2013. október 29., kedd

Báró Eötvös Lóránd Menedékház, avagy egy turistamúzeum.

Bevallom, már nagyon régen jártam Dobogókőn, ha lehet kikerülöm, mert nagyon sok az autóval ide érkező koca turista. S hogy miért is hívom őket így? Mert ők azok akik nem gyalogolnak, csak autóval elmennek addig a pontig ameddig csak tudnak, ott leparkolnak, körbeülik a pihenőhelyeken található asztalokat, kényelmesen elröhögcsélnek, eszegetnek, iszogatnak. A megfáradt, pár perces pihenésre vágyó, szendvicsét elfogyasztani készülő gyalogos turisták pedig állva esznek, isznak, mivel a hely már foglalt. No erről ennyit! Nem szeretnék senkit sem magamra haragítani, mégis el kell mondanom, ez rettentően bosszant, tapintatlanságnak tartom. Ez nemcsak az én véleményem, akik gyakran járják turistaútjainkat, hasonlóképpen vélekednek róla. 
Most hogy így kifakadtam, talán érthető, miért is kerülöm ezt a helyet is. Bevallom csak az vezérelt ide, hogy végre legyenek már fotóim a turistaházról és a múzeumról.  

Az itt található fa turistaház Magyarország egyik legrégebbi építménye, s a mai napig is aktívan működik! Létrehozója és tulajdonosa a Magyar Turista Egyesület. A turistaház építését a Magyarországi Kárpát-Egyesület kezdeményezte még 1886-ban. Akkor még elég nehezen lehetett megközelíteni Dobogókőt. A megvalósítás azonban tolódott, évekig nem történt semmi. A Kárpát-Egyesület megszűnt, jogutódja a Magyar Turista Egyesület lett. Az épület végül 1897 novemberére készült el, felavatására 1898. június 5-én került sor. Nevét a Magyar Turista Egyesület első elnökéről, Báró Eötvös Lórándról kapta. 
Rövidesen kiderült, hogy a rendkívül népszerűvé vált fa házikó szűkössé vált, s mivel bővítési lehetőség nem volt, szükség lenne közvetlen mellette egy újabb építményre. Így készült el 1905-ben a kőépület, mely szintén szűkösnek bizonyult, bővítésre szorult. 
De ez már egy másik történet, mi maradjunk az aprócska, még mindig melegséget árasztó fa házikónál. 

A kőház megépítése után nem sokkal sajnos egy villám belecsapott a fa épületbe, s az porrá égett. A természetjárók azonban nem hagyták annyiban, előkeresve a szerencsére épen fennmaradt, eredeti terveket, újjáépítették a szívüknek oly kedves épületet. Hagyomány tiszteletből visszakapta eredeti nevét is, s napjainkban már turista múzeumként működik. Jó néhányszor jártam itt, de valami miatt mindig kimaradt a kiállítás megtekintése. Ez is indokolttá tette, hogy egy kis kitérővel Dobogókőre is ellátogassak. 

Sok mindent hallottam, olvastam a gyűjteményről, de belépve mégis dermedten álltam percekig. Először is alaposan körbehordoztam a tekintetem a két apró helyiségen, s dermedtségemből felébredve elindultam körbe. Jelvények, cipők, sílécek, korcsolya, plakátok, könyvek és még sorolhatnám mi minden látható kiállítva. Tiszteletem a Magyar Turista Egyesületnek az aprólékos, mindenre kiterjedő gyűjtő és értékmegőrző munkájáért!  Nagyon élveztem a kiállítást! 
No de nem szaporítom tovább a szót, jöjjön néhány fotó is arról amit ott láttam. 

Báró Eötvös Lóránd Menedékház. A régi, eredeti tervek alapján újjáépített, kellemes hangulatú épület napjainkban múzeumként működik. 
A régmúltból féltve megőrzött kitűzők, jelvények. 
Elődeink túrabakancsai még sokkal egyszerűbbek voltak, mégis falták velük a kilométereket.
Magashegyi túrabakancsok, a talpukon vasalással és természetesen a hozzátartozó hágóvas.
Egy ősrégi korcsolya. Még az én gyermekkoromban is ehhez hasonló, külön felszerelhetők voltak a korik.
Egy réges-régi útikalauz a kéktúráról. Bevallom, nekem is vannak ilyen régi könyveim antikváriumokból. Szeretem őket! 
S ha már kéktúra, akkor a legnagyobb példaképemről, Rockenbauer Pálról elnevezett Dél-Dunántúli túra jelvénye.
Egy kis visszaemlékezés. Anno a Pilisben üzemelt a Kevélynyergi Turistaház, mely szintén leégett. Ma már sajnos a nyoma sem látszik. Ez a fotó egy szép emlék a turista társadalom múltjából. 
A Magyar Turista Egyesület - MTE - zászlója.
A régi fa házikó és a mellette még bővítés nélküli turistaház fotója.
Ezzel a bloggal a turizmust elindító, azt folyamatosan ápoló, segítő embereknek szeretnék emléket állítani. Remélem akad majd köztetek olyan, akinek elnyeri a tetszését és akár el is látogat ide! 

Köszönöm a figyelmeteket, jó túrázást, szép fényeket, csodás élményeket kívánok mindenkinek! Remélem az Angyalok földjére is elkísértek majd, mely következő blogom lesz! 
 

3 megjegyzés: