2013. november 27., szerda

A farkasok védelmében


A szürke farkas - Canis lupus - a ragadozófélék családjába tartozó kutyaféle. Hazánkban az I. világháború után teljesen kipusztult, s az 1980-as években Szlovákia, Románia és Szerb-Horvátország felől kezdtek ismét visszatelepülni. 

Európában is csak szigetszerű populációi élnek Skandináviában, Kelet-Európában, Olaszországban, az Ibériai-félszigeten és a Kárpátokban. 
Jelenleg legtöbb élőhelyén védett. Magyarországon 1993 óta védett, 2001 óta fokozottan védett faj. Eszmei értéke: 250.000 Ft

Jelenlegi élőhelyei: Gömör-Tornai Karszt (Aggteleki Nemzeti Park)
                                Zempléni-hegység (Zempléni Tájvédelmi Körzet) 
                                Börzsöny (Duna-Ipoly Nemzeti Park) 
                                Dél-Dunántúl (Duna-Dráva Nemzeti Park) 
                                Bükk-hegység (Bükki Nemzeti Park)
Elkóborolt egyedeket már a Kiskunsági Nemzeti Park területén is többször megfigyeltek. 
Visszatelepülésük elsősorban annak köszönhető, hogy ismét megfelelő minőségű élőhely áll rendelkezésükre.

S hogy miért is adtam ezt a címet blogomnak? Mert a köztudatban sokan sajnos a farkast egy vérengző fenevadnak tartják, pedig nem az!
Valójában nagyon félénkek és óvatosak! 

A nőstények testtömege átlagosan 40 kg, a hímeké 50 kg. Talpukon és farkuk alatt a terület megjelölését segítő mirigyek vannak. Izomzatuk, tüdejük és szívük kiválóan alkalmazkodott a zsákmány üldözéséhez. Szaglásuk és hallásuk is igen kifinomult, ha megfelelő a szél iránya, akár 2-2,5 km-ről is megérzik egy jávorszarvas szagát, a farkasüvöltést akár 6 km-ről is meghallják.
Szakmai körökben az egyik legintelligensebb ragadozónak tartják. Különleges értelmi képességei a társas életmód eredményeként fejlődtek ki. 
Rendkívül szervezett szociális csoportokban él, kommunikációjának elhíresült módja az úgynevezett farkasüvöltés. Erre több okból is szükségük van: összetartozásuk erősítése érdekében, aktivitásuk szinkronizálása miatt és annak jelzésére, hogy a terület az övék. 
A falkákban az egyedek együttműködve, közösen szerzik meg a táplálékot, közösen nevelik a kölyköket. 
Mint köztudott, nagyon szigorú hierarchia működik a falkákban, az abszolút úr az alfa-hím, őt követi az alfa-nőstény. A vezérhímet legyengülése (betegség, sérülés stb) esetén a béta-hím váltja fel. 
Időnként feloszlanak a falkák, majd újraalakulnak, vagy éppen más falkákkal egyesülnek, de mindig barátságosan viselkednek egymással. 

A falka kitartóan, hosszú kilométereken át üldözi a kiszemelt vadat, majd amikor beéri, sorozatosan a farába, lágyékába és marjába marva teríti le. Hosszú ideig követik és időnként meghajtják a nagytestű növényevők csordáját, s ha ilyenkor leszakadó (gyenge, idős vagy sebesült) állatot vesznek észre, azt megrohanják és felfalják. Eleve a hátránnyal induló legyengült, beteg vagy öreg vadakat szemelik ki, s ezáltal javul a vadállomány minősége is, vadászati szempontból nézve pedig növekszik a vadászterület értéke! 
Látványnak sem utolsó!
Hajdan a farkasokból  háziasították a kutyákat is.
Visszatérve blogom címéhez: Szükség van-e rájuk? Igen! A természetes életközösségek kialakulásának nélkülözhetetlen tagjai a csúcsragadozók! Tartós jelenléte arra utal, hogy az erdő, mint ökológiai rendszer, kiegyensúlyozottan működik. 

Óvjuk és védjük őket!

Blogom végére érve szeretném megjegyezni, hogy a felhasznált fotókat archívumból gyűjtöttem, nem a saját képeim.

