2014. április 30., szerda

Egy kusza nap - egy új "szerelem"

Különösen kusza, összevisszaságban telt a napom eleje, de történt valami, ami "öreg" szívemet is alaposan megdobogtatta. 

Kezdődött azzal, hogy hivatalos ügyben Békásmegyerre kellett mennem, de már az indulásom is furin alakult. Elment az orrom elöl a villamos, de ez sokszor megtörténik, nincs is vele gond. Aztán beindult a lavina. A hév késve, dugig tömve utasokkal érkezett meg - ma ballagás volt, érthető - , alig fértem fel rá. De ez itt megszokott dolog, nem is foglalkoztam vele. Szép lassan, komótosan haladtunk, majd egyszer csak meggondolta magát a gépezet, nem volt hajlandó tovább dolgozni. A vezető udvariasan közölte velünk, hogy műszaki probléma van, ami azonban orvosolható, kéri a türelmünket, pár perc múlva tovább indulunk. Teltek-múltak a percek, de nem történt az égvilágon semmi. Óóóóóóóóóóóóóó dehogynem! Beállt mögénk a Szentendrére közlekedő szerelvény is, s immáron párban állva vártunk a csodára, ami nem akaródzott megtörténni. Ide futás oda szaladás, a BKV egyenruhások rezignáltan próbáltak életet lehelni a mi szerelvényünkbe, de ez sajnos nem sikerült. Bekövetkezett az, amitől az ezen a vonalon utazó emberek mindig félnek - több lakótelep is van - le kellett szállnunk. 
Hangosbemondó: "kérjük szíves türelmüket és megértésüket, pár perc múlva érkezik egy újabb Szentendrére tartó szerelvény, mely a szembejövő sínpárra fog érkezni, s azzal már tovább tudunk utazni". Nos ez egyre érdekesebben alakult. Megérkezett a várva-várt hév, tele utasokkal és a peronon álló, két szerelvényről leszállított utasok elkezdtek felnyomulni. Szándékosan használom ezt a szóösszetételt, hiszen a heringeknek könnyebb dolguk lehet a konzervdobozban, mint nekünk volt. Lapra állítva utaztam tovább. 
De ismét úton voltam, ez a lényeg! Levegőt ugyan alig kaptunk, de sok jó ember kis helyen is elfér elven végre közelebb kerülni látszott úti célom. 

Aztán egyszerre a látószögembe került valami, ami hatalmas erővel megdobogtatta a szívemet. Mi a csoda ez, miért nem láttam eddig soha? A macska rebegtesse meg a szempilláit, ez hogy lehet? Egy pillanat alatt eldöntöttem, most azonnal le kell szállnom, lesz ami lesz! Még a közlekedési lámpa is azonnal zöldre váltott előttem, mintha megérezte volna türelmetlen kíváncsiságomat. S végre odaértem hozzá. Különleges, gyönyörű ................ ah! Szerelem első látásra!
Nissan Figaro
Gömbölyű nózika, a lámpája olyan, mintha pislogni készülne, tiszta retro! Amint hazaértem, azonnal rávetettem magamat a netre: mi ez a gyönyörűség? 
Először egy angol nyelvű oldalon találtam róla adatokat, majd végre egy magyaron is. Ekkor döbbentem meg csak igazán! Ebből a csodából Magyarországon összesen három darab található, s én teljesen véletlenül rábukkantam az egyikre. Nosza tovább, rástartoltam a gyártó cég honlapjára is ahol megtudtam, hogy őkelme bizony már közel 28 éves, tehát akár veteránkorúnak is mondhatnám. Az ott talált adatok alapján írnék még erről a szép különlegességről egy-két dolgot. 
Már a bemutatója is érdekes lehetett, hiszen a Nissan a Tokiói Autószalonban a következő jelzőt használta rá: "vissza a jövőbe". Talán igaza is lehetett anno. 
Csak négyféle színben készült, mind fehér tetővel. 76 lóerős motor van benne, mellyel akár 156 km/h sebességet is el tud érni. Össz tömege 804 ! kg. 
Nissan Figaro belül.
Sajnos csak ilyen "üveges" fotót tudtam készíteni belülről, de a lényeg így is látszik. Hófehér marhabőr ülések, CD-s rádió, biztonsági övek. A kormány hófehér, kemény műanyag, a vezetőülés a jobboldalra került. 
Nissan Figaro
Micsoda gyönyörűséges hátsó! Szép, gömbölyded, szeretni való! Nos ekkorra már teljesen elveszett lettem, csak egy nagyot sóhajtottam, és végem volt. Szerelem első látásra! Igeeeeeeeeen, ez kellene nekem is, egy ilyen szépség. Ó mennyire tudnám kényeztetni! 
De aztán magamhoz kellett térnem szerelmi kábulatomból, hiszen még várt rám Békás! 

