2014. január 28., kedd

Vízes élőhelyek világnapja - február 2.

A 20. század közepén világviszonylatban minden addiginál gyorsabban pusztultak, sérültek az érintetlen vizes élőhelyek.
Méltán emlékszünk minden évben egy olyan egyezmény aláírására, ami egy konkrét ökoszisztéma védelmére alapult: Egy iráni kisvárosban, Ramsarban 1971. február 2-án tartott nemzetközi találkozón fogalmazták meg és fogadták el az úgynevezett Ramsari Egyezmény szövegét, melyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért. Az Egyezmény 1975. december 21-én lépett életbe hivatalosan. 
A Ramsari Egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzésének segítése, s az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek megalapozása. Az általa létrehozott Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékében minden résztvevő állam legalább egy vadvizes területe szerepel.
Miért is fontosak ezek az élőhelyek? 
  • Elsődleges szerepük az, hogy az állatoknak és növényeknek olyan ökológiai szolgáltatásokat nyújtsanak, melyek lehetővé teszik a szaporodásukat, életben maradásukat.
  • Ezek a helyek jelentősek a tudomány, a kultúra szempontjából is, hiszen mi emberek is szeretünk természetes környezetben sétálni, megfigyelni az állatok viselkedését, a területen található növényeket. 
  • A létrehozó államok elismerték, a vándorló madarak országhatárokat szelnek át, hogy céljukhoz elérjenek és ezáltal nemzeti vagyonnak nyilvánították őket.
Az egyezmény titkársága Glandban (Svájc) működik, jogi személyiséggel rendelkező háttérszerve a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN). 

A Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékében (Ramsari listán) napjainkban már több mint 1600 helyszín szerepel, együttes területük kb. 1 455 000 négyzetkilométer. A legtöbb helyszínnel (165) az Egyesült Királyság rendelkezik, a legnagyobb területű vizes élőhellyel Kanada szerepel, több mint 130 000 négyzetkilométer. 
Az elsőként (1975-ben) belépő országok: Ausztrália, Dél-Afrikai Köztársaság, Finnország, Görögország, Irán, Norvégia, Svédország. Ma kb. 160 ország tagja az egyezménynek, Magyarország 1979-ben csatlakozott. 

A nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló, Ramsarban, 1971. február 2-án elfogadott egyezmény és annak 1982. december 3-án és 1987. május 28. - június 3. között elfogadott módosításai egységes szerkezetben történő kihirdetéséről szóló 1993. évi XLII. törvény hatálya alá az alábbi vizes élőhelyek területei tartoznak mint védett vizek és vadvízterületek (Ramsari területek): 
  1. Szaporcai Ó-Dráva-meder - 1979. április 11. (257 HA) - Duna-Dráva Nemzeti Park
  2. Dinnyési-fertő és a Velencei-tavi Madárrezervátum - 1979. április 11. (965 HA) - Duna-Ipoly Nemzeti Park 
  3. Kardoskúti Fehér-tó - 1979. április 11. (492 HA) - Kiskunsági Nemzeti Park
  4. Mártélyi Természetvédelmi Terület - 1979. április 11. (2 232 HA) - Kiskunsági Nemzeti Park
  5. Felső-kiskunsági szikes tavak - 1979. április 11. (6 637 HA) - Kiskunsági Nemzeti Park 
  6. Pusztaszer: Fehér-tó, Fertő, Sasér, Labodár, Csaj-tó - 1979. április 11. (5 000 HA) - Kiskunsági Nemzeti Park 
  7. Hortobágy - 1979. április 11. (23 121 HA) - Hortobágyi Nemzeti Park 
  8. Kis-Balaton - 1979. április 11. (14 745 HA) - Balaton-felvidéki Nemzeti Park
  9. Balaton - 1989. március 17. (59 800 HA) - Balaton-felvidéki Nemzeti Park 
  10. Bodrog-zug - 1989. március 17. (3 781 HA) - Aggteleki Nemzeti Park
  11. Fertő - 1989. március 17. (8 432 HA) - Fertő-Hanság Nemzeti Park
  12. Ócsa - 1989. március 17. (1 078 HA) - Duna-Ipoly Nemzeti Park 
  13. Tatai tavak Ramsari terület, mely két részletben került a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe: a tatai Öreg-tó - 1989. március 17.-én (269 HA), majd a tatai Réti-tavak, Fényes-fürdő területei a Naszály községnél található Ferencmajori-halastavakkal együtt - 2006.-ban (390 HA) - Duna-Ipoly Nemzeti Park 
  14. Béda-Karapancsa - 1997. április 30. (1 150 HA) - Duna-Dráva Nemzeti Park
  15. Gemenc - 1997. április 30. (16 873 HA) - Duna-Dráva Nemzeti Park 
  16. Izsáki Kolon-tó - 1997. április 30. ( 2 962 HA) - Kiskunsági Nemzeti Park 
  17. Biharugrai-halastavak - 1997. április 30. (2 791 HA) - Körös-Maros Nemzeti Park
  18. Rétszilasi-halastavak - 1997. április 30. (1 508 HA) - Duna-Ipoly Nemzeti Park 
  19. Pacsmagi halastórendszer - 1997. április 30. (485 HA) - Duna-Dráva Nemzeti Park
  20. Baradla-barlangrendszer és felszíni védőövezete - 2001. augusztus 14. (2 075 HA) - Aggteleki Nemzeti Park
  21. Ipoly-völgy - 2001. augusztus 14. (2 227 HA) - Duna-Ipoly Nemzeti Park
  22. Csongrád-bokrosi-sóstavak - 2004. december 4. (770 HA) - Kiskunsági Nemzeti Park
  23. Felső-Tisza-vidék - 2004. december 4. (22 310 HA) - Aggteleki Nemzeti Park
  24. Nyírkai-hany - 2006. szeptember 29. (460 HA) - Fertő-Hanság Nemzeti Park
  25. Rába-völgy - 2006. szeptember 29. (10 961 HA) - Őrségi Nemzeti Park
  26. Felső-kiskunsági szikes puszták - 2006. szeptember 29. (13 632 HA) - Kiskunsági Nemzeti Park
  27. Borsodi-Mezőség - 2008. február 20. (17 932 HA) - Bükki Nemzeti Park
  28. Montág-puszta - 2008. február 20. (2 203 HA) - Körös-Maros Nemzeti Park
  29. Dél-balatoni halastavak és berkek - 2011. május 31. (9 483 HA) - Balaton-felvidéki Nemzeti Park
Dinnyési-Fertő és a Velencei-tavi Madárrezervátum

A Fejér megyében található két vizes élőhely 965 hektáros összterülete 1979. óta szerepel a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Élőhelyek listáján. 
A Dinnyési-Fertő és a Velencei-tavi Madárrezervátum Ramsari terület térképe
Tanultabb kollégáimtól idézve: "A terület eredetileg egybefüggő tó volt, azonban a feltöltődés miatt a Dinnyési-Fertő levált a magterületről. Így a Velencei-tavat nyílt vízfelület, míg a Dinnyési-Fertőt nádasos, úszólápos, kevés nyíltvizes terület jellemzi. A két tó azonban kiegészíti egymást, szerves részei egymásnak."
A Dinnyési-Fertő részlete.
A Velence - Dinnyés térség botanikailag is fontos élőhely, előfordul a fokozottan védett hagymaburok (Liparis loeselii), az endemikus kúszó csalán (Urtica kioviensis), a védett mocsári sisakoskosbor (Anacamptis palustris subsp. palustris) és a szintén védett fátyolos nőszirom (Iris spuria).
Iris spuria - Fátyolos nőszirom
A vízimadarak közül előfordulnak a területen mind fészkelő, mind telelő állományok. A kiterjedt nádasokban fészkelő nádi madarak is akadnak. 
Az itt megtalálható gólyaalakúak: vörösgém (Ardea purpurea), üstökösgém (Ardeola ralloides), nagykócsag (Ergetta alba), a batla (Plegadis falcinellus) melyeknek egyedei fokozottan védettek. 
A fokozottan védett kanalasgém (Platalea leucorodia) fészkelő állománya kiemelt oltalom alatt áll.
Lúdalakúak közül kiemelkedő a nyári lúd (Anser anser), a nagy lilik (Anser albifrons) és a vetési lúd (Anser fabalis) több ezres vonuló állománya (utóbbi akár 35 000 példányban is előfordul). Találkozhatunk még a védett csörgő récével (Anas crecca), kanalas récével (Anas clypeata) és a fokozottan védett böjti récével (Anas querquedula) is.
Plegadis falcinellus - Batla
Cicónia cicónia - Fehér gólya
Anas crecca - Csörgő réce
Árterek, vizes rétek madarai közül a védett kékbegy (Luscinia svecica) és a fokozottan védett  fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon) fészkel a területen, a ragadozó madarak közül a barna rétihéja (Circus aeruginosus) és fokozottan védett réti sas (Haliaeetus albicilla). 
Emlősök közül a fokozottan védett vidra (Lutra lutra) is fellelhető. 

