2013. június 29., szombat

Szentháromság Plébániatemplom - Siklós

Siklóst sokan a várral, és a Tenkes kapitánya történettel azonosítják - nincs is ezzel semmi gond -  de annak, aki alaposan felkészül ide érkezése előtt, tartogat még számos fantasztikus meglepetést ez a csöndes kis városka.
Ilyen többek között a Szentháromság Plébániatemplom is, melynek meglátogatására bevallom, nem kis izgalommal készültem. Aztán elérkezett a pillanat, amelyre oly régóta vártam már: megérkeztem, s láss csodát - nyitva a kapu -, a templomot éppen dolgos kezű asszonyok készültek friss virágokkal feldíszíteni. A kíváncsiság nagy úr mint tudjuk, így bemerészkedtem a szépség eme birodalmába. A hölgykoszorú nagyon kedélyesen fogadott, mosolyogva bátorítottak, menjek csak beljebb, nézzek körül jó alaposan, fotózhatok amennyit csak kedvem tartja, érezzem jól magamat! Ilyen invitálásnak ugyebár nem is lehet ellenállni! Nosza, el is indultam felfedezni az Éden egyik csodáját. S hogy miért is nevezem Édennek? Gótikus szentélye és híresen hírhedt freskói teszik azzá!

A kapun belépve sejtelmes félhomály fogadott, a szentély felől pedig jókora szembe fény várt rám, de ez cseppet sem csökkentette a bennem rejlő kíváncsiságot. A gótika az egyik kedvenc építészeti stílusom, s ezzel kis hazánkban sajnos csak nagyon kevés helyen találkozhatunk. Ennek számtalan oka van - háborúk, átépítések és még sorolhatnám. No de azt hiszem eleget hablatyoltam, ideje a lényegre térnem, s bemutatnom ezt a csodát!

A templomról a legkorábbi írásos emlék 1333-ból származik. Eredetileg valószínűleg még az Árpád-kor stílusjegyeit viselte magán, később azonban statikai problémák miatt lebontották az eredeti szentélyboltozatot és a két zárókő újrafelhasználásával valamint díszes konzolok falba építésével a szentélyt újra beboltozták, akkor már a korai gótika jegyében.
Az 1410-es években a konstanzi zsinat idején vagy közvetlenül utána a szentély teljes felületét olasz mesterek falképekkel díszítették. A képek tematikáját Gara II. Miklós, akkori nádor megbízásából az ágostonos kolostor házfőnöke határozta meg. A freskók Szent Ágoston tanításának leglényegesebb tételeit jelenítik meg.
A török hódoltság ideje alatt a templomot sajnos nem az eredeti rendeltetésének megfelelően használták. A török uralom után 1687-ben Boszniából, a Szent Lászlóról elnevezett rendtartományból ferences szerzetesek érkeztek és telepedtek meg Siklóson. Ők látták el az itteni hívek lelki gondozását. Az akkor már romos épületet teljesen átalakították. A szentély északi falán nagyméretű ablakot nyitottak, padlója alá a 18. században kriptát építettek. A 18. századi, valamint az 1931-ben elvégzett nagyobb javítások, átépítések a középkori freskók részleges pusztulását eredményezték.
A lemeszelt freskókat 1985-ben falkutatások alkalmával fedezték fel, ez a feltárás kisebb megszakításokkal 1995-ig tartott. Ennek eredményeképpen láthatók a templomban Magyarország gótikus falképei közül a legjelentősebbek. 

S akkor következzen néhány felvétel erről a csodálatos helyről. Sajnos a fényviszonyok nagyon rosszak voltak, emiatt a fotók sem lettek túlzottan jó minőségűek.