S hogy mi ebből a tanulság? Balszerencse ide vagy oda, nekem mégis nagy szerencsém volt, egy újabb szerelem pezsdítette fel a vérem és remegtette meg a szívem.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, mindenkinek szép, tartalmas napot kívánok!

2014. április 28., hétfő

A Szalajka-völgyben járva

A Bükk ............. istenem de régen jártam itt, szinte gyötör a lelkiismeret furdalás. De oly szép ez az ország és oly sok mindent kell(ene) megnéznem. Valamikor talán a "kréta" időszakban jártam itt, akkor még a gyerekeim is elkísértek, most már csak amolyan "magánosan", kiskorúak nélkül jártam végig az általam is ismert csodaszép útvonalat. Ugyan élénken élt még az emlékezetemben pazarsága, elbűvölő szépsége, de ennyi év eltelte után ismét magával tudott ragadni.

Néhány szó a hegységről: 
Az Észak-Magyarországi középhegység legterjedelmesebb és legnagyobb átlagmagasságú tagja. Bár legmagasabb pontja sem éri el az 1000 métert, 50 bérce emelkedik 900 méter fölé, 11 pedig 950 méter fölé (megjegyezném, anno ezeket végig is jártam). 
Nyugatról a Tarna, keletről a Sajó völgye fogja közre, északnyugaton a Hevesaranyos-Mikófalvi medencére tekint. Északon a Szilvás, és a Bán patak völgyéig terjed, délen a Heves-Borsodi Mezőséggel határos. 
A hegység nevét főleg a magasabb régiókat uraló bükkösökre vezették vissza már a 18. században is. Fejlődéstörténetét a földtörténeti ókorig tudjuk visszavezetni. Kőzete mészkő, agyag és kovapalák, dolomit, radiolit és homokkő.

