2016. november 1., kedd

Fel a hegyre.

A Balaton és a körülötte lévő hegyek mind egy-egy csoda, boldog vagyok, hogy néha visszatérhetek oda. 
Idén néhány napot ismét eltölthettem az egyik talán legszebb részén, a Tihanyi-félszigeten.  Nem titkolt vágyam volt, kicsit a hegyi részeit ismét végigjárni, felidézni a múlt kedves, szép emlékeit. 
Indulás előtt a szokásos izgalom lett úrrá rajtam, de ez minden természetjáró utamkor így szokott lenni. Ezen a napon az Apáti hegy "meghódítása" volt elsődleges úticélom, s mivel egy hosszabb útvonalat jelöltem ki magamnak, reggel elég korán nekivágtam túrámnak. 
Rögtön utam elején a számomra már jól ismert Újlaki templomromot fotóztam, miközben szomorúan kellett megállapítanom, hogy nagyon magára maradt az épület. Fák, cserjék lepték el szinte mindenhol, s ha nem állítja meg valaki ezt a folyamatot, örökre az enyészeté válik majd. 
Újlaki templomrom
Sokáig nem volt időm sopánkodni, hiszen még rengeteg kilométer várt rám. Kissé szomorkásan indultam tovább. Feljebb érve azonban az elém táruló kilátás mint a kósza szél, elfújta rossz kedvemet, megálltam néhány percre gyönyörködni, no meg persze kattogtatni. 
A Tihanyi-félsziget nádas része.
A Tihanyi-félsziget nádas része.
Menet közben a jelzett úttól kissé távolabb, de egy láthatólag jól kitaposott ösvény utam elhagyására csábított. Magányos, kissé lepusztult, de még mindig nagyon hangulatos pihenőre leltem rá. 
Pihenőhely távol a túrista úttól.
Nem is értettem, miért nem vezetik ide az erre járó túristákat, hiszen ez fantasztikus hely! Megpihenve elábrándoztam a hely szépségén, miközben elfogyasztottam reggelimet, majd elindultam vissza, a jelzett úthoz. 
Hamarosan ismét egy nyitott részhez értem ahol egy napozó gyíkocskára leltem. Oly elmerülten hevert a napfényben, még azt sem vette észre, hogy sorozatfotókat készítek róla. 
Zöld gyík
Aztán huss, pillanatok alatt el is tűnt. Tekintetem ismét a távolba révedt ........
Bozsai-öböl
 ....... magával ragadott a Bozsai-öböl látványa. Nagyon régen jártam már erre, a nádas még mindig csodálatos! Fekete István jutott róla eszembe, ki nagyon szerette a balatoni nádasokat, és a gyermekkorom, amikor a berekben - a Kis Balatonnál - eveztem anno. Bevallom, még egy könycseppet is elmorzsoltam a szememben. 
Bozsai-öböl
Jóval több időt töltöttem el itt, mint amennyit kellett volna, de a lábaim nem igazán akarództak tovább menni. Tudtam azonban, hogy még sok szép dolog vár rám, így folytattam utamat. 
Gejzirit szikla
Megérkeztem a Tihanyi-félsziget különleges, szép gejzirit sziklás részéhez, geológusainknak való igazi csemege ez a hely! 
Bablevelű varjúháj
Itt leltem rá az ősz jellegzetes vadvirágára, a bablevelű varjúháj néhány virágzó példányára, majd kicsivel feljebb a védett őszi csillagvirágokra is.
Őszi csillagvirág
Felérve az Apáti hegyre a már elkészült de még át nem adott új kilátóról is készítettem néhány felvételt, majd elindultam lefelé a hegyről. 
Kilátó az Apáti hegyen
Utam egy idő után gyönyörű tölgyek között vitt ...
Tölgyek
... majd leértem a Belső tóhoz.
Belső-tó, Tihany
Túrám végén jóleső fáradtsággal a lábaimban, boldogan figyeltem a tó partján legelésző lovakat. Szép nap volt, csodálatos élményekkel.

2016. október 8., szombat

Nyári emlékek - Kasprowy Wierch

Az idei nyár nagyon meghatározó volt az életemben, fantasztikus helyeken jártam, tele vagyok élményekkel, csak az időm kevés mindezek megfogalmazásához. Mindez persze nem panasz akar lenni, inkább csak amolyan magyarázat arra, hogy miért is írok éppen most egy június havi élményemről. 
A Lengyel-Tátrában jártam, némi szösszenetet már blogban is megírtam, de ....... hatalmas lemaradásban vagyok még mindig. 