Szentháromság Plébániatemplom - Siklós
A gótikus szentély még így, félhomályban is csodálatos! 
Az oldalfalakon az oltár mögött, a keleti napfényt beengedő mérműves gótikus ablakok között két sorban egymás felett a tizenkét apostol kapott helyet. 
Az oltár felett a Maiestas Domini, a fenséges Krisztus emeli magasba az Élet könyvét, hangsúlyozva, hogy Ő minden lét és megismerés forrása. (sajnos csak kis töredéke látható) 
A boltsüvegen az Ó és Újszövetség egységére utaló freskók láthatóak. 
A déli fal sekrestyébe vezető, középkori ajtaja mellett ívsorral záródó ülőfülke mélyed a falba. A három mezőre osztott hátfal közepén Szent Ágoston püspök, tőle jobbra és balra Szent István és Szent Lőrinc diakónusok láthatók. (a beszűrődő erős fény miatt kénytelen voltan a fotót így elkészíteni) 
A szentélyben valamivel több, mint 400 négyzetméternyi felületen találhatunk középkori festett töredékeket. Jó lett volna kedvezőbb fényviszonyok között fotózni, de úgy érzem, talán így is átjön a hely szépsége a képeken keresztül.
Folytatás következik, addig is legyen szép a napotok!


2013. június 18., kedd

Gondolataim fotók nélkül.

Úgy kell barátként elfogadni a másik embert, ahogy van, még ha néhol nem is érted meg őt. Az okok, amiért szereted, lényegtelenné teszik azokat a dolgokat, amiket nem értesz. Nem kell megértened, s nem is kell ugyanúgy tenned, az ő életét élned. Ha igazán szereted, akkor úgy szereted, ahogy van, hiszen eleve ezért lettél a barátja. 

Napok óta kavarognak különféle gondolatok a fejemben, aztán megszületett bennem a döntés:  kiírom magamból, mert feszíti a lelkemet, s el kell mondanom!

S akkor most következzen a történetem. 

Néhány évvel ezelőtt - a szelídgesztenyének köszönhetően - megismerkedtem valakivel, akiről akkor még nem is gondoltam volna, hogy igaz barátommá fog válni. Hosszú levelezések előzték meg személyes találkozásunkat, mely nagyon kellemes, vidám hangulatban telt el. Rengeteget beszélgettünk, egyre jobban igazolódni látszott, hogy szinte teljesen azonos az érdeklődési körünk: mindketten rajongunk a természetért, nagyon szeretünk fotózni.
Következő alkalommal az ő kedves invitálásának eleget téve még bensőségesebb hangulatban telt el a napunk. Kitűnő házigazda, remekül éreztem magamat!

Azóta persze pár év eltelt, voltak újabb közös, szép élményeink. Ha valamelyikünk rosszabb hangulatba került, ezen a problémán is türelmesen átsegítettük egymást, hiszen a jó barátok mindig, mindenben segítenek a másik félnek.

Jó érzés tudni, van kire támaszkodni, van kinek elmondani a gondokat, s tudni számíthatsz a másikra! 

Az évek során az is kiderült, szinte olvasunk egymás gondolataiban, s hogy egy őszinte, mély baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, ahol nincs helye a félreértéseknek. Azonnal tisztázunk mindent, őszinték vagyunk egymással, ez az alapja mindennek.

Az igaz barátság szinte olyan érzés mint a szerelem, csak talán még mélyebbek az érzések. Vigyázni kell rá, mert igen törékeny! Néha akadnak nehéz pillanatai is, de sok türelemmel és megértéssel örökké tartó kapcsolattá válhat.

Bízom benne, hogy mindez megmarad kedves Barátom neked és nekem! 

Köszönöm hogy meghallgattatok, legyen szép a napotok! 