Remélem ezzel a kis összeállítással sikerült meggyőznöm benneteket, hogy igenis szükség van ezekre a csodálatos nagy ragadozókra! Amennyiben még mindig kétségeitek lennének, kérlek olvassátok el újra a vastagon szedett részeket! Köszönöm! 

További szép napot kívánok mindenkinek!

2013. november 12., kedd

Szegedi Fogadalmi Templom

Az 1879-es nagy szegedi árvíz után Szeged város 6800 házából mindössze csak 265 maradt meg. E sajnálatos, szomorú esemény után gyűjtés indult országszerte, még a határokon túlról is érkeztek segélyek, az uralkodóház is segített a város újjáépítésében. 
Ennek emlékére Szeged város képviselő testülete fogadalmat tett, hogy épít egy új templomot. A költségek előteremtésére Erzsébet királyné védnöksége alatt megalakult a Szent Erzsébet Egylet. Tisza Lajos kormánybiztos 1883-as határozatával a középkori eredetű Dömötör templomot és környékét jelölték ki az új templom helyéül. Sokan meg akarták akadályozni az akkor már igencsak rossz állapotú Dömötör templom lebontását és új helyszínt javasoltak. 1902-ben megvizsgálták az épületet, Czobor Béla és Sztehló Ottó közbenjárására védetté is nyilvánították. Az 1903-as pályázati kiírásban még nem is szerepelt az új épület helyének megnevezése. A pályázatra 35 mű érkezett, de a zsűri, melynek Schulek Frigyes is tagja volt, nem adta ki az első díjat. Mivel egyik tervet sem találták elfogadhatónak és a helyszín sem volt eldöntve, újabb évek teltek el a megvalósítás elkezdéséig. Sajnos ez idő alatt a templomrombolók kerültek túlsúlyba, és törölték a Dömötör templomot a védettek listájáról. Aztán bekövetkezett az, ami talán nagy hiba is volt: kiadták a bontási engedélyt a régi épületre. Csak egyetlen torony maradt meg belőle, mely napjainkban is ott áll felújításra várva. Bár fennen hirdetik hogy látogatható, de az ott élők szerint soha nem is volt az.

Évekig nem történt semmi, majd végre 1909-ben a városvezetés megbízta Schulek Frigyest új tervek készítésére és a megépítésre. Schulek elképzelése egy háromhajós neoromán bazilika volt, kereszthajóval, négy nyolcoldalú gúlával magasított kupolával. A timpanont neoromán vasoszlopok kötötték volna össze a tornyokkal. Szobrokkal, díszkúttal, a város múltját idéző szoborcsoporttal képzelte el Schulek a templom környezetét. A terveknek hatalmas sikere volt, de ekkora költséget nem tudott vállalni a város. Ekkor a mester elkészített egy kisebb költségű változatot. Közben azonban a tiszteletdíj körül is viták támadtak a várossal, s egy évi huzavona után Schulek úgy döntött, nem vállalja a művezetést.
Petz Samu, Lux Kálmán és Csernoch János kalocsai érsek javaslatára Foerk Ernőt kérték fel a részlettervek elkészítésére és az építkezés műszaki vezetésére. Az eredeti tervek helyett módosításra került a tornyok magassága, mely 76-ról 93 méterre növekedett és a főhomlokzathoz képest a szentély irányába eltolta. Így a főhomlokzat hangsúlyosabbá vált, nagy rózsaablak került a főbejárat fölé, a kupola körpárkánya kisebb lett. Az eredeti terv szerinti kőburkolat helyett téglából épült, csak a díszek és domborművek készültek kőből. 
1913-ban megkezdték a Dömötör templom bontását. 1914-ben történt meg az ünnepélyes alapkő letétel, de az I. világháború kitörése miatt leállt az építkezés. 1921-ben ismét gyűjteni kezdtek a templom építkezésre és 1923-ban újra elkezdődhetett a munka. 
A ma már nagyon oldalra dőlő Dömötör torony várja sorsa jobbra fordulását.
A Dömötör templom bontása közben előkerült az épület legrégibb része, az alul négyszögletes, feljebb nyolcszög alaprajzú torony. Sokan ezt is el akarták bontatni, de végül sikerült megmenteni. Mivel nem találták meg az eredeti bejáratot, kaput nyitottak rajta, s keresztelőkápolnát alakítottak ki benne. Belső falképeit Aba-Novák Vilmos készítette utólag 1931-ben.