A Szalajka-völgy a Délkeleti-Bükk legnagyobb összefüggő karsztos területéhez, a Répáshutai Mészkőből álló sávhoz tartozik, vízgyűjtő területe pedig a Hór völgye, mely hatalmas területet ölel magába. A vízfolyások többsége elnyelődik, s az eközben képződő völgyek búvópatakos vakvölgyekké, barlangokká formálódnak. Ennek következtében a kitáguló, felszakadó barlangjáratok révén, az onnan ismét felszínre törekvő vizek hatására  nagyon szép szurdokvölgyek képződnek. Ilyen a Szalajka-völgy is.
A Szalajka-patak egy barlang mélyéről tör a felszínre.
A Szalajka-forrás a Bükk magasabb szintjeiről összegyűjtött olvadék és csapadék víz segítségével "zuhan" alá a mészkő barlangba, majd folytatja útját a völgyben. 
Rögtön a Szalajka forrásbarlangjánál különös jelenséggel, az agyagpalával találkozhatunk. Kemény, táblákra bontható, üledékes (a víz által lerakott iszap) kőzet, melynek színe változó: szürkés fekete a szénrészecskéktől, vöröses a vasoxidtól, nagyon ritkán sárgás-zöldes (pl: Mecsek, Jakab-hegy).
Agyagpala rétegződés, Szalajka-forrás.
Azt hiszem ennyi "tudományos" kifejtés elég is volt. Itt az ideje, hogy végigjárjátok velem gondolatban és a fotóimon keresztül ezt a csodás szurdokvölgyet. 
Kora reggel indultam, hisz egész napos csavizásra készültem. Arra azonban nem számítottam, hogy ezzel a látvánnyal fog fogadni Szilvásváradon a Bükk. 
Szilvásvárad kora reggel.
Bevallom, nem kevés izgalommal szemléltem a fenti jelenséget, nem igazán repdestem a fenyegető esőfelhőktől. Na de ha már eddig eljöttem, nincs nyafogás, indulás! 
Nem titkolt vágyam volt ismét felülni a kisvasútra hiszen annak is meg van a maga különös varázsa. Én személy szerint nagy vasútrajongó vagyok, teljesen mindegy kicsi vagy nagy vasakról van szó, így ki nem hagynám soha az adódó lehetőségeket. Jött is lassan a mozdonyunk - egy órás késéssel - s lassan, de biztosan elindulhattam felfelé. 
A győri Rába Mk 48 típusú dízelmozdonya.
Hűha! 
Szinte semmi hangja, nincs füst és megy mint a "golyó"! Ez igen! Ez kell a természetbe! Egy igazi, hibrid, természetbarát mozdony! Gratulálok az Egererdő munkatársainak! 
Robog a vonat velünk.
Sajnos a vonat nyári kocsikkal indult el, azonban mire felértünk, az ég csatornája egyszerre zúdította ránk az összes vizet amit a tartályaiban gyűjtögetett. Ennek egyenes következményeként megrohamoztuk az összes esőbeállót, bár a gyerekek közül a bátrabbak nekiálltak focizni. Közel egy órás ácsingózás után végre úgy tűnt, csitulni fog az égi roham, s ennek örömére én is elindultam a völgyben. Ajaj! Alighogy nekilendültem, jött az újabb támadás fentről, így sajnos csak esernyő alól tudtam fotókat készíteni egy jó darabon. (ez a felvételeken is erősen látszódik, kár érte)
A Szalajka-patak.
Mint a képen is látható, bizony nagyon nagy szüksége volt a természetnek erre az esőre, igencsak nagy volt már a szárazság. Tartsatok futó bolondnak, de szinte élveztem ahogy a föld mohón itta magába a lezúduló vizet. 
Aztán a fülemnek oly kedves zajt, egy vízesés hangját hallottam meg. Istenem itt a Fátyol-vízesés! Évek óta többször is előfordul, hogy a nagy szárazság miatt teljesen elapad a patak vize és ......... Szörnyű látvány lehetett! 
Fátyol-vízesés felső szakasza.
Sajnos kerítéssel kell védeni a vandáloktól, akik bármire képesek, pedig hatalmas ajándéka ez Természetanyának. 
A Fátyol-vízesés teljes pompájában.
Mivel maximalista vagyok, mindig mindent - persze csak ha lehet - alaposan körbe szoktam fotózni. Most is ezt tettem, először balról, majd jobbról nézve kaptam le ezt a csodát. 
Fátyol-vízesés.
Mint a képeken is látható, sajnos nagyon "soványkán" kényeztetett látványával a vízesés, de én még ennek is nagyon örültem! 
Fátyol-vízesés felső szakasza alulról nézve.
A fotókat ernyő alól készítettem, emiatt még sötétebbek, az eső is vigasztalanul zuhogott, a levegő pedig rendkívül páradús lett. Üsse kő! De legalább a föld nem szomjazik tovább! Indulnom kellett tovább, bármennyire is sajnáltam otthagyni a látványt. 
A bukdácsoló Szalajka csábító látványa.
"Csobogórendszer"