2013. június 15., szombat

Börzsöny

Pillantás a tájra

A Duna fölé ugró Prédikálószék - Visegrádi-hegység - kőkatedrájáról egyetlen pillantásba belefér az egész Börzsöny. A tekintet szabadon fut végig egymásra tornyosuló hegyein, hosszú gerincein, s akár a madár, fölülről látunk végig szépséges tömegén. Határai élesen kirajzolódnak; csúcsai elkülönülten törnek fel, de összefüggő hullámokként folynak egybe; élesen bevágott völgyei, besüppedt medencéi lágyan pihennek el a dús erdőtakaró alatt. S mintha az egész hegységet egy könyökben meghajlított óriás kar tartaná. A nagy Duna-kanyar öleli át délről, azon nyugszik; s úgy tűnik, mintha a Börzsöny mérhetetlen súlya térítette volna ki útjából az országos nagy folyót, ahogy ránehezedik a Hegyestető és a Szentmihály-hegy ék alakú kiszögellésével. Nyugaton és északon a lusta Ipoly, keleten a Cserhát lankás dombvidéke határolja, s az így körülzárt nyolcszáz négyzetkilométernyi terület szinte egyetlen, összefüggő erdőség és lépcsőzetesen magasodó ormos hegyek sorozata, fel az északi határig.

A déli előhegyek, az Ördög-hegy, a Rigó-hegy, a Szentmihály-hegy itt lógatják be lábukat előttünk a Dunába. Meztelen andezit szirtjeik tükörképe csendesen reszket a méltóságteljesen hömpölygő folyam árján. Mögöttük a kóspallagi szántók mélybarna sávjain túl, merészen szökik fel a hegység főtömege a Nagyinóc, a Nagyhideghegy, s a tornyos felhőként kéklő Csóványos. Ez az északi főgerinc aztán úgy bocsátja ki mellékgerinceit minden égtáj felé, mint hatalmas polip a csápjait. Csillagszerűen szerteágazó völgyei mélyen árnyaltan fekszenek körös-körül. Az alacsonyabb előhegyek pedig ott tolonganak mindenütt a Csóványos lábánál, keleten lefutnak a nógrádi lapályig, nyugaton meg az Ipoly völgye szelídíti halmokká őket. Az elsimuló határhegyek lecsendesült hullámain mint kővé vált gálya horgonyoz északnyugaton a Nagygalla.

A magyar erdő közül a Börzsöny kelti legkevésbé a műerdő hatását, mert nemrég nyúlt hozzá csak az ember. A Csóványos körüli részeken, a legmélyebbre vágott szakadékos völgyek meredekjein ma is szinte őserdő fogad, noha alig van már egyetlen eldugott zuga is, amely ne lenne tervszerű kezelésben. Mégis a természetes erdő hangulatával fogad magába, összefüggő lombtakarója úgy borítja be hegyeit, völgyeit, mint hajdan - a nagy irtások előtt - a Bakony. Nem települt belsejébe falu, egységeit nem bontotta meg még fejsze és a fűrész. A községek csak körülölelik, szegélyéhez tapadnak, lombszoknyája fodraiba kapaszkodnak, s amelyek jobban megközelítik - mint Kóspallag, Márianosztra, és Szokolya - azok is csak az előhegyek medencéiben, a nagyobb völgyek kapujában foglalnak helyet.

Minden fa úgy nő ahogy akar és ahogy tud, amennyi helyet kiharcol magának.A mohapárnákkal borított százados óriások körül seregestül tülekednek felfelé az elszórt magról kelő fiatalok, a lekülönbözőbb életkorú ivadékok. Összeroskadt hatalmas fatörzsek korhadnak szertedőlve, némelyiknek a gyökere néz égre, ahogy a vihar kifordította, de vastag gyökérágairól megint csak tömegestől hajt az új sarjadék. Bokáig süpped a bakancs a sok évtizedes avarba, lehullt gallyak, ágak korhadó tömegében lépni is alig tud a láb, s vadul burjánzó kúszónövények húznak-vonnak mindenfelé tüskés fonadékot. Itt vadkomló, amott iszalag ölelgeti a fákat, rájuk hurkolja magát, nyakukra tekergőzik, ágról-ágra mászik, s kötélvastag, megfásult indái úgy lógnak alá, akár egy trópusi erdő liánjai. 

