2017. március 17., péntek

Kora tavaszi barangolás a Pilisben

A Pilis a maga varázslatos erdeivel, útjaival mindig is egyik kedvenc helyem volt. Valami miatt azonban jó ideje nem jártam már ott. Ideje volt felidézni a régi szép idők emlékeit, élményeit. Reggel sajnos borongós idő volt, s ez napközben sem sokat változott, de a táj szépsége sok mindenért kárpótolt. 
Pomázról indultam a Kiscsikóvár felé, szerettem volna újra látni a Janda Vilmos Kulcsosházat és az alatta lévő forrást. Utam csodálatos tölgyerdőben vezetett, madarak éneke kísért végig. 
Tölgyerdőben
Felérve, különös hangulat vett rajtam erőt. Szép emlékek fűznek ehhez a helyhez, a szívem hatalmasat dobbant. 
Hajós Ferenc forrás
A Hajós Ferenc forrás legnagyobb bánatomra teljesen kiszáradt, mint a képen is látható, mécsesekkel emlékeznek meg róla az itt járó turisták. Anno még innen lehetett ivóvizet felvinni a kulcsosházba. 
A ház viszont megszépülve és régi nevét - Hubertus ház - visszavéve állt az erdőben. 
Hubertus ház - anno Janda Vilmos Kulcsosház 
Fantasztikus látványt nyújtanak az ablakokra feltett függönyök, pár fotó elkészítése után már a bejárati ajtónál leselkedtem. Vajon milyen lett belülről? 
Hubertus ház 
Hubertus ház
Megújult bútorok, az asztalokon ízléses terítők és a megszokott petroleumlámpa gyertyatartókkal. Imádtam a látványt! Szinte maradásra készteti az embert. 
Elég sok időt töltöttem el itt, nehezen indultam tovább, de még hosszú út várt rám. 

A háztól nem messze van egy másik forrás, remek a vize, így nem maradnak az itt éjszakázó bakancsosok ivóvíz nélkül. 
Gyopár-forrás
Jéghideg, kristálytiszta és finom ízű forrásvíz csorog a Gyopár forrásból. Utamat a Karolina árokban folytattam. Hát elég érdekes hely, szinte végig emelkedett. Szép volt utam folytatása, beszéljenek helyettem a képek.
Turista humor. 
Holtfák az erdőben.
Holtfa az erdőben.
Elérkeztem a Lajos forráshoz, úticélom következő állomásához. Itt ért a következő meglepetés. Mióta ott jártam, a forrást újra foglalták, szépen kitakarították az előtte lévő medencét, fantasztikus lett. 
Lajos-forrás
Minden azért mégsem lehet tökéletes! Sajnos a forrásnál lévő, valaha szebb napokat megélt Turistaház rémes látványt nyújt. Nagyon elszomorító látvány. 
Ságvári Endre Túristaház
A Ságvári Endre Túristaházhoz is kellemes emlékeim fűződnek, belül nagyon hangulatos hely volt, konyháján isten étkeket ehettünk régen. Most így látni fájdalmas volt. Még 2015-ben olvastam róla egy cikket, amiben az szerepelt, rövidesen felújításra kerül. Azóta azonban csak annyi történt, hogy jó szokás szerint bedeszkázták ajtajait, ablakait. Vajon mire várnak még, hiszen a pénz meg van rá? Nem is értem ezt az egészet! 
Ságvári Endre Túristaház
Még így, romjaiban is fantasztikus látvány! Sok helyen megfordultam már, láttam rengeteg túristaszállást, de ilyen szépet még soha sehol. Remélem nem marad majd ez így sokáig! Kár lenne érte! 
Kissé lógó orral indultam tovább, lelombozódtam az itt átélt szomorúságos látványtól. Utam innen a Csepel forráshoz vezetett. Előbb azonban egy különlegesen szép patakmenti égeressel találkoztam. 
Dobrá Voda - patak égerfákkal.
A szerb Dobrá Voda patak magyar neve Jó víz. S valóban finom íze van ennek is. Ha kicsit kisütött volna a napocska, ez a fotó még szebben mutatná meg magát a helyszínt. 
Holtfa
Mániákusan fotózom a holt fákat, elképesztő ahogy Természet anya már-már művészien "tálalja" szépségeit. Utam innen egy sáros-vizes szakaszon vezetett, volt ahol a túristaút is leszakadt a nagy vízmennyiségtől. 
A Cseresznye hegynél.
A Cseresznye hegynél megleltem a Csepel forrást is. Szép bükkös erdőben jártam, egyik-másik fa törzse már igencsak méretes volt. 
Csepel-forrás
A Csepel-forrás bükköse.
Ennek a forrásnak a víze kicsit meszesebb ízű, de finom s mint szinte minden forrásé, jéghideg. Kicsit megpihentünk, majd folytattuk utunkat. 