Védettség: a Dinnyési-Fertő és a Velencei-tavi Madárrezervátum fokozottan védett, előzetes bejelentkezéssel és csak szakvezetéssel látogatható! 

Ócsa Ramsari terület

A Pest megyében található Ócsa területet 1989-ben vették fel a Nemzetközi Vizes Élőhelyek Listájára, összterülete 1 078 hektár.
Ócsa Ramsari terület térképe
A térséget éger- és tölgy- köris- szil erdők, láprétek, vízi életközösségek: nádasok, zsombékosok teszik változatossá. Az ócsai Ramsari területen található egy nyílt vízfelülettel borított tőzegláp is. A terület igen gazdag bennszülött, endemikus, a térségre jellemző fajokban. A vizes területek, rétek, nyílt vízfelületek és lápok gazdag madárvilágot vonzanak a területre.
Kiszáradó kékperjés láprét nyári virágpompában a Turjánosban. 
Az itt kialakult kiszáradó kékperjés lápréten késő tavasztól őszig sok védett növénnyel is találkozhatunk: szibériai nőszirom (Iris sibirica), mocsári sisakoskosbor (Anacamptis palustris subsp. palustris), hússzínű ujjaskosbor (Dactylorrhiza incarnata), szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea), buglyos szegfű (Dianthus superbus), lápi ezerjófű (Centataurius littorale) gyapjúsás fajok (Eriophorum ssp.) és a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe).
Dactylorrhiza incarnata - Hússzínű ujjaskosbor 
Gymnadea conopsea - Szúnyoglábú bibircsvirág
Centauriu littorale - Lápi ezerjófű
Gentiana pneumonanthe - Kornistárnics
Iris sibirica - Szibériai nőszirom
A területre jellemző néhány vízimadár: nagykócsag (Egretta alba), szürke gém (Ardea cinerea), cigányréce (Aythya niroca), kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis), bibic (Vanellus vanellus), sárszalonka (Gallinago gallinago), piroslábú cankó (Tringa totanus) és a jégmadár (Alcedo atthis). A fehér (Ciconia ciconia) és a fekete gólya (Ciconia nigra) rendszeres fészkelő.
Ardea cinerea - Szürke gém
Vizes rétek, nádasok madarai közül néhány: nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon), sárgarigó (Oriolus oriolus).
Fészkelő ragadozómadár a fokozottan védett hamvas rétihéja (Circus pygargus), a védett barna rétihéja (Circus aeruginosus) és a szintén védett réti fülesbagoly (Asio flammeus).
A kétéltűekből valamennyi megtalálható a területen, a hüllőfélékből a homoki gyík (Podarcis taurica), az elevenszülő gyík (Lacerta vivipara), a zöld gyík (Lacerta viridis) és többféle sikló
Lacerta viridis - Zöld gyík
Az emlősök közül a fokozottan védett vidra (Lutra lutra), a védettek közül a hermelin (Mustela erminea) és a  menyét (Mustela nivalis) is él a területen.

