2013. július 31., szerda

Mésztufalépcsők a Nyugat-Mecsekben

A Mecsekbe történő utazásom előtt is igyekeztem alaposan felkészülni - utána néztem mit hogyan lehet látogatni, mik az esetleges elérhetőségek - s ezek alapján indultam neki mindennap az előre betervezett útjaimra. Így történt ez a mésztufalépcsőkhöz való túrázásom előtt is. Az útvonalat úgy választottam ki, hogy Mánfa csodálatos Árpád-kori templomát megnézve megyek tovább a csodák birodalmába. 
Irány a volán pályaudvar, onnan pedig Mánfa. A busz sajnos csak a településhez vezető leágazásig vitt el - ilyen sajnos sokszor fordul elő - de ez egyáltalán nem zavart, kicsit legalább alaposabban  körülnézek. Aprócska község, kis templomuk éppen a település másik végénél áll, szinte a pusztaságban. Könnyen megtalálható, de... s itt kezdődött a probléma. Az interneten, továbbá az  épületnél található tájékoztató táblán is három különböző telefonszámot adtak meg elérhetőségnek a templom megtekintéséhez. Az első szám szóba sem jöhetett, hisz az önkormányzat ezen a napon nem dolgozott, a másodiknál az automata ezt közölte: "a hívott számot az előfizető kérésére kikapcsoltuk", a harmadiknál pedig: "a hívott szám ismeretlen". Nos ez kissé felbosszantott, nem igazán értettem kinek és miért jó, hogy így félrevezetik az embert? Még az is megfordult a fejemben, felveszem a kapcsolatot az ottani önkormányzattal, s felteszem nekik is ugyanezt a kérdést. Aztán mégsem tettem meg. Készítettem néhány fotót, megreggeliztem és tovább indultam tervezett utamra. 

A templomról:

A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templom az Árpád-korban, a 12. században épült román stílusban. A 13., 14. században kibővítették, bejáratát és ablakait gótikus stílusúra alakították át. Nos pontosan ez az, ami miatt nagyon-nagyon szerettem volna belülről is megnézni! 
Már a község címere is az Árpád-kori templomot hirdeti, rögtön a település széléhez érve. 

A Sarlós Boldogasszony római katolikus Árpád-kori műemlék templom.
Oldalról nézve látszik a jellegzetes gótikus átépítés, de teljes valójában csodálatos épület!
Bevallom nem kicsit voltam csalódott, de tenni sajnos semmit nem tudtam ellene. Bántott ez az egész, nehezen tudtam túllépni rajta, megemészteni pedig a mai napig sem tudom. Keserű szájízzel, de továbbindultam az erdő irányába. 

S ami utam további részén várt rám, maga a természet tökéletessége, teljes harmóniával, mellé madárdallal, patakcsobogással. A hely ahova mentem már a Nyugat-Mecsekhez tartozik, bár sokan inkább a középső részhez sorolják. Itt teljesen más a hegy kőzete, mint a keleti részen, megjelenik a mészkő egy különleges változata, a bitumenes mészkő. S hogy ez mit takar? Néhány szóban elmondanám nektek is.
A triász közepén a Mecsek területét sekély tenger borította, ekkor rakódott le a sötétszürke, nagy szervesanyag tartalmú bitumenes mészkő, ez a Nyugat-Mecsek jellemző kőzete. Nagyon jól karsztosodik - mint a mészkövek általában - , így a terület igen gazdag karsztjelenségekben, töbrök, víznyelők, barlangok találhatók nagy mennyiségben. A karsztvíz a hegység peremén, illetve a mélyebb völgyekben tör a felszínre. Ilyen karsztforrások táplálják a Melegmány tájvédelmi körzet patakjait is. A víz magas mész- és szénsavtartalmú, ezek lerakodásával alakulnak ki a nevezetes mésztufa gátak, lépcsők. A mésztartalomból nemcsak a korábbi rétegekre jut, hanem a vízbe hulló faleveleken, ágakon, gyökérdarabokon is kérget képez, és a szervesanyag elbomlásával alakul ki a kőzet lyukacsos szerkezete.
A Melegmány két fő völgye a hosszabb Nagymély-völgy és az ebbe a Petnyáki-völgyön keresztül csatlakozó Melegmányi-völgy. A leglátványosabb mésztufalépcsők, vízesések a Melegmányi-völgyben találhatók. Fő forrása az Anyák-kútja, a hozzátartozó forrásbarlang 60 m hosszú, és egy 2,5 m mély tó is található benne, amelyben vakrákok is élnek (a barlang teljesen érthető módon nem látogatható).