A Dóm és a Dóm tér építkezésének fő mecénásai és támogatói Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök és gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter volt. 1930. október 24-én szentelték fel az új templomot, az első szentmisét a főoltárnál Angelo Rotta püspöki nuncius mutatta be. Titulusa Magyarok Nagyasszonya templom. A Basilica Minor rangot II. János Pál pápától kapta.

Talán kicsit hosszúnak tűnik a leírásom, de higgyétek el, még így is szűkszavú voltam. S akkor következzen néhány fotó az épületről. 
Ottjártamkor éppen Szent Gellért fesztivál volt, borünneppel.
A homlokzat közepén aranyozott mozaikháttér előtt márvány baldachin alatt áll a Magyarok Nagyasszonyának 3 méteres szobra, mely Tóth István szobrászművész munkája. Felette a nagy rózsaablak.
Két oldalról a 12 apostol mozaikképei fogják körül, melyek Márton Ferenc tervei után készültek. Tekintettel arra, hogy hatalmas méretű, csak részleteiben tudtam lefotózni. 
Jobbról balra: Szent Tamás és Szent János mozaikképe.
Jobbról balra: ifjabb Jakab, idősebb Jakab és Szent Simon mozaikképe.
Balról jobbra: Szent Máté, Szent András és Szent Judás Tádé mozaikképe.
Balról jobbra: Szent Bertalan és Szent Fülöp mozaikképe.
 A mozaikok alatti sorban láthatjuk a négy elem domborműveit. (elefánt, sas, főnix és szirén) 
Terra (elefánt) = Föld
Ajer (sas) = Levegő
Ignis (Főnix) - Tűz
Aqua (Szirén) = Víz
A két szélső bejárattól jobbra és balra Szent István és Szent László szobrát Dávid István készítette. A főbejáratot keretező baldachinon Szeged város címere látható.
Szent László szobra.
Szent István szobra.
A baldachinos főbejárat, melynek oszlopait oroszlánok tartanak, az erőt jelképezi.
Szeged város címere.
S akkor talán lépjünk be a templomba és nézzünk kicsit körül. A falakon nem freskókat láthatunk, hanem seccokat, melyet a festő közvetlenül a száraz vakolatra visz fel ecsetével. 
A szentély a maga csodálatos seccoival.
A szentély kupola része.
A szentély kapuívének csodálatos seccoi.

Baloldali részlet.
Jobboldali részlet.
Templombelső.
Szent Kereszt oltár.
Szent Gellért oltár. 
Az oldaloltár kupolája.
Nos itt kellene látni az orgonát a karzattal, de a templomban éppen hangversenyre készültek, s még a főkupolát is eltakarták. Ez elég fájdalmasan érintett, mert fotót nem is tudtam készíteni róla.
 Talán így tudom érzékeltetni is, hogy mennyi mindent eltakartak előlem. Körben a karzatot sem tudtam sehogy fényképezni, csak így.
Próbáltam kicsit közelebbi képet is készíteni a karzatról.
Kitárulkozva.
A templomban látható figurális falképeket Muhits Sándor festőművész, az ornamentális munkákat Beszédes Ottó és László iparművészek készítették. Az apszisban Tóth István szobrai és domborművei láthatók.
Bár ez az épület már a 20. században épült, mégis sok motívumot merítettek készítői a régmúlt stílusaiból. Vannak kik túl "cicomásnak" tartják, s olyanok is akadnak akik csodálják. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Az ottani lehetőségekhez képest igyekeztem úgy bemutatni, hogy ti is betekinthessetek ebbe a szép látványba.
Bevallom, engem a szentély különlegessége fogott meg szinte azonnal. Remélem lesz közöttetek is olyan, akinek elnyeri a látvány a tetszését!
Nekem ez a látvány nagyon tetszett! (természetesen a zenekari székek nélkül)
Köszönöm, hogy itt jártatok, remélem legközelebb is találkozunk! Legyen szép a napotok, s ha Szegeden jártok ide feltétlenül menjetek el!

2013. november 10., vasárnap

Meseország, avagy a Kövek Földjén járva.

Gyermekkorom jelentős részét a Balatonhoz közel, szinte a Kis-Balaton mellett töltöttem. Sok szép élményben volt részem, volt időm és lehetőségem bőven arra, hogy örökre szerelmese legyek a természetnek. Rengeteget jártam a nádasban hol gumicsizmában, hol ladikkal, és figyeltem. Figyeltem édesapám idősebbik öccsére, aki amikor csak ideje engedte vitt magával, türelmesen válaszolt tengernyi feltett kérdésemre és magyarázott, magyarázott meg nem unva az én tudásszomjamat. Akkor még talán nem is sejtettem, hogy örökre a természet "rabja" leszek. Ezer és egy szállal kötődöm hozzá, s az új iránti érdeklődésem csillapíthatatlanul megmaradt. Az akkori lehetőségeim másfelé is elvittek, de a Kövek Földjére sajnos nem sikerült eljutnom. 

Most, ennyi év elteltével jött a lehetőség e mulasztás pótlására s végre belekóstolhattam egy újabb "falatnyi" Meseországba. S hogy miért is hívom Meseországnak? A természet már önmagában is egy csodálatos Tündérmese, s ezen a helyen oly dolgokkal kápráztatja el az ideérkezőket, amit nem is tudok másként jellemezni. Kövek és Kövek! Mindenhol, amerre csak a szem ellát! A fű haragos zöld és buján, sűrűn takarja a talajt.

S akkor néhány szó a Kövekről. 
A Balaton-felvidéken, egészen pontosan a Káli-medencében egy különös jelenség, bizarr sziklaalakzatok csábítják a természetjárókat egy különös találkozóra. Ezek közül a legszebb, s talán legépebben megmaradt kőtenger Szentbékkálla mellett található. 
A kövek anyaga az egykoron itt hullámzott Pannon-tó kavicsos, homokos üledékei, melyeket lerakódás után szilíciumban dús, kovás oldatok cementáltak össze és tettek környezetüknél ellenállóbbá. A kovás oldatok eredete még a mai napig nem tisztázott geológusaink még mindig vizsgálják. Az bizonyos, hogy nem egyenlő arányban járták át az üledéket. Egyes részeket jobban átitattak, így azok jobban összetapadnak. 
A Pannon-tó visszahúzódása óta azonban már a külső erők vették birtokukba a területet, melyek szelektív módon pusztították a kőzeteket. A keményebb, ezáltal ellenállóbb kövek jobban megmaradtak, míg a puhábbak lepusztultak és elhordódtak. 
Az ellenálló, kemény köveket sokáig bányászták, mert jó tulajdonságai miatt alkalmasak voltak pl. malomkő, köszörűkő készítésére is. 
Ezekből az elbányászott kőtengerekből már csak a szentbékkállai, a salföldi és a kővágóörsi maradt meg, melyek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védelme alatt állnak mint kiemelkedő geológiai tájérték. S ez így is van rendjén! 

Én most a Szentbékkálla melletti kőtengernél jártam, mely oly sok éve nagy vágyam volt már. A településről elindulva először csak sima erdészeti úton haladtunk, majd egyszer csak megjelent a Kövek Földjének első, ízelítőt adó "kavicshalma".
Először én is megkövülten álltam, a pulzusom felgyorsult, és.......... pillanatokig csak bénultan néztem.
Pillanatnyi bénultságomból lassan felocsúdva, végre a gépemet is elővettem és elkészítettem az első "köves" felvételemet. Ekkor még nem is sejtettem, valójában mi is vár még rám. Jókedvűen továbbhaladva végre felértünk a Kövek Földjére. Kitárult előttem Meseország egy újabb kapuja, s csábítóan invitált a tovább haladásra. Bevallom még a lélegzetem is elakadt az elém táruló látványtól. Csak bámultam, múltak a percek, s mozdulni sem tudtam. Ez tehát az az egyik csoda, amit a Káli-medence nyújt nekünk halandóknak. Oly csodálatos ez a hely, szavakkal szinte leírhatatlan. A lélek feltöltődik az elé táruló bódító szépségtől, s forró szeretet támad a szívben. Talán így tudnám megfogalmazni amit ott éreztem. Tudom ez a gondolatmenet kevés ahhoz képest ami ott van, de ......
S akkor következzen néhány fotó. Remélem Ti is átérzitek majd ezeken keresztül azt, ami az én lelkemben kavargott! 
Nos ez még csak a "mézesmadzag" a természettől. 
"Kőkerítés" fent, lent haragos zöld, tömör fű.
Ezek bizony nem apró kavicsok. Tiszteletre méltó úgy a küllemük, mint a formájuk és méretük.
Kelemen-kő 
Az egyik legszebb és legnagyobb kőóriás a Kelemen-kő, mely több, egymáson elhelyezkedő kőtömbből áll. Tetején egy bizonytalan helyzetű, billegő kő helyezkedik el, ezért sokan csak ingó kőnek nevezik. 
Érdemes kicsit messzebbről is visszapillantani a Kelemen-kő felé. Különleges látvány! 
Bizarr látvány, vályúszerű bemélyedések.
A sziklatömb a fa koronájának lomb szintjéig ér.
Nehéz szavakat találni ehhez a látványhoz. Mesés!
Madáritató. 
A kövek felszíne igen változatos a külső behatásoknak köszönhetően. Felületükön kerekded bemélyedések, úgynevezett madáritatók, illetve hosszúkás vályúk képződnek, melyeket különféle növényi savak oldottak ki. Ezek hatalmas élővilágnak is életteret adnak, ilyen helyeken apró rákocskákkal és más vízi élőlényekkel is találkozhat az értő szem.