A meleg színek uralkodnak: tavasszal és nyáron a lombtenger száz árnyalatú zöldje, ősszel a vörös, a narancs, a bíbor, a barna pihentet, télen a sárgán szikrázó, napsütött hótakaró hangol derűre. 
Áradó napfény, a sok békés szín, a kristálytiszta levegő, a hallgatag erdők beszédes csendje, az egészség, a jó kedély, az életöröm. 


Ezt adja a mi Börzsönyünk, induljunk el hát a hozzá vezető úton!

A Duna fölé ugró Prédikálószék kőkatedrájáról egyetlen pillantásba belefér a Börzsöny.

Remélem sikerült kedvet csinálnom nektek, hogy elmenjetek erre a csodálatos helyre! 

Köszönöm hogy "velem" voltatok, találkozunk a legközelebbi blogomban!

2013. június 13., csütörtök

Kedvenc helyeim - dolomit hegyeink

Előző összeállításomban próbáltam - talán kicsit túl tudományosan - elmondani nektek, mi is az a dolomitjelenség. Kedvenc főnököm elmagyarázta nekem, hogy ezt akár egy rövid gondolatmenetben is elmondhattam volna.
Hogy őt idézzem: "A morzsolódó kőzettörmelék folyamatosan mozog a lejtés irányába, a gyep pedig nem képes záródni. Ezáltal egy csodálatos, mozaikos élettér jön létre, különleges növényvilággal."

Erről a jelenségről én akár regényt is képes lennék írni, de nem szeretnélek untatni benneteket a száraznak tűnő tudományos megfogalmazásokkal. Ennek ellenére néhány dolgot még el kell mondanom.

 Az itt élő növényeknek alkalmazkodniuk kell, mert: 
 - szárazság
 - déli lejtőkön a forró nyár
 - északi lejtőkön a késői fagyok
 - jelentős napi és szezonális hőingás
 - erős direkt besugárzás
 - vékony talajréteg, kevés tápanyag
 - a talajt az erózió folyamatosan pusztítja
 - a talaj vízvisszatartó képessége alacsony

Túlélési stratégiáik: 
- teljes felületükön képesek a víz felvételére és leadására (zuzmók, mohák) 
- erős karógyökér mélyre hatol a sziklarepedésekbe (gyökérmódosulás) 
- összetett levél, fonalas levélkék - minimális párologtatás (levélmódosulás) 
- párologtatás csökkentése, időjárási szélsőségek kiküszöbölése (párnanövények) 
- víztárolás módosult levélzetben (pozsgások) 

A dolomit kopárokon élő növényeket azonban nagyon sok idegen - betelepített vagy betelepülő - , agresszíven terjedő növény terjedése, és sajnálatos módon emberi tevékenység is veszélyezteti: orgona, kopárfásítás feketefenyővel, muflon, kerékpár, terepmotorok, kvadok.

S akkor most következzen néhány fotó, egy kis válogatás a tavasszal nyíló növényekről, melyek ilyen körülmények között is képesek megélni. Ők számomra az igazi túlélők!

Draba lasiocarpa - Kövér daravirág

Pulsatilla grandis - Leánykökörcsin
       
Alyssum montanum - Hegyi ternye

Adonis vernalis - Tavaszi hérics
Sesleria sadleriana - Budai nyúlfarkfű

Iris pumila - Törpe nőszirom
Globularia punctata - Magas gubóvirág
Potentilla arenaria - Homoki pimpó
Pulsatilla nigricans - Feketéllő kökörcsin
Prunus tenella - Törpemandula
Iris arenaria - Homoki nőszirom
Vincetoxicum pannonicum - Magyar méreggyilok
Phyteuma orbiculare - Gombos varjúköröm
Centaurea triumfetti - Tarka imola

A fotók természetesen nem teljesen tükrözik az itt található fantasztikus növényvilágot, ezt így bemutatni nem is lehetne. Igyekeztem úgy összeválogatni a képeket, hogy tükrözze azt a változatosságot, amivel az ember egy ilyen helyre érkezve találkozhat.

