2013. június 15., szombat

Börzsöny

Pillantás a tájra

A Duna fölé ugró Prédikálószék - Visegrádi-hegység - kőkatedrájáról egyetlen pillantásba belefér az egész Börzsöny. A tekintet szabadon fut végig egymásra tornyosuló hegyein, hosszú gerincein, s akár a madár, fölülről látunk végig szépséges tömegén. Határai élesen kirajzolódnak; csúcsai elkülönülten törnek fel, de összefüggő hullámokként folynak egybe; élesen bevágott völgyei, besüppedt medencéi lágyan pihennek el a dús erdőtakaró alatt. S mintha az egész hegységet egy könyökben meghajlított óriás kar tartaná. A nagy Duna-kanyar öleli át délről, azon nyugszik; s úgy tűnik, mintha a Börzsöny mérhetetlen súlya térítette volna ki útjából az országos nagy folyót, ahogy ránehezedik a Hegyestető és a Szentmihály-hegy ék alakú kiszögellésével. Nyugaton és északon a lusta Ipoly, keleten a Cserhát lankás dombvidéke határolja, s az így körülzárt nyolcszáz négyzetkilométernyi terület szinte egyetlen, összefüggő erdőség és lépcsőzetesen magasodó ormos hegyek sorozata, fel az északi határig.

A déli előhegyek, az Ördög-hegy, a Rigó-hegy, a Szentmihály-hegy itt lógatják be lábukat előttünk a Dunába. Meztelen andezit szirtjeik tükörképe csendesen reszket a méltóságteljesen hömpölygő folyam árján. Mögöttük a kóspallagi szántók mélybarna sávjain túl, merészen szökik fel a hegység főtömege a Nagyinóc, a Nagyhideghegy, s a tornyos felhőként kéklő Csóványos. Ez az északi főgerinc aztán úgy bocsátja ki mellékgerinceit minden égtáj felé, mint hatalmas polip a csápjait. Csillagszerűen szerteágazó völgyei mélyen árnyaltan fekszenek körös-körül. Az alacsonyabb előhegyek pedig ott tolonganak mindenütt a Csóványos lábánál, keleten lefutnak a nógrádi lapályig, nyugaton meg az Ipoly völgye szelídíti halmokká őket. Az elsimuló határhegyek lecsendesült hullámain mint kővé vált gálya horgonyoz északnyugaton a Nagygalla.

A magyar erdő közül a Börzsöny kelti legkevésbé a műerdő hatását, mert nemrég nyúlt hozzá csak az ember. A Csóványos körüli részeken, a legmélyebbre vágott szakadékos völgyek meredekjein ma is szinte őserdő fogad, noha alig van már egyetlen eldugott zuga is, amely ne lenne tervszerű kezelésben. Mégis a természetes erdő hangulatával fogad magába, összefüggő lombtakarója úgy borítja be hegyeit, völgyeit, mint hajdan - a nagy irtások előtt - a Bakony. Nem települt belsejébe falu, egységeit nem bontotta meg még fejsze és a fűrész. A községek csak körülölelik, szegélyéhez tapadnak, lombszoknyája fodraiba kapaszkodnak, s amelyek jobban megközelítik - mint Kóspallag, Márianosztra, és Szokolya - azok is csak az előhegyek medencéiben, a nagyobb völgyek kapujában foglalnak helyet.

Minden fa úgy nő ahogy akar és ahogy tud, amennyi helyet kiharcol magának.A mohapárnákkal borított százados óriások körül seregestül tülekednek felfelé az elszórt magról kelő fiatalok, a lekülönbözőbb életkorú ivadékok. Összeroskadt hatalmas fatörzsek korhadnak szertedőlve, némelyiknek a gyökere néz égre, ahogy a vihar kifordította, de vastag gyökérágairól megint csak tömegestől hajt az új sarjadék. Bokáig süpped a bakancs a sok évtizedes avarba, lehullt gallyak, ágak korhadó tömegében lépni is alig tud a láb, s vadul burjánzó kúszónövények húznak-vonnak mindenfelé tüskés fonadékot. Itt vadkomló, amott iszalag ölelgeti a fákat, rájuk hurkolja magát, nyakukra tekergőzik, ágról-ágra mászik, s kötélvastag, megfásult indái úgy lógnak alá, akár egy trópusi erdő liánjai. 

A meleg színek uralkodnak: tavasszal és nyáron a lombtenger száz árnyalatú zöldje, ősszel a vörös, a narancs, a bíbor, a barna pihentet, télen a sárgán szikrázó, napsütött hótakaró hangol derűre. 
Áradó napfény, a sok békés szín, a kristálytiszta levegő, a hallgatag erdők beszédes csendje, az egészség, a jó kedély, az életöröm. 


Ezt adja a mi Börzsönyünk, induljunk el hát a hozzá vezető úton!

A Duna fölé ugró Prédikálószék kőkatedrájáról egyetlen pillantásba belefér a Börzsöny.

Remélem sikerült kedvet csinálnom nektek, hogy elmenjetek erre a csodálatos helyre! 

Köszönöm hogy "velem" voltatok, találkozunk a legközelebbi blogomban!

2 megjegyzés:

  1. Jól sikerült kis bejegyzés ez is!
    Én első természetjáró útjaimat éppen a Börzsönybe terveztem, méghozzá pont a "közepébe" a Csóványosra! Jó néhány éjszakát töltöttem az évek során toronyban, vagy éppen valamelyik remek kilátást nyújtó bérc tetején, persze illegálisan, mint vadkempingező... Mindegy, nagyon szerettem ezt a hegységet, a mai napig is sűrűn járunk ide.

    VálaszTörlés
  2. Jó kis kedvcsináló, és nagyon szép fotó!
    Én is nagyon szeretem a Börzsönyt, de már elég régen voltam benne. Jó lenne újra meglátogatni!

    VálaszTörlés