Az eddigi mészköves helyről szinte pillanatok alatt kerültünk andezites - vulkanikus - kőzetbe. Ez már a Kő-hegy, mely szintén a Pilis része. 
Felérve a hegyre, az ott található kráter tóhoz vezetett először utam. Legnagyobb örömömre még volt benne víz, szédítő látványt nyújtva. S hogy miért is nevezem kráter tónak? Mert a Kő-hegy platóján valaha egy vulkanikus kráter keletkezett, melyben rendszeresen kis tó képződik. Amikor még bőven volt csapadékvíz, egész évben ilyen volt, napjainkra azonban ez megváltozott. Nyár elejére teljesen kiszárad, csak itt-ott van benne pár csepp víz. 
Most azonban ........ de nézzétek meg a fotókon! 
Kráter-tó
Kráter-tó fűzfával.
Kráter-tó
Hatalmas mennyiségű felvételt készítettem, imádtam a látványt, nem igazán tudtam betelni vele. Ilyen élőhely nincs is még egy kis hazánkban! Tudni kell róla, hogy fokozottan védett!
 
Tovább kellett mennem, az idő nagyon gyorsan múlt. Megérkeztem úticélom utolsó helyszínéhez, a Czibulka János Menedékházhoz. Csoda egy hely ez is, isteni a palacsintájuk! 
Czibulka János Menedékház
Czibulka János Menedékház
Teljesen felújították a menedékházat, a jó öreg cserépkályhát is meghagyva. Hűvös tavaszi és őszi napokon párszor odaültem mellé én is melegedni. 
Vettünk egy kis "hazait" - zsíroskenyér pirospaprikával megszórva és jó sok lila hagymával megrakva - és egy kis házi sőrfőzdében készített itókát, majd kiülve a ház elé vidáman eszegetve megpihentünk. 
Egy darabig még ücsörögtünk felidézve a múlt szép túrista emlékeit, majd nehéz szívvel ugyan, de elindultunk lefelé a hegyről. 

Csodálatos nap volt, fáradtan, de telis-telve emlékekkel értünk haza. Blogom végére értem köszönöm, hogy velem tartottál kedves olvasóm!



2017. március 10., péntek

Mondom a magamét ......

"Tatán, a vízek és malmok városában már a XV. században is 12 néven nevezett malom volt. 1910-1930 között tizenkilenc, az 1930-as években is még tizenöt vízimalom működött, az ötvenes években azonban már csak négy. Az 1960-as években a közeli bányaművelés következtében a tatai források elapadtak. Ezzel megpecsételődött a vízi erővel működő utolsó tatai malmok sorsa is." 
(idézet a Tatai séták című kiadványból)

A bányák működéséhez köztudottan hozzátartozott a felgyülemlett talajvízek szivattyúzása is, ezáltal természetesen a források is kimerültek. Ezt magyarázatként el is fogadom, de ....
... a kérdésem az, hogy vajon miért maradt a sok értékes épület - no persze tisztelet a kivételnek - teljesen magára? 