Egy pillanat alatt elállt az eső és "Lizike" (napocska) is erőlködni kezdett. Ez ám az öröm! Időközben a csapadék utánpótlásának megszűntén felbuzdulva, teljesen lelassítottam lépteimet, élveztem a környezetemben elém táruló dolgokat. Elértem a Szikla-vízeséshez. 
Szikla-vízesés.
Hej de belesnék ebbe a barlangba! Vajon mekkora, milyen és honnan ontja gyönyörű permetjét? 
Szikla-vízesés.
Kicsit ráközelítettem, de ha lehetne, be is másznék ide. (lehet mosolyogni) A patakok vize évszaktól függetlenül mindig friss, üde és hideg. Az itt élő pisztrángok szeretik is mindezt, vidáman fickándoznak árral szemben, felfelé. Muris egy népség. A völgyben több helyen is vannak pisztráng keltetők, egyiket lencsevégre is kaptam. 
Pisztrángos tó.
A víz fodrozódásán jól látható ahogy a kis falánkok gyűjtögetik a víz felszínéről a bogarakat. Néha szinte ki is ugranak a vízből egy-egy jobb falatért.
Az esőnek köszönhetően előbújtak kedvenc kétéltűim, a foltos szalamandrák is. Hatalmas volt az örömöm, egyszerre többet is fotózhattam, sosem láttam még ennyit egy helyen! 
Salamandra salamandra - Foltos szalamandra
Egy ritka különlegesség is elém került, a narancsszínű foltos. Alig tudtam képeket készíteni róla, oly fürgén szedte aprócska lábait. Mesésen szép volt!
Salamandra salamandra - Foltos szalamandra, narancsszínű, ritka változata.
Továbbmenve ismét zuhogó víz hangjára lettem figyelmes, lépteimet meg is szaporáztam a hang irányába. Sajnos nem tudtam teljesen a közelébe férkőzni, de a telémmel készítettem róla pár felvételt. 
A Szalajka-patak újabb zuhanása.
Beletörődve, hogy mindent a szemnek, de ne tovább, én is folytattam felfedező utamat. Ami várt rám, az mesésen szép volt! 
Újabb zubogó a Szalajkán.
Egy újonnan kialakulóban lévő mésztufalépcső.
Itt már nem bírtam magammal, élénk pancsolásba kezdtem, hisz én is hal volnék. (horoszkóp) Minden patakban, amit csak megtudok közelíteni, kötelező program a pancsizás, egyszerűen nem tudok nekik ellenállni.
Különösen szép fénnyel ajándékozott meg a napocska, egy csodás vadvirág pedig hívogatóan csalogatott: gyere még közelebb. 
Lunaria rediviva - Erdei holdviola
Napsugár, vízcseppek és egy csodálatos védett virág, az erdei holdviola! Imádtam ezt a fotótémát! "Pár" felvétel elkészítése után tovább kellett mennem, de hamarosan megállásra kényszerített egy újabb fantasztikus téma: vizes élőhely!  Mesés környezet, égeresek, gólyahírek, mocsári zsurlók és a vízzel ölelkező fűzfák! Pazar kínálat ez is! 
Égeres, igazi szép vizes élőhely!
Caltha palustris - Mocsári gólyahír, igazi vízimádó.
Vízben "fürdőző" fűzfa.
Nehéz volt ismét elszakadni a látványtól, de az idő nagyon gyorsan telt - az eső elöli bujkálással nagyon sokat veszítettem - így mennem kellett. Kárpótlásként egy újabb zubogó kényeztette szememet-lelkemet. 
Szalajka újabb zubogója.
Aztán elérkezett a búcsú pillanata, mely nem is lehetett volna szebb! Égerek, csobogás, napfény! 
Égerek, csobogás, napfény és a búcsúzás.
Kirándulásom végére még a napocska is megtisztelt fényével, vidáman megfürödve a patak tükrében. Kell ennél szebb? 
A természet csodákkal ajándékoz meg mindannyiunkat, élvezzük és vigyázzunk rá nagyon!

Köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem tetszett amit láttatok és legközelebb is ellátogattok hozzám! Legyen szép napotok!


2014. április 18., péntek

Botanikai csemegézés

Húsvét hétfőn végre, több évi várakozás után ismét visszatérek a Bükkbe egy hétre, s ennek apropóján konzultáltam az ottani kollégákkal. Próbáltam kipuhatolni, hogy azokon a részeken, ahol túrázni szeretnék (remélem az idő kegyes lesz hozzám és meg is fog valósulni), vajon milyen vadvirágokkal fogok találkozni. A válasz így hangzott: "ha ott leszel, majd meglátod". Ezen még órák múlva is csak mosolyogtam, s azt hiszem egész utamon végig is fog kísérni ez a mondat. Tiszta humor Benő az ottani csapat is, akár a mieink (én sem vagyok különb). 