Véget ért a mese mára, zárul Éva mesetára - mondhatnám, de lesz még folytatása. Azt hogy itt lehettem sok kedves, segítőkész kollégának köszönhetem. 
Hálával tartozom a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak ahol dolgozom és a Balaton-felvidéki Nemzeti Parknak a lehetőségért, a csodálatos élményekért, a szép pillanatokért! 

Köszönöm a Ti figyelmeteket is, remélem jól éreztétek magatokat velem és legközelebb is ellátogattok hozzám! Legyen szép a napotok!

2013. november 1., péntek

Az Angyalok Földjén, avagy a Visegrádi-hegységben járva

A Tündérek Kertjében tett utam után egy héttel ellátogattam az Angyalok Földjére is. Kiindulási pontom ismét a Kétbükkfa-nyereg volt, csak most a másik irányban indultam el. Mint már a Pilisről írt blogomban is írtam, ez az egyik része annak a választóvonalnak, mely a mészkő és a vulkanikus kőzet összefonódását jelöli. Különleges jelenség, az út két oldala különböző kőzetet takar, s ez a jelenség feltűnően látszik is. A két hegyvonulat között nem csak kőzettanilag vannak különbségek, hanem területileg is, mivel a Visegrádi-hegység jóval nagyon területen fekszik mint a Pilis.

A Visegrádi-hegység földtanilag a Börzsönnyel alkot rokonságot, mivel mindkettő vulkanikus eredetű, andezitből épült fel. Legmagasabb pontja Dobogókő, mely közel 700 méter magas. Területén összesen 75 természetes barlang alakult ki, s ne feledjük: Magyarországon minden barlang ex lege védettséget élvez! 
Kiemelkedően szép helyei a Rám-szakadék, a Prédikálószék - innen a legcsodálatosabb a Dunakanyar látványa - , a Vadálló-kövek és a Holdvilág-árok a Vörös Meteor létrával. Én még ide sorolnám a Kis-Villám - Nagy-Villám útvonalat is, mely nekem nagyon tetszik. Ezeket a helyeket én már többször is végigjártam, talán érdemes lenne róluk is egy-egy blogot készíteni. 
E rövid ismertető után visszatérek blogom mai fő témájához.