Néhány épület kisebb-nagyobb átalakítással fennmaradt az utókornak - ennek őszintén örülök is - de kérdem én: 
  • miért nem lehet legalább egy kis táblával feltüntetni múltbéli funkciójukat? (megérdemelnék!)
  • miért engedjük, hogy külföldi tulajdonba kerülve szinte teljesen lepusztult állapotba kerüljön? 
  • miért nem vigyázunk rá - értem ezalatt a folyamatos karbantartást - jobban?
  • mikor tanuljuk már meg végre, hogy ezek hatalmas értékei épített örökségeinknek? 
Ez a sok kérdés hosszú ideje dolgozik bennem, s ahogy az évek múltával a folyamatos pusztulást látom, a szívem összeszorul, tehetetlennek érzem magam. Hol vannak a felelősök és miért nem tesznek már valamit ezekért a méltánytalanul sorsukra maradt épületekért? 
Cifra malom 
Cifra malom 
Cifra malom
A Cifra malom Tata "szégyene"! Évek óta figyelem folyamatos állapotromlását, nem is értem miért engedte meg a város, hogy ilyenné váljon. Tudomásom szerint osztrák tulajdonosa van, a berendezése már nincs is az épületben. Egyes leírások alapján 1982-1985 között elkezdődött felújítása, amely félbemaradt. Vajon miért és meddig hagyják, hogy ez így legyen? 

Hasonló sorsú ...
Jenő malom (fotó: Panoramio)
... a Jenő malom is, melynek épülete már vészesen leromlott. Anno én még jobb állapotában fotóztam, azóta mint a fenti képen látható ....... iszonytató! 
Valaha ...
Miklós malom (fotó: Tourinform)
... a Miklós malom is ilyen szép volt, ma már csak hányavetett sorsú, leromlott állapotú. Bevallom még a fotózásától is elment a kedvem. Látszólag úgy tűnt, mintha felújítására készülnének, de az ott látott építőanyagok, a jelen nem lévő munkások nem igazán ezt tükrözték. 

Aztán, hogy folytassam sirámaimat, a következő épület ......
Pötörke malom
Pötörke malom
Pötörke malom
... a Pötörke malom épülete. Hát nem valami szívderítő látvány ez sem! Néhány év alatt rettenesen lepusztult, elhanyagolt állapotba került ez is. Pedig bíztam a tulajdonosában, de csalódnom kellett. 

Akadnak azonban szépen rendbentartott épületek is, bizonyítva ezzel is, hogy nem haszontalan dolgok. Bár eredeti funkciójukat már rég elvesztették, berendezésük is már csak a múlté, de szívmelengető látványt nyújtanak. 
Berta malom
A Berta malom sportesemények helyszínéül szolgál, de legalább megmaradt és valóban szép! 
Czégényi malom
Czégényi malom
A Czégényi malom épülete nagyon szép állapotban van, a malomárok és a malomkerék helye is látható még. 
Gyári malom
Gyári malom
A Gyári malom épülete is szerencsés, mert jó kezekbe került. Jelenleg étteremként üzemel, szép állapotban van. 
József malom
József malom
A József malom épülete is elég jó állapotú. A malomkerék sajnos már itt sincs meg, csak a nyomai láthatóak. 
Nepomucenus malom
Nepomucenus malom
Nepomucenus malom
Nepomucenus malom
A Nepomucenus malom épületében jelenleg a Német Nemzetiségi Múzeum gyűjteménye látható. Az épület sajnos elég rossz állapotban van, ráférne egy alapos felújítás, de legalább nem gazdátlan. Hatalmas malomárkában valaha több malomkerék is dolgozott. 
Öreg-Kalló malom
Mint a képen is látható, az Öreg-Kalló malom fogadóként üzemelt, de sajnos már hónapok óta zárva van. Remélem ez nem marad majd így! 