Mivel korábban elengedett a főnököm - a húsvét miatt - hirtelen jött elhatározás született meg bennem: időm mint a tenger, irány a hegy! Szerencsésnek mondhatom magamat, mivel a munkahelyem is a hegyen van és onnan rövid időn belül át tudok "ugrani" bárhová. Útban csavizásom célpontja felé elmajszoltam a szendvicsemet, a helyszínre érve pedig elfalatozgattam egy szép, mosolygós almát is. Tele a poci, szomjúság is eloltva, irány a vadvirágos rét. Hát elég érdekes dolgokat tapasztaltam: együtt az április elején, a májusban és a június elején nyíló virágok. Na de ki látott már ilyet? Eddig még én sem, s itt kezdtem megérteni a bükki kolléga humorosra vett megjegyzését.  A látványtól a szám ismét mosolyra húzódott és elkezdtem a becserkészést. 

Rögtön az első amivel találkoztam, a magyar lednek volt, ami április vége, május eleje felé szokta bontogatni a szirmait, itt pedig már alig találtam fotózható állapotút, szinte teljesen elnyíltak már. 
Lathyrus pannonicus - Magyar lednek
Különleges, apró pillangósvirágzata szinte mágikusan vonzza az ember tekintetét. Bevallom, én nagyon kedvelem! 
Lathyrus pannonicus - Magyar lednek
Különösen szépek a virág szirmai. Nyílás előtt sötét narancs, majd ahogy kitárulkozik foltosodik, s a végén rózsaszínes árnyalatú. A Természet ecset nélkül is képes különleges dolgokra, ez is azt igazolja. 
VÉDETT!  

Továbbhaladva jött az újabb meglepetés, a sápadt lednek! Sajnos hazánkban nagyon megritkult, sok helyről teljesen eltűntek állományai. Virágzási ideje május második fele, június eleje. Mikor megláttam a virágzó példányokat, ért a második döbbenet. De ........ 
Lathyrus pallescens - Sápadt lednek 
Első ránézésre könnyen összetéveszthető a magyar lednekkel, de ha alaposan kitanulmányozzuk, hamar rájöhetünk a különbségekre. Már bimbósan is eltérő a színe (sárgászöld), mely a fotón is jól látható. A szára szőrös, ellentétben a magyar lednekkel. A virágok színe nyíláskor halvány sárga (innen a név), teljesen kinyílva pedig hófehér.
Lathyrus pallescens - Sápadt lednek
Meseszép vadvirág, vigyázzunk rá nagyon! Állományának 95 %-a a Budai-hegységben él, a maradék 5 % pedig a Gyöngyösön található Sár-hegyen. Sokáig kétséges volt budai kiléte, pár évvel ezelőtt lett újra felfedezve, s azóta féltőn vigyázunk rá. 
FOKOZOTTAN VÉDETT! 

Tovább sétálva végre valami olyat találtam, ami normál időben, normálisan "működik". Az általam hőn szeretett leánykökörcsinek hatalmas mezőt alkotva érlelik termésüket. Egyszerűen nem lehet betelni a látványukkal, muszáj fotókat készíteni róluk. 
Pulsatilla grandis - Leánykökörcsin termése
Még így, hobós kinézetükben is fantasztikus látványt nyújtanak! 
VÉDETT!

A rengeteg virág a réten káprázatos volt! A kökörcsines mezőn igen nehezen haladtam tovább, nem igazán tudtam betelni a látványukkal.

A pusztai meténgek szinte szőnyegszerűen terültek el, kéklett tőlük minden. Ezek a növények április-májusban szoktak nyílni.
Vinca herbacea - Pusztai meténg
Igen jól tűrik a szárazságot, lejtősztyepekben, sziklagyepekben találkozhatunk velük. Elég gyakori faj. 
VÉDETT!

Úgy tűnt a továbbiakban már minden "megy" a maga kerékvágásában, nem lesz több meglepetés. A tavaszi hérics még május elején is szokott virágzani, így a vele való találkozásom nem lepett meg.  Még elég szép virágokkal csábított fotózásra. 
Adonis vernalis - Tavaszi hérics
Sziklagyepjeink, lejtősztyeppjeink, homoki rétjeink elég gyakori boglárkaféléje. Mivel minden része mérgező, a vadak sem károsítják. 
VÉDETT!