Korán reggel ébresztő, összepakolás, s indulás a szentendrei HÉV-vel Pomázig, majd onnan tovább a dobogókői busszal Kétbükkfa-nyeregig. Sajnos ezen a reggelen nagyon fura idő látszott kialakulni. Pilisszentkereszt település határáig még úgy tűnt verőfényes, napsugaras napunk lesz, de ahogy egyre magasabbra emelkedtünk a busszal, ez a fény eltűnni látszott. Hát nem öröm az ilyen jelenség, de nincs mit tenni, ha már itt voltam tovább kellett menni. Ahogy elindultam az erdei ösvény felé, rögtön az tűnt fel elsőnek, hogy itt bizony elég komoly mennyiségű csapadék eshetett éjjel. Minden csupa víz, a turistaút nagy része helyenként alig járható az erdészeti gépek által kivájt mély gödrökben megálló víz mennyiségétől. (Itt szeretném megjegyezni, hogy anno ekkora gépekkel nem volt szabad a turistáknak kijelölt utakon menni, de ez sajnos már a múlté.) No de engem nem olyan fából faragtak, hogy ennek bármilyen visszatartó jellege lehetne. Ha vizes, hát vizes: indulás!  
Vörös levélszőnyeg üdvözölt utam elején, csodálatos látványt nyújtva.
Egy szép termetű bükkfa "súgta" ölelő gyökereivel: gyere közelebb hozzám.
Egy tejelő gombával is találkoztam. Szegényt valaki kidöntötte, én pedig feltettem egy szép, mohos sziklára lefotózni.
Utam egyre meredekebben haladt felfelé. Helyenként kőgörgeteges volt, nem nagyon tudtam bámészkodni - csak külön megállásokkal - , ráadásul a levegő páratartalma is nagyon magasnak tűnt az éjszakai esőzés után. No de mit nekem, indulás tovább. 
Próbáltam fotókon is megörökíteni az "apró kavicsokkal felszórt" utat, s talán a meredeksége is látszik. 
Szép tükör a fáknak, jó kis pancsi a turistának. Erről a fotómról ez jutott eszembe.
Kitartóan csörtettem Dobogókő felé, az út melyet kiválasztottam eszméletlenül szép volt! Már nem sok volt hátra, de hát egy "lökött" fotós mint én, lépten-nyomon megáll, mindig talál valami megörökíteni valót, ezzel természetesen lelassítva menetelését. 
Nos kérem kérdezném én: lehet ellent állni egy ilyen látványnak? A fa gyökere hidat képez egy kis patak vizének.
Báró Eötvös Lóránd Menedékházak: a kisebbik épület volt az első, mely Dobogókőn épült, majd pár évvel később a nagyobbik is elkészült. Jelenleg a kisebbik Turista Múzeumként, a másik épület pedig turistaházként működik. 
Mint már egy másik beszámolómban is utaltam rá, kizárólag a turistaház fotózása céljából jöttem fel eddig, a rendszeresen jelen lévő tömeget nem igazán kedvelem. Hangosak, nem tisztelik egymást és még hosszasan sorolhatnám, de inkább nem teszem. Ha már eddig feljöttem, a kíváncsiság becsábított a jelenleg is turistaházként működő épületbe, körülnéztem kicsit. 
Belépve rögtön a turistaságot is jelképező, régi dolgok kerültem látószögembe. 
Thirring terem - a gyalogos turisták étterme. Minden fából készült, melegséget áraszt, szinte maradásra csábító.
Thirring Gusztáv és báró Eötvös Lóránd fotói a falon. Mindkettőjüknek nagyon sokat köszönhet a turista társadalom. 
Téry Ödön és Egenhoffer Teréz fotója. Ők is nagyon sokat tettek a turistáskodásért.
Miután kibámészkodtam magamat a turistaházban, ahol nagyon udvariasan fogadtak és szívélyesen invitáltak egy fotózásra is, tovább kellett indulnom. Kicsit még kimentem a kiépített kilátó pontra, de sajnos nagyon rosszak voltak az időjárási körülmények, nem igazán kedveztek jó panoráma fotók elkészítéséhez. 
Pára és sötétség. Ennek a fotónak sokkal szebbnek kellene lennie, de ha már itt jártam, legalább ennyit hazahoztam magammal a látványból. 
Továbbmentem a Rezső kilátóhoz, de ........ 
Itt sem volt jobb a helyzet. Alig látszik a Duna csodálatos kanyarulata, a Rám-hegy és még sorolhatnám.
Bármennyire is elszomorító volt az időjárás miatt a látvány, mégis hosszú perceket töltöttem el itt, a látvány még így is fantasztikusan szép volt (ez a kép minősége miatt sajnos nem igazán látszik). 
