúak, néha tojásdadok. 
Astragalus exscapus - szártalan csüdfű
Nos igen! Jól látjátok, az ott lent a tőálló virágzat, mely a szakirodalmi leiratok szerint is rövid kocsányúként szerepel. De ennyire? Nagyító kell hozzá? Ennek ellenére rém bájos ahogy szemérmesen megbújik a gyapjas levelek között. Homoki- és löszgyepekben találkozhatunk vele. Április-májusban virágzik, VÉDETT!  

Szinte már kezdtem megszokni a parányi méreteket mikor egyszer csak egy különös páros "állta utamat". S hogy miért is mondom különösnek? Nézzétek a képeket!
Verbascum phoeniceum - lila ökörfarkkóró
Szép is sudár is - 80-110 cm - , jó volt kiegyenesedve megszemlélni és fotózni. A közvetlen közelében azonban egy "albínó" példányt is találtam, aminek nagyon megörültem. Olvasataimban már sokszor találkoztam a normál lila színtől eltérő változataival, de életben eddig még nem sikerült látnom, ez volt az első "randevúnk".
Verbascum phoeniceum - lila ökörfarkkóró fehér színváltozatban.
Van valami különös bája ennek a virágnak, de így fehér színben még fantasztikusabb. Készítettem is róla "néhány" fotót.
Verbascum phoeniceum - lila ökörfarkkóró, fehér színváltozatban.
A lila ökörfarkkóró is kedveli a löszpusztagyepeket, ilyen helyeken is sok példánnyal találkozhatunk. Május-június hónapban virágzik, a tátogatófélék családjába tartozik.

A kutyatejfélék sokaknak teljesen ismeretlenek, elmennek mellettük anélkül, hogy megnéznék, milyenek is ők valójában. A magyar flórában több mint 10 féle fajtájuk él, itt a magyar kutyatejjel találkozhatunk.
Euphorbia glareosa - magyar kutyatej
Jellegzetesen széles levelei alapján könnyen felismerhető, dekoratív faj. Löszpusztagyepek és lejtősztyepek faja, április-májusban virágzik.

Árvalányhajak. Imádom őket, nem tudok betelni a látványukkal. Csodálatos látvány ahogy a szél borzolja, lengeti!
A magas fűből szinte királynőként emelkednek ki az árvalányhaj csomók.
Stipa borysthenica - homoki árvalányhaj
Homok- és löszpusztagyepjeink jellemző faja a homoki árvalányhaj. A pázsitfűfélék családjába tartozik, kalászait május-június hónapban nyitja, melynek látványa szemet gyönyörködtető. VÉDETT!

Kihasználva a hely könnyen megmászhatóságát, hamar fel is mentem a domb tetejére kicsit bámészkodni.
Kilátás a löszdombról.
Első ránézésre nem is látható a sok szép virág, amiket láttam és fotóztam, minden csupa zöld és sárga (nád). A kilátás viszont mennyei!
Miután kibámészkodtam magamat, tovább indultunk, egy helyen azonban még megálltunk, mert "meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt", fotóznom kellett!
Belsőbárándi löszvölgy
Ezzel a látvánnyal köszönt el tőlem ez a csodálatos vidék, a szemem itta a látványt, a szívemben pedig hatalmas melegség támadt. Kicsit el is szomorodtam, hogy ott kellett hagynunk, de István szavai alapján még sok csoda várt reám. Remélem még visszatudok ide térni, meseszép hely!

A fejemben kavargó gondolatok kis időre elterelték a figyelmemet, így nem is vettem észre mi vagy inkább mik is jönnek szembe velünk, melyek megállásra kényszerítettek bennünket. No nem azért, mert nem tudtuk volna kikerülni őket, hanem a látványért! Igazi élő "fűnyírók"!
"Fűnyíró brigád"
Rengetegen voltak, így csak egy apró részletet tudtam lekapni, de muszáj volt!

Folytatva utunkat hamarosan megérkeztünk Soponya településre, ahol teljesen más élőhelytípusokkal találkoztam. Van ott szikes tavacska, mocsarak, mocsárrétek, tavak és ............. de azt hiszem kicsit előreszaladtam a gondolataimmal.
Mindjárt a legelején egy kis vízállású szikes tavacskát mutatott meg nekem kedves kollégám. Sajnos ottjártunkkor madarakat nem láttunk.
Szikes tavacska.
A felvételen jól látható a sókicsapódás, nagyon élveztem a látványát. A képen vöröses-barnás színnel látható foltok valójában sókedvelő növények, sóballának hívják. Bár nem túl nagy a terület, de széppé, változatossá teszi itt a tájat.