Védettség: tájvédelmi körzet, a Duna-Ipoly Nemzeti Park kezelésében. A madarak megfigyelését, tudományos felmérését 1983 óta az Öreg-Turján területén lévő Madárvárta kutatói végzik, melyben az év bizonyos szakában előzetes bejelentkezés után bárki részt vehet.

Tatai tavak Ramsari terület 

A Komárom-Esztergom megyében, Tata központjában található Öreg-tó 269 hektáros területe 1989. óta Ramsari terület, mely 2006-ban bővítésre került a szintén Tatán található Réti-tavak és Fényes-fürdő, valamint a Naszály községben található Ferencmajori-halastavak területével, így az összterület 1634 hektárra bővült.
Tatai tavak Ramsari terület térképe
A tatai Öreg-tó Magyarország legrégebbi mesterséges tava, már az 1700-as évektől - Esterházyak - halastóként üzemelt. 1977-ben nyilvánították természetvédelmi területté, 1993. óta pedig teljes vadászati tilalom alá esik az ott élő, átvonuló és áttelelő vízimadarak nyugalma érdekében. Az Által-ér vize táplálja. A tavat öt zsilip segítségével ősszel leürítik, tavasszal pedig feltöltik.
A tó kiemelt jelentőségű vízi élőhely, főként vonuló és telelő vízimadarai miatt. Minden évben egyre több madár érkezik és tartózkodik ott, ez a szám napjainkra már a 35 000-t is meghaladja.  
Évente ismétlődő rendezvény a Tatai Vadlúdsokadalom.

A bővítés 2006-ban:
A tatai Réti-tavak szintén az Esterházyak jóvoltából épültek 1896-ban, területe 65 hektár.  Évtizedekkel ezelőtt a tatai Fényes források tavai - Védett forrás-tó, Sarki forrás-tó, Körtefás-tó, Grófi-tó - kedvelt búvár merülő helyek is voltak, de a bányászat miatt a tavakat tápláló források elapadtak. A bányászat megszűnésének hatására és a természet megújulásának köszönhetően immár több mint tíz éve ismét életre keltek a források, újra víz van a tavakban is.
A Ferencmajori-halastavak egy 13 tóból álló halastórendszer, a tavakat körülölelő nádasokkal. A terület különlegessége, hogy környezetében sokféle élőhelytípus megtalálható. A Duna közelsége, a Gerecse vonulatai, a területet övező ligetes erdők, mezőgazdasági területek és rétek természeti adottságaik révén hozzájárulnak a terület változatosságához, fajgazdagságához. 
Egy kis ízelítő a Ferencmajori-tavak szépségéből.
Botanikailag is jelentős a terület, megtalálhatók itt pl. az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio), a bodzaszagú ujjaskosbor (Dactylorhiza sambucina), a vitéz kosbor (Orchis militaris), az illatos hagyma (Allium suaveolens), a tavaszi tőzike (Leucojum vernum) és a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba). 
Anacamptis morio - Agár sisakoskosbor
Dactylorhiza sambucina - Bodzaszagú ujjaskosbor
Leucojum vernum - Tavaszi tőzike
Nymphaea alba - Fehér tündérrózsa
A vetési lúd (Anser fabalis) Európai telelő állományának 12 %-a tartózkodik itt, a nagy lilik (Anser albifrons) és a nyári lúd (Anser anser) is szintén jelentős állománnyal telel az Öreg-tavon. A ludak közül megtalálható még a védettek közül a rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus), az apácalúd (Branta leucopsis), a sarki lúd (Chen caerulescens) és az örvös lúd (Branta bernicla). Az utóbbi években a fokozottan védett vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) és kis lilik (Anser erythropus) vonuló példányait is egyre többször látni lehet.
Anser anser - Nyári lúd
Branta leucopsis - Apácalúd
Branta ruficollis - Vörösnyakú lúd
A Ferencmajori-halastavak igazi különlegessége a védett nyílfarkú réce (Anas acuta) mely az egyik kedvenc vízimadaram. 
Anas acuta - Nyílfarkú réce
Fokozottan védett ragadozómadaraink közül kis szerencsével látható a réti sas (Haliaeetus albicilla), a parlagi sas (Aquila heliaca), a szirti sas (Aquila chryseatos) és a vándorsólyom (Falco peregrinus).
A tavakat körülvevő nádasokban fészkel a védett jégmadár (Aldeco atthis), a nádirigó  (Acrocephalus arundinaceus), a csodálatos énekéről is ismert sárgarigó (Oriolus oriolus) és a fokozottan védett fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon). 
Aldeco atthis - Jégmadár
Acrocephalus arundinaceus - Nádirigó
Oriolus oriolus - Sárgarigó
Az emlősök közül megtalálható több denevér- és cickányféle, a keleti sün (Erinaceus concolor), a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) a nagy pele (Glis glis) és a fokozottan védett vidra (Lutra lutra) is.