Jelen posztomban a Lengyel-Tátra egyik talán legszebb helyére, a Kasprowy Wierch 1987 méteres csúcsára szeretnélek "elcsábítani" benneteket. S hogy milyen? Mennyei! 
A Kasprowy műholdas felvételen.
Reggel korán keltünk - mint mindig - , elég hosszú út várt ránk, több mint 1000 méteres szintemelkedéssel. Zakopaneból kisbusszal indultunk Kuznice település részhez, majd onnan gyalogosan vágtunk neki a hegy "meghódításának". Sejtettem, hogy nem lesz túl egyszerű "falat", de ki nem hagytam volna. 

Utunk elején a fenyves övezetben haladva egy sebes folyású patak zúgó hangja is kísért bennünket, nem kis élvezetet nyújtva. 
A Kasprowy Wierch felé.
Egy kis idő eltelte után azonban elkanyarodtunk a patak vonalától, lassanként a hangja is elhalkult és megérkeztünk "Dorothy" útjához.
"Dorothy útja"
S hogy miért is nevezem ennek? Mert akár a mesében, itt is kővel kirakott úton kellett mennünk, nekem pedig rögtön ez a gondolat jutott eszembe.
Az erdő alja tele volt páfrányokkal, fekete áfonyával, néha olyan érzésem volt, talán egy kisebb dzsungelben járok? 
Páfrányok és fekete áfonyák mindenhol.
Nehéz volt betelni a látvánnyal, néha percekig csak álltam és élveztem az elém táruló látványt. Tudva, hogy még elég hosszú út és jelentős emelkedő vár rám, tovább kellett indulnom.
Myslenickie Turnie 1354 méteren
A Kasprowy Wierchre lanovkán is fel lehet jutni, melyre az 1354 méteren lévő Myslenickie Turnien át kell szállni. Ezen a részen volt első pihenőnk, miközben elfogyasztottunk egy szendvicset és ittunk is pár kortyot a hűs, tátrai forrásvízünkből. Közben jöttek-mentek a lanovkák is. 
Myslenickie Turnie 1354 méteren
Hatalmas kabinok, 66 embert képesek befogadni, és igényeknek megfelelően, gyakran járnak. Lefelé mi is igénybe vettük. 
Ahogy egyre feljebb értünk, úgy tárult ki a látóhatár, fantasztikus látványt nyújtva. 
A Giewont nyugati oldala.
Panoráma
Panoráma
Nem jártunk már messze a törpefenyves övezettől, ahol már a levegő hőmérséklete is jelentősen hűvösebb, és megjelentek az első havasi növények is. 
Pulsatilla alba - havasi kökörcsin
Soldanella carpatica - kárpáti harangrojt
Vaccinium vitis-idaea - vörös áfonya
Bár a vörös áfonya nem kimondottan havasi növény, mégis ezekben a néha zord, hideg zónákban érzi magát igazán jól. Nagyon örültem fantasztikusan szép virágfürtjeinek! 
A havasi gyepek megközelítése elég nehéznek tűnt, kicsit már kezdtünk elfáradni. 
Útban a havasi gyepek felé.
Lassanként kezdtül elhagyni a törpefenyveseket. 
Útban a havasi gyepek felé.
Panoráma
Panoráma
Felértünk a havasi gyepekhez, jóleső fáradtsággal, de kitűnő hangulatban élveztük a természet csodáit. 
Saxifraga androsacea - gombafűlevelű kőtörőfű
Saxifraga carpatica - kárpáti kőtörőfű
Bartsia alpina - havasi kantusfű
Doronicum clusii - havasi zergevirág
Imádom a zergevirágokat, nagyon örültem, hogy már nyitott példányokat is találtam! Lenyűgöző szépségek! 
Természetesen ennél több fajt fotóztam, de tartalmi okok miatt itt nem osztok meg már több képet róluk, az Indafotón található Lengyel-Tátra vadvirágai albumomban meg lehet tekinteni a kimaradtakat is. 

A csúcson még készítettem néhány panorámafotót, ezekből egy kis ízelítő: 
Panoráma a Kasprowy Wierch csúcsáról.
Panoráma a Kasprowy Wierch csúcsáról.
Panoráma a Kasprowy Wyerch csúcsáról.
Panoráma a Kasprowy Wierch csúcsáról.
Panoráma a Kasprowy Wierch csúcsáról.
Panoráma a Kasprowy Wierch csúcsáról
A csúcsfotók elkészítése után szorgalmasan beálltam a sorba, mely hosszasan kanyargott a lanovka pénztárai előtt. 
Fantasztikus nap volt, élményekkel feltöltődve értünk le Kuznicébe, ahol még egy utolsó felvételt készítettem egy szép, múzeális darabról is. 
Régmúlt idő lanovkája.
Blogom végére értem, ideje elköszönnöm. Hálás vagyok a figyelmedért kedves olvasóm, remélem tetszett amit láttál, olvastál és legközelett is velem tartasz!




2016. szeptember 18., vasárnap

Újra Nohab az északi oldalon.

Bár a Nohab-GM Alapítvány évente csak egy élményutat szokott szervezni, idén mégis kivételt tett, a Nohab rajongók táborának nem kis örömöt szerezve ezzel. 