Egy kis kalóriabevitel és szomjoltás után tovább indultam, hisz még elég hosszú út várt rám. Nehezen, de elbúcsúztam az elém táruló látványtól. 
Mint a fotón is jól látható, az út nem nevezhető éppen simának. Ilyen helyen járva az embernek mindig figyelnie kell, merre lép, nem tud kellőképpen bámészkodni.
Egy helyen még lehetőségem volt kikukucskálni a Dunára. Bevallom, ez a fotó minden párássága ellenére nagyon megtetszett nekem.
Tost Gyula obeliszk, mely már 1876 óta emléket állít egy nagyszerű erdőmérnöknek. A szikla is melyen áll, az Ő nevét viseli.
A Tost sziklához érkezésem után nagyon felgyorsultak az események, besűrűsödtek a szemnek, szívnek melegséget sugárzó látványok. Elérkeztem egy olyan ponthoz, ahol földbe gyökeredzett lábbal álltam, a lélegzetem felgyorsult, a pulzusom szaporább lett és mint oly sokszor már, forró könnyek indultak meg a szememből. Hihetetlenül szép volt! 
Akár egy szentély! Ez az a hely, ami miatt az Angyalok Földjének neveztem el utamat. Az a szó, hogy szép, kevés rá! Ez gyönyörűűűűűűűűűűűűű! 
Ahogy beléptem a Szentélybe, szinte azonnal ez a látvány fogadott. Mint egy forró, szeretetteli ölelés! Mesés!
Ilona pihenő. Sehol eddig ilyennel nem találkoztam. Napsütésben vajon milyen lehet? Vissza kell ide jönnöm!
Annyi minden visszatartott a haladásban, s tudtam hamarosan rám fog esteledni. Nehéz szívvel, de muszáj volt elköszönnöm ettől a helytől is, indulnom kellett lefelé a hegyről. Tudtam, hogy lesz még csoda amivel találkozni fogok, így az időm is egyre kevesebb lesz majd. Elég rendesen kiléptem, sikerült belehúznom, aránylag jól haladtam. Aztán ...........
Aztán ............... ismét "elgáncsolt" a természet. Lehet egy ilyen helynek ellent állni? Sokszor teszem fel magamban ezt a kérdést, hiszen egyszerűen képtelen vagyok tovarohanni. A Júlia-forrásnál ismét leragadtam.
S nem elég a forrás és a környezete, még egy csodálatos csoportos tintagomba is maradásra bírt. Ott nyújtózkodott, szinte tálcán kínálta magát nekem: gyere közelebb, nézz csak meg alaposan.
Alaposan megkóstáltam a forrás vizét, jó pár fotót is készítettem, kicsit meg is pihentem, majd ismét útnak indultam. 
Sok-sok évvel ezelőtt jártam a Lukács-árokban, akkor még jelzett turistaúton, melyet néhány felelőtlen ott járó miatt - balesetek - megszüntettek. Lefestették a jelzéseket, elterelték innen az embereket. Vadregényes, gyönyörű hely volt, s én egy régi térképpel a kezemben nem törődve a jelzetlen útvonallal nekivágtam ismét végigjárni ezt fenséges útvonalat. Bár elég nehezen járható, nem bántam meg eme döntésemet! 
Ez a látvány fogadott a Lukács-árok elejénél. Tele bedőlt fákkal, csak nagyon odafigyelve lehet haladni.
Semmi pénzért ki nem hagytam volna ezt a részt! Csodálatos!
Ez az útvonal hatalmas odafigyelést igényelt, sajnos kevesebb fotót tudtam készíteni, mivel helyenként még megállni sem tudtam volna. A patakban most alig csordogált a víz, tavasszal érdemes lenne visszatérnem és újra végigjárnom.
A Lukács-árok vége.
Hát hogy ne legyen oly egyszerű, néhány "kavicson" még át kellett bukdácsolni, hogy kiérjek az árokból. A látvány és az élmény felejthetetlen volt, mindenért kárpótolt.
Egy szép korallgombát is sikerült lencsevégre kapnom utam vége felé.
Ezen a vízmosáson lecsordogálva értem Dömösre.
Dömösre leérve kicsit még elücsörögtem a Duna parton, s gyönyörködtem a Börzsöny elém táruló sziluettjében, mely talán következő túrám célpontja is lehet. 

Az időjárás nem volt velem kegyes, mégis nagyon élveztem az egész utat, mesés helyeken fordultam meg, meghódítottam az Angyalok Földjét is. Remélem nektek is tetszett a látvány és legközelebb is ellátogattok hozzám! 

Köszönöm a figyelmeteket, mindenkinek szép napot kívánok!