Védettség: természetvédelmi terület, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik.

Rétszilasi halastavak

A Fejér megyében található Rétszilasi tavak teljes kiterjedése 1 508 hektár, s 1997. óta Ramsari terület. 
Rétszilasi tavak Ramsai terület térképe
A terület a Sárrét déli részén, valamint a Dél-Mezőföld peremén helyezkedik el az úgynevezett Rétszilasi süllyedékben. Főbb határvonalait a térség két csatornája, a Malom- és a Nádor-csatorna adja. A terület jó vízellátottságának köszönhetően elsősorban vizes élőhelyet kedvelő sziki-sásos és fehértippanos rétek, mocsárrétek alakultak ki. 

Botanikai értékei közül csak néhányat emelnék ki: a védett mocsári sisakoskosbor (Anacamptis palustris subsp. palustris) és agár sisakoskosbor (Anacamptis morio), valamint a fokozottan védett pókbangó (Ophrys sphegodes).
Anacamptis palustris subsp. palustris - Mocsári sisakoskosbor
Ophrys sphegodes - Pókbangó
Néhány különleges rovart is kiemelnék, mint például a védett imádkozó sáska (Mantis religiosa) és az aranyos bábrabló (Calosoma inquisitor).
Mantis religiosa - Imádkozó sáska
A nagy kiterjedésű vízfelületek kiváló élőhelyet nyújtanak a vízhez kötődő hüllőfajoknak: a békafélék szinte minden képviselője él itt. Különleges hüllők: a védett tarajos gőte (Triturus cristatus) és a pettyes gőte (Triturus vulgaris).

A tavak legnagyobb értékét azonban fantasztikus madárvilága jelenti. Felmérések alapján eddig több mint 220 madárfajt figyeltek meg itt, ez közel 60 %-a a hazánkban előforduló fajoknak. Az észlelt madárfajokból 181 védett, 32 pedig fokozottan védett. Közel 100 faj fészkel is a területen. Ennyi madárfélét felsorolni igen hosszadalmas lenne.