S akkor jöjjön néhány fotó a mésztufalépcsőkről. 

Nagymély-völgy: Ágnes-vízesés. 
Nagymély-völgy: Ágnes-vízesés. Itt nagyon jól látható a mésztufa képződés.
A Petnyák-völgy.
A Melegmányi-völgyben található legnagyobb mésztufalépcső forrásvize, az Anyák-kútja.
A legnagyobb és a legszebb!
Kicsit közelebbről nézve.
Feljebb menve még mindig fantasztikus képződményeket láthatunk.
Eszméletlenül szép látvány. S a hangja? Csodás!
Bevallom, nem igazán tudtam betelni a látvánnyal.

Minden, ami a lelket kényeztetni tudja, megtalálható egy helyen. Olyan érzés volt itt járni, mintha az Édenkertben lettem volna. Remélem nektek is tetszik a látvány, bár ezt saját szemetekkel is látnotok kellene! 

Köszönöm, hogy velem tartottatok, további szép napot! Remélem a következő blogomban is találkozunk majd!

2013. július 28., vasárnap

Siklósi vár

Siklóson tett kirándulásomról már több blogot és albumot készítettem. Eljött az ideje magáról a várról is néhány szót ejtenem, természetesen pár fotót is mellékelve.

A várról már 12. századi írásos emlékek is vannak, bár valójában inkább a 13. század vége felé kezdődött el az építése. Ekkor kezdődött kialakulni a korai gótika, melynek részleteit egy előző összeállításomban már ecseteltem is. Az egyetlen, szinte teljesen gótikus eleme az épületegyüttesnek a várkápolna. Erről most nem is mondanék többet, hiszen mostani "főszereplőm" maga a vár. Kicsit ugyan elkanyarodtam fő témámtól, de úgy érzem, ezt meg kellett tennem.
Tehát a vár! A kezdeti építési folyamatok egészen a 18. századig elhúzódtak kisebb-nagyobb átépítések és tulajdonos változások miatt. Így kerülhetett be a reneszánsz és a barokk stílus is. Sajnos a reneszánszból sem sok minden maradt fenn.
Nem szeretnék itt senkit sem száraz történelmi adatokkal terhelni, inkább próbálom a magam módján elmondani a tudnivalókat remélve, hogy nem foglak benneteket untatni vele.

El kell mondanom, azon a napon mikor Siklóson jártam, tikkasztó hőség volt, az ódon falak se nagyon tudták enyhíteni a meleget. Ennek ellenére kitartóan, alaposan végigjártam, minden szegletét megnéztem - már amit lehetett - , sok-sok fotót készítettem, hisz ezek segítségével lehet hazahozni a legszebb emlékeket.

Már a kapu elé érkezve - az azóta sajnos közülünk eltávozott - Zenthe Ferenc, a kuruc-labanc csaták, a Tenkes kapitánya, e kedves kis történet jutott eszembe, újra leperegve előttem néhány jelenet. Bár  jól tudott, hogy nem itt forgatták az egész filmet, a köztudat mégis Siklóshoz köti, s ez így is van rendjén! Az itt élők rendkívül büszkék történelmi várukra, városukra, jó érzés volt hallgatni őket ahogy történeteiket mesélik.
A várfal mint a többi várunké is, sajnos eléggé sérült, de ami megmaradt, arra nagyon vigyáznak az itt élők! Ez szerintem remek dolog.