Befejezésül néhány interneten fellelt fotót szeretnék még mutatni nektek.
A Sándor malom 1914-ben. Ma már hűlt helye.
A Miklós malom kerekei.
A Malom-patak és a Czégényi malom épülete.
A Malom-patak és a Nepomucenus malom
Réti malom
Úgy gondolom ezek a régi felvételek méltán képviselik a múltat. Jól látható, hogy a Malom-patak milyen hatalmas vízhozamú volt. Remélem ez a bányák bezárásával, a szivattyúk leállításával ismét ilyenné fog majd válni.

Végére értem mondanivalómnak, köszönöm a figyelmeteket!


 

2017. január 23., hétfő

Tizenhatezer lóerő

Mikor egy Nohabot látok, melegség önti el a szívemet, és szinte betegesen vágyom rá, hogy megsimogathassam gyönyörűséges turcsi orrát. Ha mindez megnyolcszorozódik? Fantasztikus érzés! Ilyen élményben lehetett részünk a múlt év utolsó előtti napján, nyolc turcsiorrú zakatolt velünk Tapolcára. 
A Kelenföldi pályaudvarról indultunk, onnan is a leghosszabb vágány mellöl. A nyolc gép mögött tizenkét személyvagon és az Orfeum kocsi volt, soha ilyen hosszú szerelvény nem indult még a Balaton felé. 
Az indulás előttti fotózás és a hatalmas tömeg miatt késésben voltunk, de kit érdekelt mindez, mikor ilyen gyönyörű gépekkel mehettünk. 
Kelenföld, indulás előtt.
Nyolc Nohab, az annyi, mint tizenhatezer lóerő! Ahogy sorban végigsétáltam mellettük, a finoman duruzsoló motorok hangja maga volt a csoda! 
Végre elhangzott a sípszó, és elindultunk .......
Székesfehérvárnál
Első állomásunk Székesfehérváron volt, ahova hangos kűrtszóval "robbantunk" be. 
Csajágnál
Csordultig tele lettek a kocsik, az elég hideg idő ellenére az ablakaink szinte végig nyitva voltak, folyamatosan fotóztunk. 
A Balatonnál. 
Révfülöpön
Révfülöpön
Révfülöpnél várnunk kellett az ellenvonatra, így elég szépen jutott időnk fotózásra is.
Felsőörs - a vezérgépünk

Megérkezett az ellenvonat, elhangzott a két rövid kűrtszó, mely beszállásra hívott bennünket és indultunk tovább.
Azt sejtettük, hogy Tapolcán sokan várnak majd ránk, de ............ csak lépésben tudtunk becsorogni az állomásra a hatalmas tömeg miatt.
Mesés látvány! 
Aztán a gépek szétkapcsolás után szép lassan a helyükre álltak, úgy ahogy 2015-ben is.
Turcsi gyülekezet
Turcsik 
Turcsik
A tesójuk
A 2015-ben elhangzott tisztelgő kűrt most is harsogott, üdvözölve négyeskét, s nem utolsó sorban a vasút, a Nohabok szerelmeseit.

Mikor az ember jól érzi magát észre sem veszi, hogy milyen gyorsan elszalad az idő. A mozdonyok szép lassan ismét beálltak a vagonok elé, elérkezett a búcsú pillanata. Gyönyörű nap volt, még a napocska is kisütött, még szebbé téve, de ....... indulnunk kellett hazafelé.
Legnagyobb örömünkre lehetőséget kaptunk még egy fotós megállásra Badacsonytomajon.
Badacsonytomaj 
A háttér fantasztikus - a Badacsony vonulata - a szerelvény pedig a lemenő nap fényében egyszerűen csodálatos volt.

Több mint ötszáz képpel jöttem haza, nagyon nehéz volt ezt a pár fotót kiválogatni közűlük blogomba. Remélem mindezek ellenére érzed ennek a napnak a fantasztikus hangulatát te is, kedves olvasóm!
Köszönöm megtisztelő figyelmedet, további kellemes időtöltést kívánok Neked!