Ennek nem más volt az oka, mint az, hogy a MÁV idén nem indított Nohabos - Tekergő, Kék Hullám - meneteket az eddig megszokott hétvégi napokon, a megszállott rajongók legnagyobb bánatára. Ennek okát nem szeretném ebben a posztban feszegetni, egy azonban biztos: a MÁV jelentős árbevételtől esett el ezzel, mivel sokan csak a Nohab menetek miatt ülltek fel a vonatokra, akár néhány megállónyira is. (Hát igen, fura egy népség vagyunk mi, ezt el kell ismernem.) 

Rengetegen keresték meg az Alapítványt kérve, hogy nem indítana-e egy nyári évadzáró külön menetet a sok Nohabra "kiéhezetteknek"? Rövid időn belül összeállt a kép: lesz élményvonatozás! Az idő rövidsége miatt nem volt egyszerű feladat, de az Alapítvány ezt is fantasztikus gyorsasággal megoldotta. 
Aztán elérkezett a nagy nap, egyre többen gyülekeztünk a Déli pályaudvaron. Szerelvényünk az előző alkalomhoz hasonlóan a Vasúttörténeti Park kocsijaiból és természetesen egy Retro büfékocsiból állt, mindehhez fergeteges hangulat párosult. 
Szerelvényre állás - Déli pályaudvar 
Indulásra készen - Déli pályaudvar
Legnagyobb meglepetésemre és persze örömömre, nagyon sok utasunk volt. A régi összeszokott társasághoz újabb fantasztikus utastársak csatlakoztak.Végre elindult a menet! 
Székesfehérvár állomáson csak lassan és persze a szokásos hangos kürtöléssel haladtunk át. A régi elbontott ipari műemlék torony helyén minden utas egy-egy szál virággal tisztelgett a múltnak. (Erről sajnos nem tudtam fotókat készíteni, de internetes fórumokon képeket és videókat is találhattok róla.)
Ellenvonat
Első hosszabb pihenőnk Balatonfűzfő állomáson volt, ahova az ellenvonatot a 418 320 pályaszámú Csörgő húzta. 
Néhányszor még megálltunk, vezérünk pedig szinte folyamatosan kürtszóval üdvözölte a vonal mentén álló fotósokat. Remek volt a hangulat!
Ellenvonat
Következő várakozásunk Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomásnál volt, ahol sajnos elég sokat kellett állnunk különböző okok miatt. (A képen a 628 305 pályaszámú, sajnos elég siralmas állapotban lévő Szergej látható.)

Egy újabb hosszú kürtszóval köszöntöttük Tapolca vasútállomást, ahol már rengetegen várták érkezésünket.
Tapolca vasútállomás
Egy órányi pihenés után lassan indulnunk kellett tovább Keszhelyre. Nem kis izgalommal vártam már erre a pillanatra.
A testvérkénél.
Néhányan egy-egy szál virágot vittünk a Testvérkének is. 
Tapolca vasútállomás
És irány Keszthely! 
Keszthely vasútállomás
Nekem Keszthely olyan mintha a szülővárosom lenne, sok szép gyermekkori emlékem fűződik hozzá és a környezetéhez (Cserszegtomaj, Kis-Balaton, ...) Bevallom az állomásra érve már csak nyeltem a könnyeimet és próbáltam valamit kezdeni a torkomban lévő gombóccal, több-kevesebb sikerrel. (Elismerem, érzelgős típus vagyok.) Számomra rövidnek tűnt az ottani tartózkodás, de ...... vissza kellett indulnunk Tapolcára.
Tapolca vasútállomás
Az M61 004 Tapolca keresztnévre hallgató balesetes Nohabnak fantasztikusan jó állapotban megmaradt a vezérállása, ennek megtekintésére és fotózására most lehetőség is adódott, amit persze én  ki nem hagytam volna.
M61 004 vezérállás
M61 004 vezérállás 
M61 004 vezérállás 
Miután alaposan kifotóztam magamat, elindultam a Király irányába újabb felvételek készítéséért. (Alig van róla képem.) 
Tapolca vasútállomás
Éppen jókor érkeztem hozzá vissza, pont a forgolódásra.
Tapolca vasútállomás
Egy kis együttállást is sikerült elkapnom a 418 327 pályaszámú csörgővel. Gyorsan elröppent a nap, indulnunk kellett vissza Budapestre. 
Hazafelé
A lemenő nap szembefénye varázslatos fotótéma volt, többen éltünk is ezzel a remek lehetőséggel. Lassanként haza is értünk, addigra már teljesen ránk is sötétedett. 
Déli pályaudvar
A tőlem megszokott búcsúfotó: esti fényben Őfelsége! Blogom végére érve köszönöm, hogy velem tartottatok, mindenkinek további kellemes, szép napot!