Idéznék egy felmérésből: "A természetvédelem címermadara a nagy kócsag (Egretta alba) minden évben 60-80 párral gazdagítja a területet. Ősszel nem ritka, hogy több száz példány tartózkodik a halastavakon. A nád szigetein létesült gémtelepeken rendszeresen költ 10-15 pár fokozottan védett kis kócsag (Egretta garzetta), 8-10 pár üstökös gém (Ardeola ralloides) és 10-15 pár bölömbika (Botaurus stellaris) is fészkel. A védett terület kiemelkedő természeti értéke a globálisan is fenyegetett cigányréce (Aythya niroca), melyből évről-évre 25-30 pár marad itt költésre. Néhány éve rendszeres fészkelővé vált a védett és ritka kontyos réce (Aythya fuligula) és az üstökös réce (Netta rufina) is. A sirályszigeten a danka sirályok (Larus ridibundus) mellett minden évben 25-35 pár szerecsensirály (Ichthyaetus melanocephalus) is költ, mely szintén nagyon ritka és fokozottan védett."
Aythya fuligula - Kontyos réce
Netta rufina - Üstökös réce
Larus ridibundus - Dankasirály
A nádimadarak közül néhány különlegesség: folyamatos fészekrakók a kékbegy (Luscinia svecica) és a barkóscinege (Paurus biarnicus). A csatornapartokat kísérő fűzfákon szinte 100 méterenként ott himbálódznak a függőcinegék (Remiz pendulinus) művészien elkészített fészkei.
A tavak a tavaszi és őszi madárvonulás madarainak biztosítanak táplálkozó- és pihenőhelyet. A leeresztett tómederben hatalmas csapatokban gyülekeznek a parti madarak, hogy a híg iszapban és a sekély vízben táplálkozzanak. Legnagyobb számban pajzsos cankókat (Philomachus pugnax), partfutókat, liléket figyelhetünk meg.
Paurus biarnicus - Barkóscinege (a fotón egy fiatal hím példány látható, kialakuló barkóval)
Remiz pendulinus - Függőcinege
A közelmúltban olyan különleges fajok is megjelentek itt, mint a védett sarki lúd (Chen caruelescens), mely eredetileg inkább tundralakó, és a szintén védett indiai lúd (Anser indicus).
Anser indicus - Indiai lúd
A terület ragadozómadarai a védett barna kánya (Milvus migrans), a fokozottan védettek közül a kígyászölyv (Circaetus gallicus) és a halászsas (Pandion haliaetus).

Védettség: természetvédelmi terület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park kezelésében. 

Ipoly-völgy 

A Nógrád megyében található Ipoly-völgye Ramsari terület  2 227 hektár, 2001. augusztus 14. óta szerepel a Nemzetközi Vizes Élőhelyek Listáján.  
Ipoly-völgy Ramsari terület térképe
A terület hazánk É-i határán, az Ipoly-folyó mentén, Balassagyarmat és Hont között helyezkedik el. A folyó túloldali árterén a Szlovák Köztársaság Poiplie nevű ramsari területét találjuk. 
Az Ipoly-folyó Hont és Drégelypalánk között megőrizte eredeti, ősi képét, éles kanyarjaival vad és zabolázatlan. Évente általában háromszor árad, ilyenkor hatalmas területeket önt el. Ennek köszönhetően az Ipoly-völgyében vizes élőhelyek alakultak ki, az ezekre jellemző növénytársulásokkal. 
A szabályozatlan Ipoly Hontnál.
Ilyen élőhelyek az égeres láperdők, melynek legszebb képviselője az ipolyszögi égerláp, ezen kívül azonban még előfordulnak Drégelypalánk és Hont környékén is. Uralkodó faja az enyves éger (Alnus glutinosa), a mocsári sás (Carex acutiformis), a védett szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas) és a szintén védett nyári tőzike (Leucojum aestivum). 
Leucojum aestivum - Nyári tőzike