A vár egyik legépebben megmaradt része a feljáró és a fő bástya.
Ezen a helyen kezdtek el leperegni előttem kurucaink néha megmosolyogtató jelenetei a Tenkes kapitánya című filmből.
Mint a fotón is látható, a védőbástyák nagyon romosan maradtak fenn.
A kapun belépve első lépteim a tömlöc felé vezettek, ahová "a bitangokat" vetették anno. Kicsit megrázó volt a látvány, a kor szokásainak megfelelő sötét hely, ahol a rabokat tartották, s a kínzó eszközök, mellyel vallomásra kényszerítették őket. Ez a látvány engemet a kegyetlen bánásmódra emlékeztetett.
Bár a látogatók számára lámpa világít a tömlöcnél, még belegondolni is rossz, milyen életkörülmények lehettek itt. Nyirkos, sötét falak, bogarak, rágcsálók, s még ki tudja micsoda. Brrrrrrrrrrrr. 
Ezek a kínzóeszközök ha beszélni tudnának, vajon mit mondanának? Elképesztő fájdalmat okozhattak velük!
A fogdából kilépve kis időre volt szükségem, a látottak megemésztéséhez. A sötét középkor kínzó eszközeiből még bőven volt bent látnivaló, most csak egyet kiragadtam. Sokszor találkoztam már számomra brutálisnak tűnő dolgokkal, de mindig fel kell "épülnöm" a látottak után.
Miután "kiengedtem" a rideg valóságból, egy reneszánsz kiállítást néztem meg, melyről egy album készítését tervezem a későbbiekben. Jó is volt ez egy kis feszültség levezetőnek.
Következett a gótikus kápolna, amelynek látványa végre teljesen helyrebillentette a lelki egyensúlyomat is, de erről itt több szó már nem fog esni. Már ismeritek (már aki olvasta a blogomat).

Találtam egy nagyon szép, eredetiben fennmaradt reneszánsz erkélyt is, melynek nagyon örültem.
Egyes vélemények szerint ez egy reneszánsz erkély. Hát én kicsit tanácstalan vagyok. Maga az építmény valóban az lehet, de belül?
Nos ez az, amire utaltam. A freskó töredék és a hálózatos boltozati díszítés.
Ez el nem vitatható pazar gótika!

A várpalotában számos kiállítást találhatunk, nekem nagyon tetszett az egész. Akadtak hadászattal kapcsolatos dolgok, és természetesen borászati is, hisz Siklós szorosan a Villányi borvidék része.
Különböző buzogányok.
Szarúíves számszeríj, melynek használata nem kis tudást igényelt.

A Sárkányos Lovagrend címere.
Régi borászati eszközök.
Hatalmas terület ez, nagyon nehéz röviden, tömören bemutatni. Remélem tetszett amit láttatok! 

Legyen szép napotok, viszontlátásra!


2013. július 23., kedd

Siklós, várkápolna

Kis időre ismét visszatérek a Siklóson tett látogatásom helyszíneinek egy újabb területére. A csoda amit szeretnék megmutatni nektek, az a kis hazánkban oly kevés számban fennmaradt, szinte teljesen gótikus épületek egyike, a Siklósi várkápolna.
Magában, a siklósi várban is megtalálható néhány gótikus vonás, de jellemzően inkább reneszánsz és barokk stílusban épült. Ennyi kitérés a várról, bemutatására egy későbbi posztban kerítek majd sort.

S akkor következzen a késői gótika csipet reneszánsszal megfűszerezett csodásan fennmaradt darabja, blogom főszereplője.