A fotók közül a Budai nyúlfarkfű jégkori reliktum, a Magyar méreggyilok pannon endemizmus.

A dolomit kopárok rengeteg titkot és meglepetést tartogatnak a természetet szerető embereknek, sok szeretettel ajánlom mindenkinek!

Remélem jól éreztétek magatokat "nálam"! Találkozunk legközelebb! 

2013. június 10., hétfő

Kedvenc helyeim - Sas-hegy

Budapest fekvése, tájképi szépsége világszerte közismert. Nem hiszem hogy akadna még egy olyan európai főváros, mely versenyre kelhetne vele. Területén tájvédelmi körzet, több természetvédelmi terület, védett barlangok, gyógyforrások, botanikai ritkaságok, védett kertek sora található, mely páratlan, felbecsülhetetlen érték. E számos érdekesség között talán a Kelenföldi-síkból meredeken kiemelkedő Sas-hegy a legértékesebb.

A területen botanikai és zoológiai kutatásokat először -1777 - Kitaibel Pál végzett, ő találta meg elsőnek a területen a pannon gyíkot, melyet ennek tiszteletére róla is neveztek el.
Buda és Pest flórájának különleges értékeire először Sadler József, a pesti egyetem gyógyszerész-, orvos-, botanikus professzora hívta fel a figyelmet Pest megye flórája című könyvében. Ebben a könyvben sok olyan növényt említett a Sas-hegyről, amelyek ma is ott élnek.
A növényvilágról szóló ismereteket Borbás Vince tovább bővítette 1879-ben megjelent, a főváros és környékének növényzetéről írt könyvében.
Tudom, sokan nem igazán foglalkoztok botanikával, de talán e három nagy botanikusunkról már hallottatok valahol.

A Sas-hegy gazdag élővilága hosszú évmilliók földtörténeti változásainak eredménye. A földtörténeti középkor elején, a triászban Európa jelentős részét tenger borította. A tengert benépesítő élő szervezetek maradványaiból származó üledékből képződött a mészkő és a dolomit, mely a nagy kéregmozgások nyomán hegységképző tömegben került a felszínre. Ilyenek hazánkban a Bakony és a Vértes nagy része, a budaörsi Csiki-hegyek és a Sas-hegy.

Amikor csoportot vezetek a Sas-hegyen, először mindig a dolomitjelenségről beszélek. S hogy mi is az pontosan?
A dolomitra a fizikai hőingadozás hatására bekövetkező aprózódás jellemző. Az alapkőzet felszínét apró kőzettörmelék (dolomitmurva) borítja, amely a meredek lejtőkön a nehézségi erő és az erózió hatására lefelé vándorol. Ez adja a dolomithegységek jellegzetes képét, ahol az erősen tagolt, meredek lejtők éles gerincekkel váltakoznak.
A vad felszíni formák teszik vonzóvá s egyben tekintélyt parancsolóvá a dolomithegyeket. A dolomit "kopárok" olyan élőhelyszigetek, amelyek számos korábbi, ma reliktumként számon tartott növényünknek biztosítottak fennmaradási lehetőséget.

A dolomiton kialakult sekély talaj tulajdonságai erősen befolyásolják a növények vízellátását és hőmérsékleti viszonyait. Sötét színe miatt jó hőelnyelő, ez fokozza a talajfelszín hőmérsékletét. A csapadékvíz nagy része lezúdul a meredek lejtőkön, csak kis hányada marad a növények számára felvehető állapotban. Ez a magyarázata annak, hogy a Sas-hegy dolomitjának déli lejtőin jelentős szerepet kapnak a szubmediterrán és a kontinentális elterjedésű fajok. A meredek északi és déli lejtők jóvoltából egymástól néhány méterre élhetnek egymás mellett a hideg és a száraz, meleg klíma növényei. Röviden összefoglalva ezt nevezzük dolomitjelenségnek. 
A Sas-hegy déli oldala a hegylábtól nézve. Alul a dolomit hegyek jellegzetes karsztbokorerdője. Jellemző fafajtája a molyhos tölgy és a virágos kőris. 

