2013. június 10., hétfő

Kedvenc helyeim - Sas-hegy

Budapest fekvése, tájképi szépsége világszerte közismert. Nem hiszem hogy akadna még egy olyan európai főváros, mely versenyre kelhetne vele. Területén tájvédelmi körzet, több természetvédelmi terület, védett barlangok, gyógyforrások, botanikai ritkaságok, védett kertek sora található, mely páratlan, felbecsülhetetlen érték. E számos érdekesség között talán a Kelenföldi-síkból meredeken kiemelkedő Sas-hegy a legértékesebb.

A területen botanikai és zoológiai kutatásokat először -1777 - Kitaibel Pál végzett, ő találta meg elsőnek a területen a pannon gyíkot, melyet ennek tiszteletére róla is neveztek el.
Buda és Pest flórájának különleges értékeire először Sadler József, a pesti egyetem gyógyszerész-, orvos-, botanikus professzora hívta fel a figyelmet Pest megye flórája című könyvében. Ebben a könyvben sok olyan növényt említett a Sas-hegyről, amelyek ma is ott élnek.
A növényvilágról szóló ismereteket Borbás Vince tovább bővítette 1879-ben megjelent, a főváros és környékének növényzetéről írt könyvében.
Tudom, sokan nem igazán foglalkoztok botanikával, de talán e három nagy botanikusunkról már hallottatok valahol.

A Sas-hegy gazdag élővilága hosszú évmilliók földtörténeti változásainak eredménye. A földtörténeti középkor elején, a triászban Európa jelentős részét tenger borította. A tengert benépesítő élő szervezetek maradványaiból származó üledékből képződött a mészkő és a dolomit, mely a nagy kéregmozgások nyomán hegységképző tömegben került a felszínre. Ilyenek hazánkban a Bakony és a Vértes nagy része, a budaörsi Csiki-hegyek és a Sas-hegy.

Amikor csoportot vezetek a Sas-hegyen, először mindig a dolomitjelenségről beszélek. S hogy mi is az pontosan?
A dolomitra a fizikai hőingadozás hatására bekövetkező aprózódás jellemző. Az alapkőzet felszínét apró kőzettörmelék (dolomitmurva) borítja, amely a meredek lejtőkön a nehézségi erő és az erózió hatására lefelé vándorol. Ez adja a dolomithegységek jellegzetes képét, ahol az erősen tagolt, meredek lejtők éles gerincekkel váltakoznak.
A vad felszíni formák teszik vonzóvá s egyben tekintélyt parancsolóvá a dolomithegyeket. A dolomit "kopárok" olyan élőhelyszigetek, amelyek számos korábbi, ma reliktumként számon tartott növényünknek biztosítottak fennmaradási lehetőséget.

A dolomiton kialakult sekély talaj tulajdonságai erősen befolyásolják a növények vízellátását és hőmérsékleti viszonyait. Sötét színe miatt jó hőelnyelő, ez fokozza a talajfelszín hőmérsékletét. A csapadékvíz nagy része lezúdul a meredek lejtőkön, csak kis hányada marad a növények számára felvehető állapotban. Ez a magyarázata annak, hogy a Sas-hegy dolomitjának déli lejtőin jelentős szerepet kapnak a szubmediterrán és a kontinentális elterjedésű fajok. A meredek északi és déli lejtők jóvoltából egymástól néhány méterre élhetnek egymás mellett a hideg és a száraz, meleg klíma növényei. Röviden összefoglalva ezt nevezzük dolomitjelenségnek. 
A Sas-hegy déli oldala a hegylábtól nézve. Alul a dolomit hegyek jellegzetes karsztbokorerdője. Jellemző fafajtája a molyhos tölgy és a virágos kőris. 

A déli oldal a hegy csúcsa közelében. Ezt a részt nyílt dolomitsziklagyepnek nevezzük. Jellemző növényei szárazságtűrőek. 
Jól látható a dolomit morzsolódása, lefolyása. 
Itt jól látható a dolomitsziklagyep záródása. Megjelennek a pázsitfűfélék is. 


A hazai flóra talán legkülönlegesebb növényvilága található a dolomit "kopárokon", mely engem mindig csodálattal tölt el. Részletesen majd a következő blogomban szeretném mindezt bemutatni nektek. 

Remélem tetszett ez a rövidke összeállítás, sok szeretettel várlak benneteket a folytatáshoz is! 

Szép napot mindenkinek!

2 megjegyzés:

  1. Kedves Éva!
    Akinek számtalan szép fotója és komoly tapasztalata van, annak feltétlenül érdemes egy ilyen blogot elindítania! Remek ötlet volt! További sok sikert kívánok a blogoláshoz!
    Üdvözlettel.
    Szatmári Zsolt

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszett a leírásod és ezt tetőzte a gyönyörű képek!
    Kíváncsian várom a folytatást.Üdvözlettel Zsuzsa

    VálaszTörlés