A gótikus stílus Magyarországon a 13. század második felében kezdett el kialakulni, s még erősen viselte a román - Árpád-kori - stílus jegyeit. Azonban itt már elkezdtek kitágulni a terek, a lőrésszerű ablakok megnyúltak, kiszélesedtek, ezáltal sokkal több fényt engedve az épületekbe. A román rózsaablakos stílusjegyek helyenként még megmaradtak, de kialakult a csúcsíves forma is. Ez a belső terekben is megjelent, a külső falakhoz pedig támpillérek kerültek, melyek a főfalaknak adnak erősítést. (Erről részletesen szintén egy másik blogomban szeretnék írni nektek, ahol egy gótikus, több hajós templom bemutatását tervezem.) A román stílusú építészetben még a dongaboltozattal találkozhatunk, melyet a gótika is megtartott, alkalmazott is helyenként, azonban megjelentek a különböző szebbnél szebb jellegzetes új boltozati formák is. A kor előrehaladtával egyre erőteljesebben vált még határozottabbá a gótika, a 16. század vége felé pedig már kezdett kialakulni a reneszánsz stílus is. Ez még finomabbá tette az akkor épült templomok, kápolnák megjelenését.

A román stílus letisztult vonalvezetése, egyszerű szépsége továbbfejlesztve egy karcsú, íves formát generált, ez már a gótika, mely össze sem téveszthető semmi mással. Magát a gótikát leginkább a templomok építésénél alkalmazták, sajnos azonban nagyon kevés maradt meg ezekből a fantasztikus szépségű épületekből, épületrészekből. A fennmaradtak között is akadnak olyanok, melyek már a reneszánsz jegyeit is magukon hordozzák. Egy ilyen ritka darab a Siklósi Várban található várkápolna is.

Az ódon hangulatú várfalak közt sétálva egyszer csak egy tünemény sejlik fel a horizonton, egy támpillérrel megerősített építmény. 


Az egyhajós kápolna szentélye híven tükrözi a gótika - támpillérek,  függönyíves ablakok (nyelvmotívum) - stílus jegyeit.

 A kápolna bejárata még a román stílust - bélletes kapu (gyámköves) - követő, kevésbé díszes, gótikus megjelenésű. Ígéretes látvánnyal invitálja be az ide érkezőket.

                               S aztán a tér kitágul az érkező előtt, s megláthatja a csodát! 

 Az egyhajós, mérműves (kőrácsos) ablakokkal készült, gazdag gótikus boltozású szentély.  

 A szentély csodálatos, lenyűgöző látványt nyújtó gótikus hálóboltozata.

Egy itt őrzött kőfaragvány a szentély oldalfalán.

A 15. század első feléből származó falfestményeket tartalmazó kegyúri fülke.

A 15. századból származó freskó töredék.

A csúcsíves formájú, gótikus karzat.

A karzatot faragott oszlopok tartják.

A karzat csúcsíves, dongaboltozatos alsó része. 

 Visszatekintés a karzatról a szentélyre. Mennyei látvány! 

Amit akkor és ott én éreztem: szeretet, csodálat, áhitat, gyöngédség és még valami - aminek az elbírálását rátok bízom - , talán a fotóimon keresztül sikerült nektek is átadnom. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem tetszett nektek is! Legyen szép a napotok!


2013. július 10., szerda

Árpád-kori templom, Cserkút

A Babás-szerkövekről írt előző blogomban már megemlítettem Cserkút apró települését, hiszen arra fűztem fel a történetemet is. A csodáról, ami ott található azonban nem tettem említést, erről most szeretnék nektek mesélni. Ez a csoda pedig nem más, mint a Keresztelő Szent János templom, mely az Árpád-kori építészet egyik talán legszebben fennmaradt épülete.  
Aki egy kicsit is ismer tudja rólam, hogy mennyire szeretem ezt a stílust a maga egyszerű, letisztult vonalvezetésével, az apró ablakokon szinte csak besurranó fényeivel, nyugalmat és békességet árasztó megjelenésével.

A templom egyes vélemények szerint a 13. században épült, de vannak ennek ellentmondó adatok is, miszerint már a 12. század végén elkezdték az építését. Ennek eldöntése, pontos meghatározása még a szakemberekre vár. Egy biztos: oly egyszerű s oly szép, szinte megsimogatja az ember lelkét is.


A templom egyhajós, deszkaborításos, fazsindelyes. A 14. században toronnyal is megtoldották. 