Az égereseket kísérő fűzlápokkal is találkozhatunk Drégelypalánk és Ipolyvece között. A pangó vizekben hamvas fűz (Salix cinerea), közönséges rence (Utricularia vulgaris), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) és egy különleges védett kankalinféle, a mocsári békaliliom (Hottonia palustris) találja meg kedvező életfeltételeit. 
Fűzláp mocsári nőszirmokkal Drégelypalánkon.
Hottonia palustris - Mocsári békaliliom
Az egykori morotvatavak közül a Dejtár mellett található Kifli-tó és Nagy-tó is természetvédelmi terület. 
Dejtár környékén a mély fekvésű holtágak, ártéri élőhelyek közötti buckákon homokpusztarétet találhatunk. Védett faja a rákosi csenkesz (Festuca wagneri) és a feketéllő kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans). 
Pulsatilla pratensis subsp. nigricans - Feketéllő kökörcsin
Legnagyobb kiterjedésben különböző mocsárrétek - ártéri, pántlikafüves vagy tippanos - alakultak ki, élesen egymás mellett. Gyakori növényük a deres sás (Carex flacca), az iszapzsurló (Equisetum fluviatile), a csikorgófű (Gratiola officinális), a libapimpó (Potentilla anserina) és a napjainkra sajnos ritkuló - csodálatos - zsombéksás (Carex elata). 
Carex eleta - zsombéksás
A nedves kaszálóréteken helyenként tömegesen előfordul a védett réti iszalag (Clematis integrifolia) és a pusztai sárma (Ornithogalum kochii). 
Clematis integrifolia - Réti iszalag
Ornithogalum kochii - Pusztai sárma
Vizes élőhelyeink különleges "ékszerei" a szitakötőfélék, a területen a védett sárgás szitakötövel (Gomphus flavipes) is találkozhatunk. 
Gomphus flavipes - Sárgás szitakötő
A kétéltű és hüllőfajok szinte minden képviselője megtalálható, a korábban eledelként szolgáló védett mocsári teknős (Emys orbicularis) példányai azonban sajnos egyre ritkábban kerülnek vizslató szemeink elé.  

Emys orbicularis - Mocsári teknős
Az Ipoly-völgyében több mint 200 madárfaj került elő, melyek közül 140 faj rendszeresen fészkel is. Leglátványosabb forgalom tavasszal alakul ki. Eddigi felmérések alapján 40 fokozottan védett faj fészkel, mint például a vörös gém (Ardea purpurea), a bakcsó (Nyctycorax nictycorax), a cigányréce (Aythya nyroca) és a hamvas rétihéja (Circus pygargus). Hazai természetvédelmünk címermadara, a szintén fokozottan védett nagy kócsag (Egretta alba) is megtelepedett itt. 
Mocsárvilág Drégelypalánknál.

Egretta alba - Nagy kócsag
Tömegesen fészkelnek a nem védett, de mégis üde színfoltot nyújtó tőkés récék is. 
Anas platyrhynhos - Tőkés réce, hím
Ha figyelmesen járunk és szerencsénk van, az itt élő emlősök közül találkozhatunk a védett nyuszttal (Martes martes), a napjainkra nagyon megritkult hermelinnel (Mustela erminea), a fokozottan védett vidrával (Lutra lutra) és az európai vadmacskával (Félix silvestris).
Lutra lutra - Vidra
Félix silvestris - Európai vadmacska 
Védettség: természetvédelmi terület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park kezelésében. 

Blogom végéhez érve talán úgy fogjátok érezni, "kicsit" hosszúra nyúlt, de a rendelkezésemre álló adatok alapján örülök, hogy ennyire sikerült összesűrítenem. Hatalmas mennyiségű információs anyagon kellett "keresztül rágnom" magamat, nagyon nehéz volt eldönteni mit tegyek bele és mit  hagyjak ki belőle. Természetesen a leírtaknál sokkal hatalmasabb élővilággal találkozhatunk az általam itt bemutatott területeken, bőven akad felfedezni való. Igyekeztem úgy elkészíteni összeállításomat, hogy jól látható és átérezhető legyen ennek az ügynek a fontossága. 
Szerte a világban, így hazánkban is számtalan ember dolgozik azért, hogy ezek az élőhelyek továbbra is fennmaradjanak az utókornak, bízom benne hogy önfeláldozó munkájuk sikeres, eredményes lesz a jövőre nézve is!
E jelentős esemény évfordulóját idén - 2014. február 1-én - Győrben, a folyók városában fogjuk ünnepelni. 

Köszönettel tartozom kollégáimnak, akik önzetlenül segítettek "bolond" gondolatom megvalósításában úgy szakmai hozzászólásukkal, mint a térképek elkészítésében.

Köszönöm a figyelmeteket, remélem tetszett az összeállítás és legközelebb is velem tartotok! További szép napot kívánok mindenkinek!