A következő szikes élőhelynél már találtunk madarakat is, éppen egy gólyatöcs páros rendezgette a fészekhelyét. Mivel nem szerettem volna még véletlenül sem megzavarni őket, sajnos csak nagyon messziről tudtam fotókat készíteni, előre is elnézést kérek a minőségéért.
Himantopus himantopus - gólyatöcs
A gólyatöcs szikes tavak szigetein, víz közelében talajra építi fészkét évente kétszer. Magyarországon március-október hónapokban tartózkodik, rendszeres fészkelő a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon. Átlagos testhossza 35-40 cm, testtömege 150-200 gramm. Hosszú lábaival a sekély vízben lépegetve keresi rovarokból, rákokból és lárvákból álló táplálékát. 
FOKOZOTTAN VÉDETT!

A kis tótól eltávolodva bukkantam rá egy különösen szép színű fekete nadálytő példányára, mely ismert gyógynövény is. Kivonatából különböző készítményeket készítenek, én is használom pl. olyankor, mikor sokat túrázom és a lábam nagyon elfárad. Alaposan bedörzsölve a lábfejbe nem csak hűsít, de regenerál is, így másnap frissen folytathatom a km-falást.
Symphytum officinale - fekete nadálytő

A nádas mellet pedig a szívemnek is oly kedves és szép mocsári nőszirom csábított fotózásra. Virágzási ideje május-június.
Iris pseudacorus - mocsári nőszirom
Utunk egy olyan helyre vezetett tovább, ahol a szik és a mocsár egymást szinte kiegészítve, szorosan egymás mellett találhatók. Egy ilyen terület botanikailag elég izgalmas!
Elsőként az tűnt fel, hogy a rét ahol járunk sárgállik, s az is hogy ez valamelyik boglárkaféle lehet. Közelebb menve ért a nagy meglepetés, mert a szakirodalmi élőhely leírások alapján ennek a virágnak itt semmi keresnivalója sincs. Ennek ellenére nem is egy-két szál álldogált magában, hanem tömegesen virított.
Ranunculus illyricus - selymes boglárka
A selymes boglárkával eredetileg pusztafüves és sziklafüves lejtőkön, erdőpusztaréteken, homoki réteken és löszpusztákon kellene találkoznunk, de ez a fotó egy csodálatos mocsárréten készült. Ki érti a növények lelkivilágát? Ez a kérdés persze csak vicc volt, hiszen mint minden másnak, ennek is biztos meg van a magyarázata.
Ranunculus illyricus - selymes boglárka
Az egész növény fehér szőröktől ezüstösen molyhos, könnyen felismerhető. Május-júniusban virágzik, VÉDETT!
Elő a GPS és adatfelvétel, hiszen itt elég sok védett növény él!
Következő szépségünk a szintén védett fátyolos nőszirom volt, melyből az egész területen szétszórva hatalmas mennyiség él! Szinte "kaszálni lehetne", olyan tömeges. Legnagyobb szerencsémre szélárnyékos helyeken már nyíló példányokat is találtunk.
Iris spuria - fátyolos nőszirom
Szép magas termetű, akár 80 cm-esre is megnövő nősziromféle. A szára többnyire több virágú, a lepellevél zöld színű. Többen összekeverik a szintén védett szibériai nőszirommal, pedig úgy levelükben, mint virágzatuk megjelenésében jelentős különbségek vannak.
Iris spuria - fátyolos nőszirom
A virágzatban a lepel halványlila, liláskék, ibolyás erezetű, középen sárga sávval, a magház meddő - ennek okán korcs nősziromnak is nevezik - , csőr alakú. Május-júniusban virágzik.

Aztán a mocsárrét egy pillanat alatt "átment" szikfoltokba, a rá jellemző növényzettel. Felfedező utam során hirtelen különlegesen finom illat csapta meg az orromat, meg is kérdeztem mi lehet az. Kollégám ismét mosolyogva sietett segítségemre és felvilágosított, hogy a sziki üröm ilyen kellemes illatú. Bár még nem virágzott, mégis lefotóztam, mert nagyon tetszett.
Artemisia santonicum subsp. santonicum - sziki üröm
Nem tudtam ellenállni a kísértésnek és egy darabkát le is szakítottam belőle, majd hosszasan morzsolgatva a kezemben élveztem a felém áramló illatáradatot. Fenséges!

Egy kedves, sokunk által otthon is használt gyógynövénykét is láttam, mely nem más mint az orvosi székfű, vagy ahogy sokan ismerik, a kamilla.
Matricaria chamomilla - orvosi székfű
Azt hiszem erről a kis növénykéről elmondható, hogy a világ legismertebb, legfontosabb gyógynövénye. A virágából készített tea és kivonata számos egészségügyi probléma orvoslására használható.