De a furcsaságok tárháza mégsem zárt be, jött a következő meglepetés, a Janka-tarsóka. Általában április közepére már el szokott nyílni, de itt úgy "mutogatta" még magát, mintha örökké nyitva szeretne lenni. Apró virágjait elég nehezen lehet megpillantani, avatott szemnek kell keresgélnie.
Thlaspi jankae - Janka-tarsóka
Rendkívül vékony gyöktörzsű, bokros felépítésű. Virágzata fürt alakú, nagyon apró - a szirmok 5-7 mm-esek - , hófehér.
Thlaspi jankae - Janka-tarsóka
Sztyepprétek, sziklás lejtők pannon bennszülött faja.
VÉDETT!

A tarsóka után következett a következő meglepetés, az apró nőszirom. Ez a kis nősziromféle március vége, április eleje körül szokott nyílni és április közepére már csak a levelei szoktak látszani. Most azonban pár tő sztrájkba kezdett, és kitartóan fitogtatta, hogy ő bizony még ott van, nézzem csak meg! Bevallom, ennek őszintén örültem, mivel igen közel áll a szívemhez ez az apró szépség.
Iris pumila - Apró nőszirom
Igen változatos faj, többféle színváltozatban találkozhatunk vele, ha a szerencse is mellénk áll. Én most csak a sárga és a kék színűekkel találkoztam, de ezen az élőhelyen előzőleg már fotóztam többféle színváltozatban is.
Iris pumila - Apró nőszirom
Sziklagyepek, löszfalak faja.
VÉDETT!

Apránként elfogyott a rendelkezésemre álló "csavi idő", el kellett indulnom hazafelé. Úgy éreztem, ajándék volt ez a sok különlegesség a Természettől, remélem a Bükkben is hasonló érdekességek várnak rám.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem legközelebb is benéztek hozzám!

Szép, tartalmas napot kívánok mindnyájatoknak!

2014. április 16., szerda

Őfelsége a Füstiben.

Azt hiszem azzal kell kezdenem bevezetőmet, hogy megmagyarázzam ki is az az "Őfelsége", hiszen sokan talán nem is tudják. Nos Ő a Svédországban készült és az 1963-64-es években hazánkba került Nohabok egyik csodálatos darabja. Sajnos csak 20 db érkezett belőlük, ez az eredetileg tervezettnél jóval kevesebb, de ennek okát most nem szeretném részletezni hiszen nem ez a most íródó blogom lényege. 
Vasúti berkekben elég sűrűn előfordul, hogy egy-egy típus vagy gép nevesítésre kerül, így lett az M61 010-ből Király. Azt, hogy én Őfelségének hívom, már a szívemből túláradó szeretet okozza. Akik ismernek már régen megszokták tőlem.

S hogy mi történetem apropója? A Vasúttörténeti Parkban Veterán Autó és Motor Találkozó volt, s ezen mi is részt vettünk a Nohab Alapítvánnyal, természetesen az Alapítvány tulajdonában lévő Nohab mozdonnyal. Sokan szeretik ezeket a gépeket, bíztunk benne, hogy lesz majd néhány érdeklődő a mi gépünknél is. Ami történt arra viszont nem is igazán számítottunk. No de azt hiszem, kicsit nagyon előre szaladtam a történetben..........