A déli oldal a hegy csúcsa közelében. Ezt a részt nyílt dolomitsziklagyepnek nevezzük. Jellemző növényei szárazságtűrőek. 
Jól látható a dolomit morzsolódása, lefolyása. 
Itt jól látható a dolomitsziklagyep záródása. Megjelennek a pázsitfűfélék is. 


A hazai flóra talán legkülönlegesebb növényvilága található a dolomit "kopárokon", mely engem mindig csodálattal tölt el. Részletesen majd a következő blogomban szeretném mindezt bemutatni nektek. 

Remélem tetszett ez a rövidke összeállítás, sok szeretettel várlak benneteket a folytatáshoz is! 

Szép napot mindenkinek!

2013. június 9., vasárnap

Zsinagóga - Dohány utca


Évekkel ezelőtt, még az analóg gépemmel a nyakamban jártam először a Dohány utcai Zsinagógában. Történt ez anno a Múzeumok éjszakája keretében, éjjel - a Zsinagóga akkor nyitott meg először ilyen formában nyilvánosan a nagyközönség előtt - , több órás sorbaállás eredményeként. 
Amikor beléptem, még levegőt is elfelejtettem venni a rám táruló látványtól. Bevallom, sok szépet hallottam már erről az épületről, de a hallottak eltörpültek amellett, ami ott várt rám s a többi látogatóra is.

Teltek-múltak az évek, s megszületett bennem a döntés: meg kellene ismételnem ezt a látogatást! Immáron digitális géppel felszerelkezve indultam el. Örültem, hogy végre korlátlan mennyiségű felvételt készíthetek, s ráérek otthon kiválogatni a jobb képeket. (Sajnos az analóg üzemmód egyik hátránya a filmkockák véges mennyisége, s nem kevésbé a jó minőségű filmek ára volt.)

Az emlékek mélyen belém vésődtek, de belépve ismét hatalmába kerített egy különös érzés, talán varázslatnak is nevezhetném. Némán álltam, itta a szemem a látványt, s miután "felocsúdva magamhoz tértem", végre elővettem a gépemet és még a külvilágról is elfeledkezve, hatalmas örömmel a szívemben, elkezdtem fotózni. Észre sem vettem, mennyi képet készítettem, csak hazaérve döbbentem meg. Mennyi? Többször is megnéztem a fotók számát és bénultan ültem, magam elé révedve: lehet, hogy kicsit túlzásba estem? Több mint száz fotó volt a memória kártyámon! Ez döbbenet

S akkor most néhány fotó erről a csodálatos épületről.


A mór stílusú Zsinagóga Ludwig Förster, német építész tervei alapján épült. Ősi előírások szablyák meg a zsinagógák építőmunkáját. A homlokzatának keletre, Jeruzsálem felé kell néznie. Ezért látható egy kisebb törésvonal a Dohány utcai Zsinagóga bejáratánál.
A zsinagóga előterében található a Siratófal. Itt azoknak a nevét helyezik el, akik meghaltak.

Belépve a templomba, lélegzetelállító látvány fogadja az ide érkezőt! 

Feszl Frigyes, a Vigadó híres építésze tervezte a templom belső szentélyét. Itt helyezkedik el a frigyszekrény, melyben az ősi tóratekercset tárolják. A frigyszekrényt bársony kárpit takarja, csak szertartások idején nyitják ki. 

A szentély feletti kupola.
A Tóra tartó és az egyik trónus. 
Az egyik szószék. 
A Zsinagóga belsejében jellemzően fogazott fadíszítést láthatunk. 
 
Csodálatos a bejárati része is!
S akkor tekintsünk vissza még egyszer! Ez az a látvány, ami szinte még a lélegzetemet is elállította!  
Igazából véve nem is tudom mit mondjak így, a blogom végéhez érve. Talán azt, hogy gyönyörű ez a hely? Ezt döntsétek el ti!

Legyen szép a napotok!