Különlegesség a kő kupola, mely napjainkban már sajnos nem igazán látható. 


A déli oldalon látható vakolatlan részen volt anno a sekrestye, mely a török uralom idején pusztult el. 


Az ajtó a templom déli oldalán nyílik, megvédve a belépőket a hideg északi szelektől. Alul csipkésre faragott téglák díszítik, felülről pedig egyszerű, szerény párkányzat védi. 

Belépve - szakemberek véleménye szerint - a legépebb falképsor tárul elénk. Tobzódó színekkel és gazdag formavilággal rendelkező, bizánci stílusú freskókat láthatunk a falakon.


A hosszúkás, téglalap alakú freskón a felső részen a 12 Apostol egész alakos képe tárul elénk. Az arcok átszellemültek, a ruházatuk szépen, redőkben omlik alá. Az alsó részen a fájdalmait tűrő Krisztus látható.


A szentélyt a hajótól elválasztó diadalív jobb oldalán sárkányölő Szent György lovag látható egy almás deres hátán, azonban hiányzik a sárkány. Ezzel az ábrázolásmóddal Magyarországon csak itt találkozhatunk. Egyes vélemények szerint még fellelhető ilyen Dél-Franciaországban is. 
A freskó alatti felírás "Anno Domini MILE CCC XXX QVIN(T)O" jelentése: "Az úrnak 1335. esztendejében ... szent tiszteletére. Annyi még tudható, hogy a freskó Szent Mihály napján készült el, de a festő neve sajnos már nem derül ki.


A diadalív bal oldalán, a sárkányölő Szent György ábrázolással egy szintben Mária, az Istenszülő látható. 



A diadalív központjában az Ítélő Krisztus látható. (Sajnos már nem igazán jó állapotban.)


A szentély freskói sajnos nagyon tönkrementek, csak következtetni lehet az ábrázolt alakokra. Idézem: "Nem kizárt, hogy itt az összes Árpád-házi férfiszent (István, Imre, László) látható volt egykoron".


Egy igazán egyszerű, puritán karzat.

A török uralom, a kuruc harcok, mind-mind ártottak a templom állagának. A kőből rakott falak ugyan álltak, de a sekrestyét lerombolták (lásd a helyét a fotón), a szentély teteje, a tető és a harangtorony beomlott. Az 1725-ös helyreállítás során a freskókat gondosan levakolták és meszelték. Ennek köszönhető, hogy az 1968-ban fellelt és 1970-72-ben restaurált freskók szinte teljes mértékben megőrizték szépségüket.


S akkor a tőlem megszokott módon pillantsunk még vissza egy pillanatra erre a csodára!

Most így,  "mesém" végére érve még adós vagyok valamivel. Hálásan köszönöm a lehetőséget, hogy láthattam ezt a fantasztikus templomot! 

Vissza kell még ide térnem, nem feledlek Cserkút!

Legyen szép a napotok, találkozunk a legközelebbi blogomban!

2013. július 4., csütörtök

Babás-szerkövek

Bevallom mikor a Babás-szerköveknél jártam még nem is gondoltam arra, hogy vajon miként fogalmazom meg később a gondolataimat. Bármilyen hihetetlen, nem is olyan egyszerű dolog ez. A Mecsek hazánk legváltozatosabb kőzettani felépítésű, s talán a legbonyolultabb szerkezetű vonulata.  Aki csak egy kicsit is ismer tudja rólam, hogy alaposan utána szoktam nézni a dolgoknak. Így volt ez elutazásom előtt is, előre összeállítottam hogy merre szeretnék menni, mit szeretnék látni.
Én személy szerint ezt nagyon jó dolognak tartom, mert így fel tudok készülni egy kis helyismeretből is. No de a terv és az utólagos megfogalmazás mint tudjuk, két különböző dolog. Hazaérkezve, telve a szebbnél-szebb élményekkel szembesültem a ténnyel, húúúúúúúúúúú a Mecsekben mennyi kőzetfélével találkoztam! Volt ezekben vulkáni eredetű és üledékes is, ezeken belül pedig hajaj, de mennyiféle.
Manapság az interneten nagyon sok mindennek utána lehet nézni, de - és itt szembesültem a valósággal - a Mecsekről szinte semmit nem találtam, ami részletesen bemutatná nekem, földi halandónak, milyen összetételű is ez a csoda vonulat. Hát ez nem könnyítette meg a dolgomat, de nem vagyok egy könnyen feladós fajta, szívósan megküzdök az élményekért, a tudásért. S lám megérte!