Tovább ballagva bukkantam rá egy régi kedves kosborfélémre, melyről alig "pár" fotót készítettem már eddig is de mint mindig, most sem tudtam ellenállni a csábításának.
Ophrys sphegodes - pókbangó

A pókbangó 10-35 cm magasra (én eddig még csak max. 10 cm-est láttam) megnövő kosborféle. Levelei hosszúkás-lándzsásak, fényes zöld felületűek. Vörösbarna alapszínű, domború, erősen hátrahajló élű virágján egy pók potrohára emlékeztető kopasz, világos folt látható, ennek köszönheti magyar nevét is. Ez a legkorábban nyíló és leggyakoribb bangófélénk, április vége-május elején hozza különleges virágzatát. FOKOZOTTAN VÉDETT!

S hogy ne maradjon egyedül a bangó, találtam egy szirmait már bontogató másik kosborfélét is.
Anacamptis coriophora - poloskaszagú sisakoskosbor
Hát a poloskaszagú kosbor sem egy sudár termetű faj, elég nehéz emiatt fotózni is. Virágzata hengeres alakú fürt, színe elég változékony. A fotón látható példányon látszik, hogy az alsó virág már bontogatja méz-ajakát. Tudományos nevét a poloskaszagra emlékeztető kellemetlen illatanyagokat termelő virágairól kapta. Virágzási ideje a szakirodalom szerint június-július, de én eddig mindig májusban fotóztam. VÉDETT!

Fotózás közben valami nagyon ritka különlegesség került ismét a látószögembe, nem kis örömömre. Sajnos azonban csak egyetlen felvételt sikerült róla készítenem, mivel fotóalanyom igencsak izgága volt és huss elrepült.
Lycaena dispar rutila - nagy tűzlepke
A nagy tűzlepke a boglárkafélék családjába tartozó, vörös könyvben szereplő, védett faj. Kétgenerációs, repülési ideje május-június és július-augusztus.

Mennünk kellett, várt a mocsár és a tavak! Bevallom nem kicsit voltam bezsongva, mivel imádom a vizes élőhelyeket. Meg is érkeztünk egy madarakkal is teli kiterjedt mocsárhoz.
Mocsárvilág
Tele volt madarakkal, távcsövön keresztül "csepeghettem" látványuktól. Próbáltam volna közelebb férkőzni hozzájuk, de aztán úgy gondoltam nem zavarom meg békés nyugalmukat, így csak egy vízben állásos megoldást választottam (én álltam benne).
Mocsárvilág
Elnézve a fenti két fotót remélem ti is átérzitek a mocsárvilághoz fűződő nem kicsi vonzódásomat is. Némi bámészkodás után ismét újabb helyre indultunk, de menet közben az én kérésemre megálltunk egy felvétel erejéig a Nádor-csatornánál is.
Nádor-csatorna
S megérkeztünk a Soponyai tavakhoz. Madarak! Mindenhol madarak! Távcső állványra és Éva csöpögött a látványuktól. Felsorolni is nehéz, annyiféle volt: kis kócsagok, nagy kócsagok, kanalas gémek, vörös gémek, szürke gémek, gólyatöcsök, gulipánok és még hosszasan sorolhatnám őket. Eszméletlenül szép látvány volt, a szívem csordultig telt szeretettel.
Soponyai tavak
Soponyai tavak
Megpróbáltam fotókat is készíteni, de a madarak messze voltak tőlem. Néhány szürke gém felvételt sikerült készítenem, de ezeken is látszik, hogy ehhez bizony nagyobb objektívre lett volna szükségem.
Ardea cinerea - szürke gém
Ardea cinerea - szürke gém
Ardea cinerea - szürke gém
Ezzel a jelenettel búcsúzott tőlem a tó madárvilága, vagy talán én tőlük? Ki tudja? Ki-ki maga döntse el.
Elindultunk utunk utolsó állomására egy szinte egész évben víz alatt álló mocsárréthez, ahol ismét egy botanikai csoda várt rám.
Glaux maritima - tengerparti, avagy sziki bagolyfű
A tengerparti bagolyfű évelő kankalinféle, 3-20 cm magas (a fotón szereplő kb. 4 cm-es volt). Terebélyes növényke, apró, többnyire átellenesen álló, vaskos levélkékkel. Apró virágai egyenként állnak a levelek hónaljában. Csészéje pártaszerű, harangalakú, rózsaszínű. (A fotót a vízben térdelve készítettem.) VÉDETT!

Ismét egy nagyobb lélegzetű blogot készítettem annak ellenére, hogy alaposan megszűrtem úgy a fotókat, mint a hozzájuk fűzött gondolataimat is. Nézd el ezt nekem kedves olvasóm, s remélem Te is élvezted amit én akkor és ott láttam!
Köszönöm a figyelmedet, további szép napot kívánok!