Kora reggel keltem, hisz az ilyen eseményekre illik időben megérkezni. Először a Keleti fűtőházába mentem, ez a telephelyünk. Volt bőven feladat, hiszen a Király előtte nap még dolgozott és csak este ért vissza Budapestre. Külső-belső takarítás, tábla és matrica felhelyezés - minden dolgos kézre szükség volt, s az idő bizony nagyon gyorsan szaladt. 
Nózi csutakolás
Sajnos menet közben nagyon sok bogár felkenődik úgy az ablakokra mint a gép elejére, ezt bizony le kellett takarítani. Ezt a jelenséget azt hiszem talán mindenki ismeri is. 
Az új matrica is felkerült a géptér ajtajára.
Miután végeztünk, lassan elindult pár fős lelkes kis csapatunk a kiállítás helyszínére. Azt, hogy mennyi idő kellett egy ilyen átálláshoz, nem szeretném részletezni, de nem kevés higgyétek el.
Számomra eddig ismeretlen útvonalon haladtunk célpontunk felé, s egy ponton a szemafor hosszabb megállásra kényszerített bennünket. Nosza mindenki lelódult a gépről és vad fotózásba kezdtünk, velem az élen. 
Kőbányánál
Kőbányánál
Mivel elég sokat kellett várakoznunk, alaposan ki is használtuk a felkínálkozó lehetőséget. Oldal és szembe fotó! Ez kell a léleknek! Mint oly sokszor, most is csak egy nagyot sóhajtottam, mire a körülöttem lévők csak mosolyogtak hisz tudják, nálam ez a nagy "szerelem" hangja. 
Számtalan felvételem van már Őfelségéről, de mindig "elcsábít", nem tudok neki ellenállni. 
Aztán egyszer csak átváltott a szemafor, mindent abba kellett hagynunk és indulás tovább. Ami ezután történt, az azt hiszem mindnyájunknak óriási örömöt szerzett. Szép lassan bearaszoltunk a Füstibe, ahol hatalmas ovációval fogadtak bennünket a látogatók. 
Mozdonyvezetőnk, hogy fokozza a hangulatot, felpörgetve a csodálatos hangú dízelmotort, tülköléssel köszönt mindannyiunk nevében. Tudnotok kell, hogy a Nohab-fanok imádják mindezt. Nincs is fantasztikusabb élmény, mint egy Nohabot látni és hallani! (Lehet, hogy kissé elfogult vagyok, de vállalom!) 
Miután a fordítókorong segítségével beálltunk a helyünkre, kezdődhetett a "buli"! 
Beállás
Beállás után szinte azonnal hatalmas sor kezdett kialakulni a mozdony mellett, amitől bevallom, nagyon meg is illetődtem. Bár szembefényem volt, mégis készítettem néhány felvételt a hozzánk szegődött embersokadalomról.
Egyszerűen muszáj volt megörökítenem.
Az órák óta tartó hatalmas érdeklődés nem szegte kedvünket, sőt teljesen feldobódtunk tőle. Ennek eredményeként Alapítványunk egyik tagja a társaságot megtréfálandó, "kakukktojást" helyezett el a gépen.
Kakukktojás a gépen. 
Nézzétek meg jó alaposan a fenti fotót és keressétek meg a kakukktojást! Mi, alapítványosok mindannyian lefotóztuk és hatalmasat nevettünk rajta.

Délutánra már a nap is másként sütötte meg Nohabunkat, még varázslatosabb külsőt adva neki. Mivel mániákusan fotózom - szívem csücske - ennek a jelenségnek sem tudtam természetesen ellenállni.
Ez egész egyszerűen csodálatos! 
Végig, az egész esemény alatt illusztris gép állt mellettünk. Nem tudtam megállni, hogy ne készítsek róluk együttállásos "nózi" fotót.
Az egyik talán legszebb motorvonatunk, egy MD állt mellettünk. 
Nagyon gyorsan múlt az idő, egyszer csak bemondta a hangosbemondó, hogy zár a Park. El sem akartam hinni, hiszen még mindig gyönyörűen, bár valójában már elég laposan sütött a napocska.
Aztán jött a következő meglepetés, be kell állnunk éjszakára a fűtőházba! Ilyen húúúúúúúúú de régen volt már. Ennek is lenne egy külön története, de ezzel most nem szeretnélek benneteket terhelni. Mindenesetre kolosszális látványt nyújtott, ahogy a mi gyönyörűséges Nohabunk elkezdett "bearaszolni" a neki kijelölt helyre.
A Király aludni megy a Vasúttörténeti Park fűtőházába. Ezt meg kellett örökítenem! 
Azt hiszem ezt mi, alapítványosok soha nem fogjuk elfeledni! Miután elment alukálni a mi "kis cicuskánk" készítettem egy másik, együttállásos fotót egy szintén illusztris masinával, a legendás LGT-s 424-essel!
Együtt egy NAGY PÁROS! 
Igazán lélekmelegítő és csodás látvány volt ez így! Lassanként el kellett búcsúznunk a Parktól, a Királytól és élményekkel telve elindultunk hazafelé. Útközben vidáman, az egész nap eseményeit átbeszélve és feltöltődve értünk vissza a Keletibe, onnan pedig ki-ki a maga útját folytatta.

Fantasztikus nap volt! Remélem akad majd köztetek olyan aki hasonlóképpen szereti ezeket a régi gépezeteket! Köszönöm, hogy velem tartottatok, várlak benneteket legközelebb is!

Tartalmas, szép napot kívánok mindnyájatoknak!