S akkor következzen egy kis kőzettörténet.

A Nyugat-Mecsekben idősebb - magmás és átalakult - kőzetek alkotják a felszínt. A terület rendkívül jelentős geológiai értéket képvisel hazánkban. A perm és a triász időszak különböző homokkőrétegei rendkívül érdekes jelenséget mutatnak. Tarka, szürke, "fedővörös" és lilakavicsos részre osztható. Később kifejlődött egy szürkészöldes homokkő réteg is, ebből termelték ki régen az uránércet.(s ez még csak töredéke annak a sokféleségnek, mely itt található)
A Nyugati-Mecsekre jellemző jakab-hegyi homokkő rétegsora vöröses, szürkésvörös konglomerátummal (kemény, kovával összecementálódott kavicskő) kezdődik. A kavicsok kvarcból, kvarcporgírból, gránitból és metamorf (átkristályosodott) kőzetekből állnak, ezért nehezebben pusztulnak le, mint a környező homokkő. A lefolyó víz, a szél és a fagy eróziós tevékenysége alakította ki ebből a híres kőgombákat, a Babás-szerköveket (valaha kemény anyagukból szerszámokat is készítettek, erről kapták a nevüket). Rétegei nem párhuzamosak, hegyes szögben metszik egymást, keresztrétegzett homokkő. (Köszönöm a szakmai segítséget!)

Egy kis florisztika

Növényvilága elég szegényes, jellemző fatársulása a virágos körises-molyhostölgyes bokorerdő. Rendkívül vékony a kőzeten kialakult talaj, a fák nem képesek záródni, rengeteg fényt engednek át. Ennek ellenére a jellemző aljnövényzet moha - egészen napszítta, fakó zöld színű - és néhány szál pázsitfűféle. Ennek oka valószínűleg a szokatlanul vékony talajrétegnek köszönhető. Bevallom, eddigi útjaim során még soha nem találkoztam ilyen jelenséggel, de még hasonlóval sem.

Az utunkról

Cserkútról indultunk, Kővágószőlös település szélét érintve a Jakab-hegyre. Utunk hosszasan nyílt területen vezetett, de már ott feltűnt, a homokkő állaga és színe. Az égető napsugarak elől jól esett a Makka nevű részhez érve végre bekanyarodni az erdős részre. Eleinte aránylag magas, sudár, de gyér lombozatú molyhos tölgyek alatt haladtunk, aztán az emelkedő meghozta a meglepetéseket is.
Az egész útvonal nehezen járható, sziklatörmelékes meredély, néha szinte átbukfenceztünk a köveken. Egy bizonyos magassági szintet elérve a fák szinte törpe méretet öltve, már árnyékot is alig adtak. Ennek ellenére végtelenül élveztem a látványt, ami elém tárult. Sok "kavicsos" helyen fordultam már meg, de ez minden képzeletemet felülmúlta. 
Aztán egyszer csak elém tárult a csoda! A szerkövek! Rengeteg fotót láttam már róluk, de életben találkozni velük felülmúlhatatlan élmény! "Pár" fotó készítése után azonban indulnunk kellett tovább. Hanem ami ezen az útszakaszon várt ránk, még jobban ledöbbentett. 
Pár perc gyaloglás után elérkeztünk a Sas-fészek nevű sziklafalhoz, mely régen kőbányaként funkcionált. A hatalmas sziklafal leginkább egy templomi oltárra emlékeztetett, bevallom kicsit megszeppenve álltam előtte. Innen hogyan tovább? A sziklafal folytatásaként közel 60-70 cm-es magasságú "lépcsőfokok" segítségével kellett felmásznunk. Eleinte kicsit féltem, de nagyon sajnálnám, ha kihagytuk volna ezt az élményt.
Felérve a fal tetejére következett a következő meglepi. Félelmetes meredekségű, sűrűn kőfolyásos lett ismét az utunk. Néha olyan érzésem támadt az út meredekségétől, hogy a gravitációs erő visszahengerget a hegy lábához, de ismét győztem! Erősebb vagyok, csak azért is felmegyek, s lám sikerült ez is! 
Végre sík szakaszra értünk, jól esett lazán sétálva menni a legendás Zsongor-kő irányába. Kicsit fáradtak voltunk már de ...  Odaérve még a lélegzetem is belém szorult. Istenem de gyönyörű! Ezt mindenkinek életben is látnia kellene! Csak álltam hosszú percekig és megrészegülve itta szemem az elém táruló pazar kilátást! Még most is alig tudom elhinni, hogy végre sikerült nekem is eljutnom ide. Hosszas bámészkodás után utunkat folytatva elértünk a Pálos kolostor romjaihoz, ami már a Jakab-hegyen található. Pihizés, szendvicsmajszolás és irány vissza Pécsre. 

Tanulság? Nincs mit! Ha még egyszer eljutok ide, ugyanezt az útvonalat fogom választani, mert bár nagyon nehéz, technikás, mégis csodálatos! 

S akkor néhány felvétel arról, amit láttunk.

Utunk Cserkútról indult Kővágószőlős érintésével.

Az a bizonyos kék háromszög jelzés, mely szinte egész utunkon végigvezetett. Hát felejthetetlen volt, az már biztos!
Amerre a szem ellát, mindenhol kő, kő hátán. Igazi háromszög út!
Kis időre elbúcsúztunk a kék háromszögtől, áttértünk a pirosra. Ez az út vezet a Babás-szerkövekhez.
A talajréteg rendkívül vékony, szinte semmi aljnövényzet sincs, a fák is roppant alacsonyra nőttek. Különleges látvány.
Ó igen! Már látszik az első Babás-szerkő!
Igazán különleges a rétegződése, s látni a két színt is: a vöröset és a szürkét is.
Érdemes kicsit oldalnézetből is megtekinteni. Különleges élmény!
Akadnak olyan képződmények is ahol szinte terasz szerűen kinyúlik a levegőbe, s szinte csábít arra, hogy kiüljek rá és élvezzem az elém táruló mesés látványt.
Engedtem a csábításnak, s megérte! Ilyen látvány felülfől Cserkút apró települése. Gyönyörűséges!
Ez pedig Kővágószőlős. Szép kis település ugye?
Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal! Meseszép!
Egy újabb képződmény, s még számtalan található itt.
Visszatértünk a kék háromszög jelzésre. Helyenként szinte átbukdácsoltunk a kőgörgetegeken.
A Sas-fészek impozáns sziklafala tekintélyt parancsolóan meredezik az ég felé.
Figyeld, hol vannak felfestve a jelzések, s látni fogok, mily bizarr méretű lépésekkel kell ezen a falon felmenni. Technikás, gyönyörű hely! 
A Remete-barlang.
Lejárat a Mecsek egyik talán legszebb szerkövéhez, a Zsongor-kőhöz.
A legendásan szép Zsongor-kő.
Egy kis ízelítő az innen élvezhető panorámából.
Jakab-hegy: Szent István kilátó.
A Pálos kolostor romjai a Jakab-hegyen.
Jakab-hegyi tó. Egyes vélemények szerint még a pálosok munkája.

Lehet hogy kicsit talán hosszadalmasabb lett ez az összeállításom, de ezt az utat csak így tudom megmutatni nektek is. Hatalmas mennyiségű fotót készítettem, nehéz volt eldönteni, melyiket is tegyem fel ide. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok, legyen szép a napotok! Remélem legközelebb is "eljöttök" majd hozzám!